Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-113

128 113. országos ülés április 28. 18S5 annak igy történni, hogy ragad ezekből mindenkire valami. De én mégis kérem a t. bizottságot, méltóztassék a helyes magyarságra visszatérni. Már most rátérek arra, hogy én is, nem elismerem, mert ez megint olyan osztrákos kifejezés, hanem megismerem, hogy a zárszámadási bizottság a parlamenti ellenőrzés érdekében édesen, mézesen kellőleg figyelmezteti a t. kormányt és a minister urakat és bizonyos határozati javaslatokat kér felvétetni. Hozzájárulok e javaslathoz, csak azon óhajtásomat legyen szabad kifejeznem, hogy miután még 1880-ban meghoztuk azon határozatot, hogy a zárszámadások előterjesztésekor mindenesetre indokolja a kormány a túlkiadásokat, ez legyen az utolsó, de a legutolsó figyelmeztetés és ezt többé ne kelljen a zárszámadási bizottságnak ajánlani. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Tehát a t. előadó ur által indokolt e határozati javaslathoz hozzájárulok. Hátra van még a következmény. Miután a mint t. barátom is kimondotta, mi politikailag még azon költségeket sem szavazhatjuk meg, melyeket a törvény megállapított. Tehát megszavazhatnók-e az ezen költségeken tál előirányzat nélkül tett, sok helyt nem is indokolt kiadásokat is ? Semmi esetre sem. Természetes tehát, nemcsak ezen álláspont fő következménye, de már azon ok miatt is, mert a kormány nem tartotta meg azon határozatot, melyet neki a ház megszabott és természetes azután, ha azok, kik nagy bizalommal viseltetnek a kormány iránt és azon költségvetést, melyet mi elleneztünk, megszavazták, megszavazzák a túlkiadásokra és a kevesebb bevételekre is a jóváhagyást és a felmentést. Én, ki azt óhajtom, hogy a ház határozatához szorosan tartsa magát a kormány és tartsa magát azért is, hogy a főszámszék ne legyen azon helyzetben, melyben maga a zárszámadási bizottság panaszolja, hogy van, hogy sokszor indokolatlan tételeket terjeszt elő. Mindezen okoknál fogva természetes, hogy én sem jóvá nem hagyhatom az előterjesztett javaslatot, sem fel nem menthetem a kormányt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Enyedy Lukács: Félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek néhány szót. (Halljuk!) Nem tudom ugyan szó szerint, mily kifejezésekkel élhettem a számszékre vonatkozólag, de azt hiszem, egész előadásom tenorjából világosan kitűnt, hogy eszemágábaH sem volt a főszámszéket akár kárhoztatni, akár azzal érinteni, hogy kötelességét nem teljesítette. Csak a fennálló törvényeket, melyek a controllra vonatkoznak, tartom elégteleneknek és azok módosítását tartom szükségesnek. De azt magam is kiemeltem, hogy a fennálló törvények keretén belül ugy a számszék, mint a zárszámadási bizottság teljesítette kötelességét. (Ugy van!) Lehet, hogy nem elég világosan fejeztem ki magamat, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezt óhajtottam moudani. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Csak egy pár igen rövid észrevételt kívánok tenni. (Halljuk!) A mi magát a controllt illeti, hisz a magyar törvényhozás épen azért szervezte a teljesen független főszámszéket, hogy a számszerű ellenőrzést az teljesítse. A zárszámadási bizottság feladatát nem is képezheti a számszerű ellenőrzés, mert — mint a t. képviselő ur igen helyesen mondta — ahhoz ideje sem volna egy bizottságnak. A bizottság feladatát igenis a parlamenti ellenőrzés képezi s én azt hiszem, a zárszámadási bizottságok ennek mindig meg is feleltek. Ha tisztán, egyenesen törvénysértést nem jelenthettek, talán szabad azt hinni, hogy nem történt törvénysértés. De midőn egyes túlkiadásokat vagy kiadásokat difficultálandónak talál, akár a bizottság többsége, akár egyes tagjai, az mindig a ház elé hozatott és a többség határozott felette. Példát is hozok fel. Egy esetben, egy intézkedésemmel történt, midőn egy Kolozsvárit megválasztott városi hivatalnoknak nyugdíját nem szüntettem meg, hanem kiutalványoztam, megtörtént reá a megjegyzés előbb a zárszámadási bizottságban, azután a t. ház kebelében. Indokoltam intézkedésemet azzal, hogy nem állhat a városi hivatalnokra az, a mi áll a megyeire, hanem állhat csak az, a mi a községire, minthogy a város hivatalnoka nem huz fizetést az államtól, hanem csak a várostól; tehát ha nyugdíja megmarad is, nem kap az államtól két czímen fizetést és a képviselőház i annak folytán az egész országgyűlés ezen indokon a felmentést megadta; de ismétlem, az eset a háznak be volt forma szerint jelentve. A másik, a mit meg akarok jegyezni — és ezzel azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek az előző kormány iránt és még azt is mondhatnám, baráti kötelességet, ámbár a kinek idejéről a képviselő ur szólt, meglehetős politikai ellentétben volt velem azóta is, de azt hiszem, hogy kötelességetteljesítek— mondom, a másik megjegyzésem a képviselő ur azon állítására vonatkozik, hogy volt idő a 70-es években, ha jól értettem, hogy árvapénzek is beköveteltettek és a kormány által elköltettek. Engedelmet kérek, ezt bátor vagyok tagadásba venni \ mert ennek sehol semmi nyoma sincs és nem is lehetne. Mert hiszen az árvapénzeket már 1870-ben is a törvényhatóságok kezelték, tehát azok kezelése alól az a minister ugy, hogy abból nagy, országos lárma ne lett volna, nem vonhatta el. (Helyeslés.) Enyedy Lukács*. Az igazságügyminister remonstrált. Tisza Kálmán ministerelnök: Ezt tehát