Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

112. országos ülés úprüis 27. ÍSS5. 105 egységes, akkor miért ellenzik a rectificatiót ? Hiszen a revisiót nem képzelhetem máskép mint ugy, hogy a rectificatió utján is be fog vonatni minden terület, mely akár directe, akár indireete, akár nagy, akár kis mérvben érdekelve van. Következőleg, az ellenzés maga oly jelentőségű tény, melynek nem lehet más ezélja, minthogy oda a szabályozás által nem érdekelt idegen területek is bevonatván, részben viseljék azon terheket, melyekből ők egy fillér hasznot sem fognak húzni, a mi mégis csak igazságtalan. (Ugy van! Ugy. van! túlfelől) A mi már t. ház, a törvényjavaslat azon részét illeti, mely a Rábaszabályozásra vonatkozik, lényeges különbség van a határozati javaslat és azon álláspont között, melynek a t, előadó ur kifejezést adott. 0 ugyanis ugy nyilatkozott, hogy a rectificatió megfog történni és addig nem lesz kivethető a teher, mig ez tényleg végre nem hajtatik. A törvényjavaslat szerint t. ház, ez nem lehetséges. Az 5. §. 3. bekezdése ugyanis azt mondja, hogy „A közmunka- és közlekedési minister utasíttatik, hogy az osztályozást és teherviselési kulcsot az ezen törvény által elrendelt munkálatok folytán elért haszon arányában stb." Tehát a törvényjavaslat szerint szükséges lesz, hogy a mű előbb kiépíttessék, annak hatása észleltessék és az észlelt hatás következtében történjék a rectificatió. Igen, de a javaslat egy más intézkedése szerint, midőn a mü elkészül, az rögtön átadatik a társulatnak és előáll a fizetési kötelezettség, következőleg a rectificatió tényleges megtörténte előtt is ki fog vettetni a végleges teher. Ha tehát ezt másként méltóztatik értelmezni, méltóztassék a javaslatot ily értelemben kiigazítani, mert különben az fog bekövetkezni, hogy midőn a mű kiépíttetik és befejeztetik és a társulatnak autonóm kezelésébe átadatik, rögtön kirovatnak azon terhek, melyek a felveendő kölcsön folytán és az építkezési terhek következtében előállnak. így állván a dolog, ellenmondás van a t. közlekedési minister ur és a t. előadó ur értelmezése közt. És miután épen ez az, a mit mi és én nem akarunk és részemről határozottan ellenzem, hogy valakire egy krajczár is kivethető is legyen ott, a hol őt ily teher absolute nem illeti, kénytelenek valánk határozati javaslatunkat egyebek között ily szellemben is szerkeszteni; és pedig annál inkább, mert ha a t. minister ur maga is azt mondja, hogy a részleges szabályozás hatásában más lesz, mintha az egész végrehajtatik és akkor méltánytalan és igazságtalan, hogy a terhek mégis a teljes hatás arányában legyenek kiróhatok, ez felfogásom szerint egyoldalú és elvileg igazságtalan, tényleg pedig fájdalom, nagyon súlyos és káros intézkedés. A t. minister ur nyilatkozott a múlt alkaKEPYH. NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. lommal a határozati javas'at azon részéről is, mely arra vonatkozik, hogy a revisió folytán előállandó ügyek elintézésére ne Győrmegye, a mint akkor beszédemben kifejeztem, hanem esetleg egy más törvényhatóság küldessék ki, vagy a mit az adott körülmények között megengedhetőnek tartanék, első sorban a kormánybiztos, másodfokban a t. minister ur bizassék meg és azt monda, hiszen ennek nincs értelme, mert ott állandóan kormánybiztos működvén, a törvényhatóságnak teendője legfeljebb csak az ártérfejlesztés körül lehet. Én ugy tudom, hogy nem csak az ártérfejlesztés, hanem az osztályozás és a kivetési kulcs körül is van a törvényhatóságnak teendője. Egyébiránt miután én a revisiót ugy akarom, hogy az eljárás contradictorius legyen, igen természetes, hogy akár működik a kormánybiztos, akár nem, másodfokon az alispán van hivatva arra, hogy ugy az ártérfej les tés, mint az osztályozás és a kivetési kulcs tekintetében intézkedjék. Tehát elő fog állni az eset, hogy ha a revisiót törvényesen és contradictorius módon akarják végrehajtani, hogy csakugyan teendője lesz Győrmegye hatóságának és miután az érdekellentét folytán én sem az egyikét, sem a másikát megbízni nem akarom, oda czéloz határozati javaslatom, a mi azt hiszem kedves, lesz a minister ur előtt is, hogy első fokon a kormánybiztos, másodfokon pedig a ministerium döntsön. Még a véleményező bizottságra akarok egy megjegyzést tenni. Midőn azt mondtam, hogy a véleményező bizottság felerészben az ártér nagyobb birtokosaiból, másik felében a községi képviselőkből de az érdekeltek ajánlatára alakíttassák, a súlyt nem arra helyeztem, hogy a proportiő milyen legyen. Megengedem, hogy a t. előadó ur a proportiót is fontosnak találja, de én szívesen hozzájárulok, hogy más proportió vétessék föl, mert a súlyt az érdekeltek ajánlatára helyezem és pedig azért, mert az közönbös, hogy a véleményező bizottság tagjai Erdélyből, Árvamegyéből vagy Sopronmegyéből neveztetnek-e ki, mihelyt azok nem olyanok lesznek, kikben az érdekeltek megnyugodnak, a tekintetben, hogy mind a költekezés, mind a kezelés tisztességes, helyes és igazságos lesz, de ily megnyugvást csak az szülhet, ha azok lesznek ott, kikben az érdekeltek megbíznak, ez pedig csak az ártérbirtokosok candidatiója által érhető el. A t. minister urnak a múlt alkalommal tett azon megjegyzését pedig, hogy ő nem tesz különbséget a nagy- és kisbirtokosok között, annál kevésbé fogadhatom el, mert a t. minister ur maga is a törvényjavaslat második szakában világosan azt mondja, hogy „az ártér nagyobb birtokosaiból és az erdekeit községek képviselőiből". Én sem akarok categoriákat felállítani, de 14