Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-115

164 111. ©rsságos ülís április SO. ISS6. ezzel azután egy-két éven át itt a házban nagyban is dicsekedtek. Méltó része volt ebben a t. előadó urnak is. Azóta azonban a t. minister urak megfeledkeztek mindarról, a miben megállapodtak, megfeledkeztek azon bölcs leczkékről, a melyeket nekünk akkor a takarékosságról adtak és szépen, lassan fokozatosan belementek a hivatalnokok számának szaporításába. Lehetetlen, hogy erre vissza ne gondoljunk akkor, midőn egj új javaslattal állunk szemben, a mely nem kevesebb, mint körülbelül 200 új hivatalnokkal akarja boldogítani az országot. Még pedig ez csak a kezdet, ez csak a bevezetés. Mert a ki ezen törvényjavaslatot csak némileg is tanulmányozza, lehetetlen, hogy meg ne győződjék arról, hogy nem telik bele két esztendő és ez a szám meg fog kettőztetni. Ha tekintetbe veezszük azután, hogy ez a törvényjavaslat csak egy részét képezi azon intézkedéseknek, melyek állítólag az új katasteri munkából folynak, tudniillik, hogy a másik nagyobb fele, mely ez időszerűit még az igazságügyi bizottságnál van, még sokkal nagyobb személyzetet fog igényelni, ennek természetes következése az lesz, hogy újból ott kezdjük, a hol 10 év előtt voltunk, midőn a mindenki által elítélt rendszerrel szakítani akartunk. Azt senki sem vonhatja, kétségbe, hogyaföldadó-kataster nyilvántartásáról gondoskodni kell; hanem az a kérdés, hogy szükséges-e erre egy új hivatalnoki személyzet oly nagy mérvben? Ha csakugyan áll az, hogy a jelenlegi hivatalnoki létszám absolute nem képes megfelelni e feladatnak: ebből nem az következik, hogy új hivatalokat, egészen új szervezetet létesítsünk, hanem az, hogy a létező adófelügyelőségeket néhány alsóbb rendű hivatalnokkal szaporítsuk, úgy hogy "adjunk még hozzájuk egy-két fogalmazót, néhány Írnokot, a a kikkel azután az egész dolgot el lehet végezni. Hanem felállítani felügyelőségeket, bizottságokat, igazgatóságokat — a midőn tudjuk, hogy minden ilyen új hivatal megint egy egészen új apparátust csinál magának —• ez nem helyeselhető. Méltóztatnak emlékezni mikor a pénzügyminister ur előde behozta az adófelügyélőket, akkor csak adófelügyelőkről volt szó. Én voltam bátor kérdést intézni hozzá, vájjon nem hiszi-e, hogy időjártával e felügyelőkből felügyelőségek fejlődnek s hogy lesz belőle egy egész nagy status. Indignatióval tiltakozott ez ellen a minister ur. Ma pedig mit látunk ? nemcsak, hogy felügyelőségekké fejlődtek, hanem azokhoz még egy új felügyelői kart is kell hozzácsatolni, mely ismét egyébbé fogja magát kinőni. Én az igazat megvallva, t. ház, habár tudom, hogy az ily dolgoknak rendesen csak ellenzéki tendentiákat szoktak tulajdonítani, de egész objective kutattam annak okát, hogy tulajdouképen mi birta a minister urat ezen intézmény behozatalára. És nem tudtam egyébre jutni, mint arra, hogy a minister ur nagyon humánus^ ember. (Derültség a bal- és a szélső baloldalon.) O kinevezett a katasterhez sok embert és most fáj a szive, hogy most ezt a sok embert — kik között, elismerem, lehet sok jóra való ember, a kirászorul a jövedelmekre — most az utczára kidobja és ne adjon nekik semmit. Ezt nem teheti, nézete szerint. En méltányíom ezt a humánus felfogást, de azt hiszem az államnak nem feladata, hogy egyesekről gondoskodjék, ha szükség van rá, ez a társadalom feladata. De az állam nem változtathatja át magát jótékony intézetté egyesek számára a nép rovására, (ügy van! ügy van! a "bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ellenzéki szellemből akarnék szólani — pedig meglehet, hogy akkor is objective szólanék és akkor is az igazat mondanám ki — azt mondhatnám, nemcsak jószívűség vezérlé a minister urat, hanem azon fájó érzés is, hogy egyszerre megváljék azon annnyira jónak bizonyult korteskadtól, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) anélkül, hogy azt valamivel pótolni igyekeznék; de erre nem terjeszkedem ki, mert ez érveimet gyengítené. De az elsőt komolyan állítom, mert a dolog érdeméből, bármennyire tanulmányoztam és figyelemmel kisértem a pénzügyi bizottság tanácskozását, nem juthattam azon meggyőződésre, hogy ily nagy személyzetre szükség lenne. Még egy dologra kell felhívnom a t. ház figyelmét. Csaknem minden törvényjavaslatban ott látok egy idő óta valami speciális intézkedést Erdélyre nézve. Én erdélyi ember és erdélyi képviselő is vagyok és bizonyára nem irigylem sem egyik, sem másik várostól, ha adnak neki dicasteriumot, mely által egyik vagy másik város nyer aprólékos tekintetekben; de elvi szempontból határozottan tiltakoznom kell ezen eljárás ellen. Mi kimondottuk az uniót, de az nagy részben ma is mindig csak papíron van és az állam feladata ezt igazán ténjnryé változtatni és elenyésztetni még csak nyomát is annak, hogy Erdély különállásban volt az anyaországtól. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mire való az, hogy Kolozsvárit külön katasteri igazgatóság állíttatik fel ? Az előadó ur mondott erre nézve valami keveset, a pénzügyminister ur meg beérte azzal, hogy hivatkozott arra, mit az előadó ur mondott, (Derültséga bal- és szélső baloldalon) az indokolás pedig egy nagyon classicus elvet hoz fel. Épen az mutatja, hogy ezt komolyan indokolni nem lehet. Maga a ministerium is érezte, hogy nem egészen helyes Erdélyre nézve valami különlegességet felállítani. Mivel indokolja ezt a minister ur? Azt mondja, hogy mert bizonyos tekintetben ott még különbözők a viszonyok — ha különbözők, akkor ezen különbözőségek elenyésztetésére, nem pedig fentartására kell törekednünk — szükséges, hogy ezen hatóság főnöke nagyobb erkölcsi tekintély-