Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-113
113. országos ülés április 28. 1885. H"5 kaszhoz bátor leszek én is két rendbeli módosítványt benyújtani. Mielőtt azonban ezt tenném, azon módosítványra vonatkozólag, melyet előttem szólt t. képviselőtársam nyújtott be, magam is kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a szöveg ugy a mint szerkesztve van, sem irályilag, sem értelmileg és lényegileg nem helyes. Irályilag nem helyes az, ha az mondatik „utasíttatik, hogy kiigazíthassa", mert az egyik szó imperativ, a másik permissiv. (ügy van! lalfelől.) Értelmileg nem helyes, mert könnyen megtörténhetik az, hogy mig az utasításban az érdekelteknek kötelező intézkedés, tehát mézes madzag adatik, addig a kiigazításban a minister urnak egészen tetszésére bizatik azt tenni, a mit akar. En tehát részemről, miután a pénzügyi bizottságban különben is az én megjegyzésem következtében mondatott ki az, hogy e szó „utasítás" azért használandó, mert ez kötelezőleg szándékoltatik megállapíttatni, pártolom a módosítást. (Helyeslés lalfelől.) A mi az én módosításomat illeti, az egyik vonatkozik a 3-ik bekezdésnek azon intézkedésére, melyben az mondatik, hogy csak az osztályozás és teherviselési kulcs az, a mire a kiigazítás szándékoltatik. Ehhez én felkérem vétetni az ártérfejlesztést is és pedig azokon kivül, a miket az általános vitában mondottam, még azon oknál fogva is, melyet ma a t. minister ur iménti felszólalásában szolgáltatott, hogy tudniillik a Rába vidékén jelenleg is nagyobbmérvíí vizáradás lévén, ennek jelenségei világosan mutatják, hogy igen nagy az a terület, mely a Rába vizének kiáradása által, bármily mérvű legyen is az — érdekelve nincs. Ha pedig ez áll, állani kell annak is, hogy a kiigazításnak az ártérfejlesztésre vonatkozólag is ; érvényt kell szerezni, mert különben azon jó aka- | ratú intézkedés, melyet a minister ur annyiszor hangoztatott, csak üres szó és annak absolute semmi értelme nincs. Másik módosítványom egy új bekezdés fölvételét tartalmazza. Ezen szakaszban ugyanis nem mondatik ki, hogy a kiigazítás mily eljárás utján történjék, fogalmam ugyan nekem sincs róla, hogy a'/t mily eljárással szándékolják eszközölni, miután e tekintetben különböző eljárás követhető és lehet az oly egyszerű kormánybiztosi intézkedés is, melyről az érdekeltek még csak nem is értesülnek, következőleg senki nem védelmezheti kellőleg saját érdekeit. Lehet azután oly eljárás is, mely létező törvényeinken alapszik és mely eljárás szerint helye lehet műszaki szemlének és mindenkinek ami az osztályozást és ártérfejlesztést illelőleg ezek helyességét tisztázza. Miután pedig én az utóbbit tartom eorrectnek •és igazságosnak, óhajtásom az, hogy a kiigazítási eljárás akként történjék, a mint törvényeink az osztályozást és ártérfejlesztést előírják, tudniillik contradictorius eljárás utján, hogy mindenki a maga érdekeit megvédelmezhesse, ugyanazért bátor vagyok egy új bekezdést ajánlani, melyben kimondandó lenne, hogy ezen kiigazításnál az 1884: XIV. törvényezikk 12. és következő szakaszainak rendelkezései szolgáljanak zsinórmértékül. (Helyeslés balfelöl.) Módosítványaim igy szólnak: A harmadik bekezdésben ezen szavak után „utasíttatik, hogy" ezen szavak tenndők: „az ártérfejlesztést". A harmadik bekezdés után tétessék a következő új bekezdés: „a kiigazításnál követendő eljárást az 1884: XIV. törvényczikk 12. és következő szakaszaiban foglalt intézkedések útmutatása szerint a közmunka- és közlekedési minister külön rendeletben állapítja meg". Mint mondám, ennek czélja az, hogy biztosítani óhajtom, hogy a kiigazítás a törvény értelmében és szellemében és az érdekeltek kellő meghallgatása és érdekeik kellő megfigyelése mellett eszközöltessék. (Helyeslés lalfelől.) B. Kemény Gábor közmunka- és közlekedésügyi minister : T. képviselőház ! (Halljuk!) A szőnyegen levő törvényjavaslat 5. §-ához több rendbeli módosítvány adatott be. A mi gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő társamnak módosítványát illeti, nem tagadom, hogy az strict mathematikai igazságon alapszik. Meg kell azonban jegyeznem, hogy egyátalában a közteherviselési kérdésekben a strict mathematikai igazságot nem igen találhatni fel. Méltóztassanak meggondolni, hogy a földadó egy általános , mondhatnám középszámításu jövedelem után van megállapítva, a földbirtokosnak akkor is meg kell fizetnie az adót, midőn jövedelme nincs, midőn jószágára rá kell fizetnie. A jövedelemadónál pedig az azelőtti év szolgál irányadóul, a tneiy lehet, hogy a folyó év jövedelmével nem egyezik. így tehát a tisztán mathematikai pontosságot a közteherviselésnél hiába keressük. Egyébiránt ezen intézkedés, a kivetések holdanként eszközlése, már alkalmazva volt; mert mind a hiressé vált malom gátak levágására szükséges összegek beszerzése, mind a műszaki tervek elkészítésére szükséges költség, mind a társulatnak időközüleg előállott regie-kiadásai holdszámra voltak kivetve. A mathematikai pontosságot a hozzájárulásnál ezeket illetőleg is biztosítani alig volna lehetséges. A mi engemet arra indított, hogy a kivetés egyszerűen holdanként történjék, az volt, hogy az egész összeg csekély, a tizenöt kros kivetésnél 100 holdra 15 frt, 1000 holdra 150 frt, a 25 kros kivetésnél 100 holdra 25 frt, 1000 holdra 250 frt esik. A rectifícatio az illetéktelenül kivetett összegek netaláni visszatérítése czéljából pénzbe kerül. Ki fizesse ezt, az állam, vagy az érdekeltek? 15»
