Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-115

160 Ili. országos filéá április 30. 188B. hátránya volt ugy az adó technica, mint a pénzügyi, de még a magánhitel-viszonyok, sőt az adózási igazgatás szempontjából is, a mennyiben elhanyagolva lévén a nyilvántartás, a kataster a tényleges állapotnak meg nem felelvén, igazságtalan adókivetések történtek; másfelől meg ezzel az a hátrány is járt, hogy oly egyéneken követeltetett az adó, a kik annak megfizetésére már képtelenek. S minthogy az újabb törvények, nevezetesen az 1883: XLIV. törvényczikk intézkedése folytán azon az adózókra nézve minden esetre helyes és kétségkívül jogosult intézkedés történt, hogy 5 éven túl ki nem vetett adó elévül, igen természetes dolog, hogy pénzügyi szempontból is indokolva van az, hogy az állandó nyilvántartásról kellőleg gondoskodva legyen. (Helyeslés jobbfelől.) És minthogy a praxis teljesen bebizonyította, hogy az eddigi közegek mindezen munkálat teljesítésére nem elégségesek és nem eléggé alkalmazhatók — nem tehetség hiányában, hanem másfelé való számos elfoglaltságuk miatt — maga e tény bizonyítja, hogy csakugyan újabb közegek szerve zéséről kell gondoskodni. És hogy azon létszám, melyet a pénzügyminister ur alkalmazni kivan, nem nagy, nem túlságos, :izt eléggé bizonyítja azon körülmény, ha meggondoljuk, hogy milyen nagy területre terjed ki ezen közegeknek hatásköre, hit meggondoljuk, hogy egy ily nyilvántartási biztosnak hatásköre 3 katasteri becsló'járás területére és kisebb községre, átlag százra terjed ki s ha meggondoljuk, hogy a ktttasteri felügyelő feladata kiterjed 2 pénzügyi igazgatóság területére, azt hiszem, hogy ezen számos teendők kellő ellenőrzése szempontjából túlságosnak nem lehet mondani a személyzetet, de sőt talán azon aggodalom merülhet fel a tervezeti személyzettel szemben, hogy az elégtelen lesz. Ha pedig másfelől arra fordítjuk figyelmünket, hogy 1875 óta tisztán a kf.tasternek keresztülvitelére fordított az ország 20 673,000 forintot, belátjuk, hogy mekkora érték ellenőrzéséről van itt szó. Mert ha nem akarjuk, hogy ez a nagy költség általában veszendőbe menjen, akkor első sorban a nyilvántartásról a legnagyobb szigorral gondoskodnunk kell s épen azért azt hiszem, hogy az a költség, nielyle ezen közegek szervezése kerül s mely egész általánosságban 340,000 frtra van téve, ugy a hatáskör, mint a feladat fontosságánál fogva túlságosnak nem mondható. Magukra a költségekre nézve csak azt, vagyok bátor még megjegyezni, hogy a f. pénzügyminister ur, mint indokolásában is kifejti, ez alkalommal csak átalányt kér, mert a folyó évre megtalálja a fedezetet azon előirányzatban, mely a katasteri kiadások czímén 1.600,000 forinttal van a költségvetésben megszavazva, 1886-ra pedig átalányban fogja kérni a szükséges összeget azért, mert a szervezés részleteit még egyáltalában nem lesz képes a törvényhozásnak előterjeszteni, de igéri, hogy az 1887-ik évre már részletes költségvetést fog erről is előterjeszteni és igy a t. háznak különösen az időközben szerzett tapasztalatok alapján bő alkalma lesz akkor megbírálni azt, hogy a közegek száma, felosztása, fizetése, szervezése a körülmények által indokolva van-e, szükséges-e. így tehát még abból a szempontból is, hogy a törvényhozás idő előtt egy talán nem elégséges vagy talán túlságos nagy szervezetnek végleges megállapítása által lekötve ne legyen, helyeselhető a pénzügyminister urnak azon eljárása, hogy ezt csak átalányban hozza javaslatba s igy a végleges megállapítást a törvényhozásnak későbbi időre, midőn már ez iránt tapasztalataink is lesznek, fen tartja. E szempontokból ajánlom a törvényjavaslat elfogadását általánosságban a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Sándor: T. ház! (Halljuk!) Én csak röviden és néhány vonás felsorolásával kívánom jelezni azon okokat, melyek engem arra indítanak, hogy a jelen törvényjavaslatot általánosságban se fogadjam el. (Halljuk!) Teszem ezt annyival inkább, mert bár fájdalom, az utóbbi napokban arról győződtünk meg, hogy parlamenti életünk és működésünk puszta hatalmi álláspontra helyezkedett, hol azután a eapacitatio lehetősége és igy szüksége sem forog fenn, (Tetszés balfelöl) de mert e helyzettel szemben is kötelességünket teljesítenünk kell és kinek-kinek meggyőződését, ha egyébként nem, legalább kijelentései által jelezni kell, ez indít arra, hogy röviden felszólaljak. (Halljuk!) T. ház! Az igen t. kormány azon irányzatok között, melyeket szeme elé tűzött, midőn az ország bajaival szemben a kormányzatot elvállalta, egyebek közt kiemelte azt is, hogy igyekezni fog az administratiót jobbá, egyszerűbbé s olcsóbbá tenni. Az administratio jóságáról természetesen nem szólok, mert hiszen az szoros összefüggésben ezen kérdéssel nincs, ilyen nem szorosan a tárgyhoz tartozó kérdésekre pedig kiterjeszkedni nem akarok. De azon körülményre nézve, hogy vájjon administratiónk egyszerűsítése és olcsóbbá tétele érdekében történt-e valami és mi történt, elegendő törvénykönyveinkre utalnunk, melyek fokozatosan azt mutatják, hogy administratiónknak egyszerűsítése érdekében nemcsak nem történt semmi, hanem a bureaucratísmus, a hivatalok szaporítása, az administrationalis complicatio évről évre nagyobb (iímensiókat ölt (Igás! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és tartok tőle, hogy oly fokú zavaroknak megyünk elébe, a melyeket legalább mi a mi kormányzati és pénzügyi viszonyaink mellett megbírni és azoknak terhét elviselni képesek nem leszünk. Hogy administratiónk olcsóbb lett-e vagy sem, arra nézve tanúságot szolgáltat-