Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-113

110 118. orszúgos ülés április 28. 15>85. szerintem az államnak és a törvényhozásnak parancsoló közbelépését semmi más nem igazolhatja, mint az állami hatalomnak belenyugvása mellett, igen helytelen belenyugvása mellett, létrejött, bevégzett tények, melyek a Rába vidék egy részére tűrhetetlen helyzetet eredményeztek. De ha ez a törvényhozás kényszerítő közbeléptének egyedüli alapja, akkor ezen intézkedésnek tovább terjedni nem is szabad, mint a mennyit ez az alap igazol. Más szavakkal mondva: nem látom legalább kellőleg indokoltnak és bebizonyítottalak azt, hogy ezen az alapon a törvényhozás kényszerítőleg elrendelheti a munkálatoknak azon egész sorozatát, melyeket az 1. §. felszámlál és melynek költségei 6.600,000 forinttal van praeliminálva. Szerintem nem lehet és nem szabad a törvényhozásnak több munkálatot kényszerítőleg elrendelni, mint a mennyi okvetetlenül szükséges, abból a czélból, hogy az eddig történt helytelen intézkedéseknek, különösen a sokszor idézett malomgátak eltávolításának az alsó Rábára nézve sújtó következményei elhárittassauak. Mert, ha ennél többet rendel el a törvényhozás, ha ennéltöbbet hatalom szóval az érdekeltekre, akkor szerintem egy semmivel nem igazolható belenyugvást követ el a magántulajdonnak, az önrendelkezési jognak körében s igen nagy veszélylyel fenyegeti azon, ma még részben virágzó vidék lakosságnak anyagi érdekeit. A kormánynak t. képviselője a ministeri tanácsos ur tegnap igen kicsinylőleg nyilatkozott azon terheltetésről, mely még a 12 milliós terv keresztülvitelének esetén is a rábai érdekeltségre háramlik s kiszámította, hogy tőkében magyar holdankint valamivel többet, mint 26 frtot tenne ki átlag vagyis évi járulékban, azon számítás nyomán, melyet a pénzügyi bizottság jelentése tartalmaz, az egész 12 milliós terv kiépítése együtt véve holdankint átlag körülbelül évi 2 frtot róna ;iz érdekeltekre; és ezt a t. ministeri tanácsos ur nagyon kicsi, könnyen elviselhető tehernek tekinti. Nem veszem rossz néven ezen felfogást épen a t. ministeri tanácsos úrtól, kinek feladata és működési köre tüzetesen arra terjed, hogy műszaki szempontból a tervek helyességét megbírálja és megállapítsa; de sajnálnám, ha ehhez hasonló valóban a bureaucraticus bölcseség quintessenciáját magában foglaló felfogás a ministeríum részéről is érvényesülne, azon bureaucraticus felfogás, mely az egész világot tulaj donkép csak egy mappának tekinti, az életet csak aktákból látja. A ki az életet magában az élet nyilvánulásaiban felkeresi, tudhatja, hogy például egy nagybirtokosra nézve, az a holdankénti 2 frtos hozzájárulási teher súlyos ugyan, de elviselhető, mert egész gazdasági existentiája egyáltalában a pénzforgalomban nagyobb mértékben belevág, mint a kisbirtokosé. De a ki a birtokos, a paraszt gazdaság existentiájánák alapját ismeri, tudja, hogy arra nézve semmi sem terhelőbb, mint a pénzbeli fizetési kötelességek szaporítása. A parasztgazdaság egyáltalában nagyobb mértékben mint a nagyobb birtok gazdálkodása natural-gazdasági alapon fejlődött, ugy is nehezen küzd az átmenettel, a pénz- és hitelgazdasági rendszerrel, melynek körébe bevonatott. A modern adózási rendszer, a hitel igénybe vétele ugy is számos oly pénzbeli terheket rónak rá, melyek idegenek a parasztgazdaság kifejlődésének tulajdonképeni alapjától és általa sokkal nehezebben viseltetnek el, habár aránylag a vagyoni alaphoz talán ugyanazon terhet képviselik, mint a nagyobb birtoknál. Azon vidéknél pedig, mely most szóban forog már a katastrális munkálatok is a pénzbeli terhelés tetemes felemelését idézték elő ; még ennek tetejébe jönne egy vízszabályozási teher, mely például egy 10 holdas birtoknál évenkint 20 frtot tesz ki. T. ház! Ez nem csekélység, különösen rosszabb esztendőben valóban megtámadja az ily kisbirtokosok gazdasági existentiáját. És mindez miért? Csak azért, mert az ügynek egy előbbeni stádiumában a közlekedési ministerium egy nem igazolható és meg nem bocsátható mulasztást és botlást követett el, midőn a törvényesen létre nem jött, meg nem állapított műszaki tervnek egy kiszakított részét előzőleg engedte keresztülvitetni. T. ház! Ugy az érdekelt vidék gazdasági viszonyai, mint az egész intézkedés egyedül elfogadható jogalapja kell, hogy arra intse a képviselőházat, hogy az intézkedést tisztán a szükség és ezen jogalap által indokolt mérrre szorítsa; és megvallom, nem tudom és nem hiszem, hogy mindazon szép munkálatok, melyek az első szakaszban körül vannak írva, ezen az alapon igazolhatók-e, valóban nem tudom nem fognak-e vele ugy járni, mint a napokban hallottam, hogy egy sebész a klinikájáról jövet, örömtől ragyogó arczczal beszélte egy ismerősének, hogy egy gyöngyörtí nehéz sebészeti műtétet végzett. Midőn azt kérdezték tőle, hogy a beteget megmentette-e, azt válaszolta : nem kérem, a beteg meghalt, de a műtét gyönyörű volt. A vízszabályozási tervekkel is gyakran körülbelül igy vagyunk: a tervek gyönyörűek, a mű remek, de az érdekeltség, melynek a terhek vállaira nehezednek, a műtét közben tönkre megy. Mindezek alapján t. ház, ámbár az általános vita eredménye után igen kevés kilátásom van a sikerre, de kötelességemnek tartom arra kérni a t. házat, hogy méltóztassék az 1. §-ot a közlekedési bizottsághoz visszautasítani azon czélból, hogy az az okvetlen szükséges munkáknak szabatosabb és szűkebb körülírását eszközölje és erre nézve a háznak jelentést tegyen. Ha e módosítva-