Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

108. országos ül nem, hogy mi a kinevezettek számának 30-as leszámításában saját programmunk megvalósítását nem látjuk. Hát t. ház, mi volt — engedtessék meg röviden emlékezetükbe visszalővni — mi volt az a reform, melyet mi innen javasoltunk és mint elengedhetién feltételét a reformnak felállítottunk? Annak lényege abban állott, hogy a főrendiház rendi elemei kamara bírására gyengék és alkalmatlanok ; hogy a kiegészítés jogának nem egyedül a koronára kell visszaszállania, de vissza kell szállania a nemzetre, a melyre azon közterhek nagy része visszament, melyek kiváltságukkal összeforva, a főrendek keletkezésekor azokra sulyosodtak, mely nemzet egyetemének kell követei által benn ülnie a főrendiházban. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezt méltóztatott 1 előadó ur figyelmen kivül hagyni. A 30-as számnak mi nem azt a rendeltetést adtuk, a melyet az előadó ur, a ministerelnök ur és a kormány javaslata ad. Mi ezen elemben, a politikai kitűnőségeket akartuk behozni, azokat, kiket egy kormány egy párt, sem ignorálhat épen egyéni súlyok miatt. Mi nem az előszobán át akartuk a nemzet többi osztályait, a democratiát behozni a főrendiházba; mi tudtuk, hogy ennek a nemzetnek ereje a demoeratia erejében, a képviseleti elvben van. (Ugy van! TJqy van! halfelöl.) A ki a demoeratia nevében oda be akar jönni, jöjjön be megbízással, politikai felelősséggel és kötelességgel (Élénk tetszés halfelöl.) A ministerelnök ur és pártja mindent elköve tett arra, hogy a demoeratia érvényesülésének ezt az egyedül helyes, egyedül nyilt, egyedül megfelelő nemét hitelétől megfoszsza és lehetetlenné tegye. Ese törekvésük legfőbb kifejezését abban nyerte, hogy midőn azon megfoghatatlan lényt, melyet a ministerelnök ur önmaga iránti túlságos udvariasságból önön elveinek nevez, (Derültség balfelől) kerestük: arról értesültünk, hogy egyik elve a javaslatnak abban állott, hogy a főrendi házba választottelemek ne jöjjenek be. Azaz Magyarország szabadelvű pártja és szabadelvű pártjának vezére elvileg és a limine bezárta a demoeratia előtt a helyes érvényesülés kapuját, bezárta és most ide állnak és nekünk vetik szemünkre, hogy nem pártoljuk őket a kapu bezárásánál. (Hosszantartó helyeslés balfelől) Azt állítottam, hogy azaz álláspont, melyet a második kamara szervezetében a főrendiház elfoglalt : visszaesése alkotmányunk fejlődésének; azaz a rendiség, azaz 1847. Vájjon t. ház, túlzás van-e ez állításban ? Az előadó ur és a t. ministerelnök ur is egyik múltkori beszédéhen olyan indignatióval kérdezte, miért nevezzük a főrendiház e reformját olygarchieusnak ? Ha kíváncsiak rá, felvilágosítom. (Halljuk! Halljuk!) Az aristocratia mabir egy oly privilégiummal, mely a régi rendi korszak maradványa.Olyannal, mely sem valóságos súlyának, sem ! április 22. 1885. 1 \ a kötelességek azon részének, melyet visel nem felel rneg\ És ha arra méltóztatnak hivatkozni, hogy az 1848 iki változás érintetlenül hagyta e kiváltságot: ne felejtsék el ama két okot, a miért ez történt. Az egyik ok abban áll, mert alkotmányunknak azon rohamos átalakítására csakhamar jött egy vérben, dicsőségben és nemzeti lelkesedésben gazdag küzdelem, de a mely az alkotmányreformnak kiépítését megakadályozta. És ne homályosítsák el az 1848 emlé'cét azzal, hogy az ezen intézményt beillőnek, fentíirtandónak tartotta alkotmányunk keretében. (Ugy van! balfelől.) Második oka pedig abban áll, mert alkotmá • nyunk intézményei közt abban a felgerjedt, abban a demoeraticus törekvések ellenállhatlan erejével bíró korszakban, a legártatlanabbnak, legjelentéktelenebbnek épen a főrendiház látszott, a melynek reformja sürgős szükséget nem involvált magában. Ha tehát abból akarnak okoskodni, hogy 1848 érintetlenül tartotta fenn a főrendiházat, ne azt következtessék ebből, mintha 1848 beillőnek tartotta volna azt alkotmányunkba, hanem ezen érintetlenül hagyást vigyék vissza annak természetes okaira. De hát mit nevezünk olygarchiának ? Mi történik tényleg ezen javaslattal? Az aristocratiának privilégiuma, hogy az országgyűlés egyik házát birja tényleg, ha nem is névben kizárólag, ez az egész privilégium érintetlenül marad. Ez nem illik be a jelen alkotmányba. Ez oly kornak és oly hatalmi viszonyoknak maradványa, mely kor és hatalmi viszonyok rég letűntek. De már most, midőn az egész privilégium érintetlenül marad, annak gyakorlását az aristocratiának egy kisebbsége veszi át. És midőn ezen kisebbség azzal különbözteti meg magát a többi nristocratiától, hogy vagyonosabb — ezt a világon mindenütt olygarchiának nevezik. (Élénk helyeslés balfelől.) És az olygarchieus szempont abban a második tényben is jelentkezik, hogy midőn kiegészítésképen, múló endszabályként átmenetileg átvettek egy elemet maguk mellé a kimaradók sorából, bár ezt szükségesnek látták, még sem bizták azon elemeknek kijelölését a kimaradókra magukra, hanem döntő befolyást engedtek ezek kiválasztásában azon elemeknek, a kik bennmaradnak. Ez a második olygarchieus vonás. E reform csak egy elemet rekesztett ki, csak egy befolyást zárt el a főrendiházból és ez a befolyás az volt, a melyet mi itt ezen padokról a legnyomatékosabban és legtermészetesebb formában sürgettünk: a nemzet egye térnének, minden többi osztályainak befolyása és részére, (ügy van ! balfeló'l.) Ezt a tényt — hogy visszatérjünk a rendiséghez, az 1847 iki állapotokhoz—ebben a reformban semmivel szépíteni, semmivel eltagadni nem lehet. És nincs is t. ház, ily reformra példa sehol Európában. Tessék nyugatra menni bármely or: • - /<&' <r&