Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-115

115. orsKÓgos Ülés április 38. 1885. 165 lyel bírjon, mit es.vk a magasabb tiszti rang adhat meg. Ha czímekkel akarunk hivatalokat teremteni, tegyünk mindenüvé egy ministert, mert ekkor az erkölcsi tekintély nagyobb, mert a rang és fizetés nagyobb. {Igaz! Ugy van! szélső balfelöl.) Ily érveket én nem fogadhatok el. Vagy van szükség ezekre, akkor meg kell adni, mert szükséges, de az, hogy a tekintélyt emeljük és magasabb rangot adjunk, a mi annyi, mint magas fizetést adni, nem oly politika, mely pénzügyi helyzetünknek megfelel. Azt mondja a minister ur, hogy nem igazságos Horánszky képviselő ur, mikor panaszkodik, hogy módosításokat nem nyújtunk be, mert volt rá eset, hogy elfogadták módosításainkat, sőt ha méltányos módosítást adunk be, most is elfogadja a többség azt. Én megvallom, hogy e törvényjavaslattal szemben nem vagyok képes módosítást benyújtani, sőt azt hiszem, hogy az egész ellenzék ebben a helyzetben van, mert meggyőződésünk, hogy ez az egész szervezet, a mely terveztetik, fölösleges és nem szükséges. Arra, hogy azt mondjam, hogy nem 200 kell, hanem 120 vagy 175, erre nem vagyok képes. És ennek sem mi vagyunk az oka, hanem ennek oka azon speciális viszonyokban rejlik, a melyek Európa, hogy ne mondjam, világszerte ritkítják párjukat. Az ellenzék nálunk nincs azon helyzetben, hogy a részletekre nézve apróbb módosításokat adjon be. Ez történik és történhetik oly országokban, a hol a megbukott minister elfoglalja a maga helyét az ellenzék sorában és a hol az ellenzéki pártok ily utón értesülnek az administratio legapróbb részleteiről. Miképen van ez nálunk? Nálunk a minister soha sem bukik meg, mert arra nem volt még eset, hogy az országgyűlés többsége megbuktatott volna egy ministert. Nálunk a ministert inkább a színfalak mögött buktatják ki, vagy pedig felülről tudatják vele, hogy méltóztatott megbukni. (Derülhég szélső balfelöl.) Ha mégis rendkívüli körülményeknél fogra és inkább csak azért, mert más valakinek kell helyet adni, kénytelen valaki a ministeri széktől megválni, a többség mindjárt gondoskodik arról, hogy őt, az által, hogy kitalál valamely bankot vagy más intézetet, rögtön sequestrálja, nehogy az ellenzék sorait szaporítsa. (Derültség szélső balfelöl.) Ezt csak azért hozom fel, hogy ne méltóztassék tőlünk kívánni, hogy az apróbb administrativ részletekbe bocsátkozva, módosításokkal álljunk elő. Még ha tudnám, sem tenném azt ezen esetben. Egy országon, melynek vállain ezerháromszáz millió adósság van, a mely évenkint rendesen és chronice 30—40 millió deficittel küzd, nem lehet csip-csep módosításokkal segíteni, hanem igenis elvileg kell kimondani és nemcsak kimondani, hanem megtartani a takarékosság elvét. Miután ezt a törvényjavaslatban nyilvánvalóan, kézzelfoghatókig megsértve látom, én azt el nem fogadom. (Helyeslés a szélső balon.) Stoll Károly: Eddig mindig azon helyzetben voltam, hogy a katasteri előterjesztések ellen kellett szót emelnem s figyelmeztetnem a t. házat azon nagy költségekre, melyek okvetlenül szükségeltetni fognak, a nélkül, hogy a munka eredménye iránt biztosítva érezhetnők magunkat. Az 1874-ik évi naplóban több felszólalásom foglaltatik, mely tanúságot tesz arról, hogy akkor a katasteri törvény ellen szavaztam és bár az általam benyújtott határozati javaslat a tárgyaláskor elvettetett, mégis annak négy pontja közül kettő utólag a törvényjavaslatba vétetett fel. 1879. márezius 7-ikén, midőn a kormány jelentése a munkálatok eredményéről itt beterjesztetett, kénytelen voltam a t. házat annak hiányaira figyelmeztetni és egyszerűen kimondani, hogy 1875—79-ig vajmi kevés eredményt hoztak létre. Ezt eonstatálom ma t. ház, mert az az eredmény, a mely megvan, az későbbi időkben és a katasterben történt változásoknak, vagyis inkább elveknek elfogadásával jött létre. Ma azon helyzetben vagyok, hogy elmondhatom, hogy katasterünk van. Nem ugyan tökéletes, mert addig, a mig emberek csinálják a katastert, tökéletes kataster nem fog létrejönni, nem is jöhet létre; de feltéve, hogy mégis tökéletes munkálat áll előttünk, ha azt nem tartjuk nyilván, ha azt a történt változások szerint időről időre ki nem igazítjuk: akkor a mi katasterünk egy év alatt oda jut, hogy a milliókra menő költség tökéletesen el fog veszni. Az mondatott a t. ellenzék részéről, hogy a nyilvántartási munkát a már létező hivatalnokokra lehet és kell bizni. Ez megtörtént az 50 es évek végével, a 60 as években,megtörtént 1868 — 69-ben is. És mi lett a következménye ? Az, hogy a gyenge munka még inkább elsilányodott, mely teljes lehetetlenné tette az adó kivetését. De hát nem csak a kormány szempontjából kívánatos, hogy a katasteri munkálatok nyilvántartassanak és az adó azok szerint rovassék ki, hanem az maguknak az adózóknak is kiváló nagy érdekében van. Azért elállók mindattól, a mit elmondandó voltam azok után, a mit a pénzügyminister elmondott, hanem kérem a t. hízat, méltóztassék ezen ügy fontosságát felfogva,, nem engedni azt, hogy ezen feladat, mely egy külön csoportnak egész figyelmét követeli, a már meglevő hivatalnokokra bizassék. Helfy t. képviselőtársunk azt mondta, hogy a hivatalnokok igen nagy számban lesznek. Én ellenkezőleg attól félek, hogy a pénzügyminister ur által javasolt szám nem lesz elégséges. (Derültség a szélső balon.) Méltóztassanak meggondolni azt, hogy azon nagy szám, mely most működik, megszűnik s attól félek, hogy a megmaradó nem