Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-113

iáO 1,8> orsrógos filés április 28. 1885. Méltóztassék t. ház, elolvasni 4—5 sornyi szőve- | get a közlekedésügyi bizottságnak előttünk fekvő jelentéséből. A közlekedési bizottság idézi azon jelentésnek, mely az 1884: XIV. törvényczikkre nézve beadatott, még pedig idézi szórul-szóra — csodálom, hogy idézi — következő sorait : „Kétségtelen, hogy a kormánynak joga van: a meglevő védmunkálatoknak a jóváhagyott tervek szerinti kiépítését és fentartását megkövetelni, másrészt pedig a mentesített árterek birtokosai kötelesek a védművek kiépítési és fentartási költségeit viselni: ámde erre az érdekeltek csak azon határokon belül kötelezhetők, melyeken túl ármen-. tesített területeiknek őstermelés! értéke már megtámadva lenne, És ha ezen határon tál akár a töltéseknek eredeti kiépítése, akár a meglevő töltések fentartása folyamszabályozási, vagy más, kizárólag közérdekű szempontból találtatnék szükségesnek, az érdekeltek az ily szempontból szükséges töltések kiépítésére vagy további fentartására akaratuk ellenére nem kötelezhetők." Hát í. ház, ezekben a szavakban világosan ki van fejtve a maximális megterheltetés elve és elvi alapja, mely semmi más, mint az, hogy ha az állam parancsolólag kiró bizonyos munkálatokat bármely érdekeltségre és ha ezen érdekeltBégre nézve ezen munkálatok költségei nagyobbak, mint az azok által elért haszon, a differentiát az állam köteles megtéríteni Ennek az elvnek oly ethikai alapja van, hogy az önön súlyánál fogva a mi törvénykönyvünkbe mindenesetre bejutna, még ha nem is volna eddig törvényesen megállapítva. Már most kérdem, mit tesz az: ezt az elvet akként alkalmazni, hogy bizonyos munkálatok az illetők akaratának ellenére parancsolólag, törvény által rendeltetnek el, de ennek természetes folyománya, a maximális megterheltetés előnyének élvezete, valamitől függővé tétetik, a mi kétes, problematieus, ä mit a törvény az illetők szabad akaratára biz, ami tehát épúgy megtörténhetik, mint meg nem történhetik. Ha nem történik meg, ha azok a munkálatok, melyek az illetők szabad akaratára vannak bizva, nem létesülnek, akkor azután a maximális megterheltetés előnyének élvezetétől a 6.600,000 frtos tervvel terhelt érdekeltség meg van fosztva. Ez tiszta dolog. És akkor ez az elv, a melyet igazságosnak elismer a t. képviselőház, elismer a bizottság, irott malaszt marad. T. képviselőház! Lehet-e jog-és igazságszerű az ilyen eljárás? Kérdem az igen t. minister és a bizottsági előadó úrtól: bizonyos-e benne, hogy az egész szabályozási tervnek fenmaradó 5.500,000 frtos része végre fog hajtatni ? Ismétlem : bizonyos-e benne? Mert itt semmiféle valószínűség kielégítő nem lehet. Ha nem bizonyos benne, akkor tért ad annak a lehetőségnek, hogy az állam által az érdekeltek akaratának ellenére bizonyos művek végre[ hajtása kötelezőleg elrendeltessék és maximális megterheltetés elve meghiusoljon. És én tovább megyek, t. képviselőház. A mint gróf Károlyi t. barátom mondta, nemcsak nem bizonyos, de fölötte valószínűtlen, hogy a szabályozásnak az a második, 5.500,000 frtos része végre fog hajtatni. Hiszen már tegnap is hivatkoztam némely indokra, mely e feltevést plausibilissé teszi. A Fertő lecsapolásának eredménye, hasznos volta nagyon vitás, nagyon problematieus tétel. És nemcsak problematieus, de igenis valószínűtlen az, hogy az illető érdekeltségnek — különösen, ha a 6.600,000 frtos tervnél a maximális megterheltetés elve tőlük meg fog vonatni — marad mégannyi ereje, hogy a szabályozásnak az ő szabadakaratára hagyott részét végrehajtsa. Itt tehát nemcsak bizonytalanná teszik olyasminek élvezetét, a mihez ethikailag és a törvény értelmében joga van az illető érdekeltségnek, hanem egyenesen valószínűtlenné teszik azt, a látszólag nyújtott kedvezmény gyakorlati érvényének meghiusítáA t. előadó nr tegnapi zárbeszédében már czélzott arra, hogy az 5.500,000 frtos tervnek kivitelére vonatkozólag is érvényesülni fog az, hogy: „und kommst du nicht willig, so brauche ich Grewalt," hogy tudniillik majd a törvényhozás ezt is rá fogja erőszakolni az illetőkre. Ha ennek alapja van, ha van jogalap, melyből kifolyólag az 5.500,000 frtos terv kivitelét meg lehet parancsolni, miért nem teszik most ? Sokkal őszintébb, egyenesebb, megnyugtatóbb eljárás volna, ha most tennék és nem kecsegtetnék az érdekeltséget, hogy ezen tehertől tálán megszabadulnak. De azt hiszem, nincs jogalap arra, hogy az állam ezen második tervrészlet, kivitelére az érdekeltséget reá kényszeríthesse és remélem, hogy annak idején: hat év múlva nem fog uralkodni a közlekedési ministeriumban azon erőszak iránti előszeretet, melyet ma sajnálattal tapasztalunk. (Tetszés balfelöl.) Ennek folytán kérem, ne méltóztassék abba belenyugodni, hogy a törvényhozás önmagát meghazudtolja, hogy a maximális megterheltetés elvét kimondja, de annak érvényesítését oly feltételekhez kösse, a melyeknek bekövetkezése fölötte valószínűtlen, mindenesetre azonban bizonytalan és kérem, méltóztassék gróf Károlyi Sándor indítványát elfogadni. (Élénh helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra többé nem lévén senki feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. B.Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Nem kívántam felszólalni e kérdésben addig, mig a vita be nem záratott. És indokolom miért. Hogy nem vonakodtam a vita bezárása előtt is felszólalni, épen a mai