Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-113

! 113. országos illés április 28. 18S5. 119 leg az állam, ha a szabályozás másik része, az 5.500,000 forintos munkálat is végre lesz hajtva. Ez igazságtalan és én ezért ajánlom azt a módosí­tást, hogy ez a maximális megterheltetés vonat­kozzék arra a 6,600,000 forintnyi munkálatra és azon területre, melyet ez a munka meg ment, nem pedig az egészre. En egyátalán nem vagyok megelégedve a szakaszszal és azon felfogással, mely abban rejlik. Önök a 6 millió forintnyi mun­kára nézve egyszerűen csak ugy határoznak, hogy annak meg kell történnie minden körülmények közt, kényszermunkának mondják ki s már most is be­látják, hogy ezen érdekeltség nem birjamajd meg a terhet. Es mégis, bár a ministeri előterjesztés, a minister ur nyilatkozataiból, a t. előadó ur szavai­ból, de még azokból is, miket a közlekedési bizott­ságban tapasztaltam, azon meggyőződésre jutottam, hogy ezen 6.600,000 forint csakugyan tűlterkelte­tésre vezet, mégis azon területen, ezen szerencsét­len alsó Rábavidék összes érdekeltségén, amely ma annyira szenved, nem akarnak segíteni, nem akarván oly maximális megterheltetési kedvez­ményt kimondani,a mely rajok nézve egyedüli mentőmód lenne. Önök roppant szigorral járnak el e tekintet­ben, oly munkálatnak teljesítését rendelvén e vi­dékre, mely, ha anyagilag nem is teszi tönkre, de fejlődését hosszú évekre teljesen megbénítja s annak segélyezéséről semmikép sem akarnak előre gondoskodni. Azt kívánnám tehát, ha méltóztatnának ezen szöveget máskép fogalmazni és méltóztassék elfo­gadni azt, hogy ezen maximális megterheltetés kedvezménye csak ezen 6.600,000 forintra vonat­kozzék szénnek következtében a különvélemé­nyemben előadott módosításomat ajánlom a.t. ház­nak. Ezen módosítás a következő: A 9. §. elmarad és ennek helyébe jő a kö­vetkező szöveg: „A rábaszabályozási társulat érdekeltségé­nek azon része, mely a jelen törvény által el­rendelt munkálatok létesítéséhez hozzájárulni tartozik; nagyobb teher viselésére nem szorít­ható, mint azon értékemelkedés, melyet a 6.600,000 forintra számított kötelezett szabályozás végre­hajtása folytán fog nyerni. Ezen szabályozás teljes befejezése után fog az 1884; XIV. törvényczikk 23-ik §-a alapján a legnagyobb megterheltetés külön eljárás utján megállapíttatni". Azt hiszem, hogy egészen helyes azon fel­fogás, hogy az állam érdekeit koczkáztatni nem szabad. De legyenek önök arról meggyőződve, hogy ezen költségeket, melyeket most a t. minister ur — és bevallom, igen helyes pénzügyi okokból — perhorreseál, még sem fogja elkerülhetni. Mert midőn ezen vidék reá fog szorulni s az ország­gyűlés előtt annak idején talán 6 év múlva kérvé­nyekkel befogja bizonyítani bajait, akkor az országgyűlés nem fog ellent állani és hozzá fog járulni mostani álláspontjuk daczára is. Jogos és méltányos volna tehát ma már meg­nyugtatni az érdekelteket és ma kimondani, hogy ha túlterheltetés lesz, akkor hozzá fog járulni az állaim Önök remélik, hogy az érdekeltségnek azon másik részét, melynek 5.400,000 frtnyi munkát kellene készíteni, reá fogják vehetni, hogy ők is szabályozzanak. Capaeitálni vagy pedig kény­szeríteni akarja a minister ur az illető érdekelt­séget? Ezt szavaiból még eddig nem tudtam kivenni. Capaeitálni kormánybiztos által,] nem tudom; de azt hiszem, hogy itt semmiféle capacitátió sem fog hatni, mert azon érdekeltség 5.400,000 frtnyi kiadásra nem fog vállalkozni. Ott van a mintegy 30,000 holdnyi Hanság, zsombékos rossz talaj és gabonatermelésre használhatlan, mely, ha róla le is fogják vezetni a vizet, értéktelen marad. Ott van a Fertő tó 50—60,000 hold kiterjedésben, a melynek legnagyobb része, 40—50,000 hold már is majdnem teljesen hasznavehetetlen. Leg­feljebb Ruszt vidékén használható mintegy 10,000 hold. De méltóztassék csak megkérdezni azokat a rusztvidéki birtokosokat: kell-e nékik a szabá­lyozás? Egyiknek sem kell. Nem kell pedig azért, mert ők a tó klímáját oly üdvösnek tartják szőllőikre, hogy annak szabályozása miatt azon jó hatás megszűntétől félnek, nem hogy annak megváltozásából hasznot várnának. És ha önök azt hiszik, hogy a felső Rábának azon 50—60 községe nagy hasznot fog húzni az 5.400,000 frtnyi szabályozásból, nagyon méltóztatnak csa­lódni, mert azon területek, melyek ott megmentei­nek, vajmi csekély értéket képviselnek; többnyire szikes földek és a legtöbb esetben oly rossz tala­júak, hogy szántásra legnagyobbrészt nem lenné­nek alkalmasak s legfeljebb csak legelőkül használtathatnának. Ne méltóztassanak tehát arra számítani, hogy kapaczitálás útján azon vidékek birtokosait meg lehet nyerni a szabályozásnak; csak kényszerrel, új drákói törvényekkel, ha a t. ház akkor is oly hangulatba lesz mint ma, keresztül lehet azt majd vinni. (Élénk helyesléi, a bal- és szélső baloldalon.) Kérem a t. házat, méltóztassék módosításomat elfogadni és az eredeti szöveget visszautasítani. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Hoitsy Pál jegyző (olvassa a módosítványt). Elnökl Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Gr. Apponyi Albert: T. ház! Miután a törvényjavaslat rendelkezésének védelmére a vita bezárása előtt senki sem szólalt fel, kénytelen vagyok ugyanazon a nyomon tovább indulni, melyet t. barátom gróf Károlyi Sándor megjelölt.

Next

/
Thumbnails
Contents