Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

1(J2 112. országos ülés április 27. 1885. Károlyi Sándor különvéleményében és Horánszky 1 képviselőtársam határozati javaslatában foglaltatnak. (Elénk helyeslés bálfélől.) Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. A szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját, a különvélemény és a határozati javaslat benyújtóját Darányi Ignácz előadó: T. ház! Nem tagadom, hogy azon kiváló beszéd hatása alatt, melyet gróf Apponyi t. képviselőtársam tartani méltóztatott, nincs minden nehézség nélkül a bizottság álláspontjának megvédése. De másfelől mégsem aggódhatom annak eredménye iránt, mert azon szempontok, a melyeket a t. képviselő ur felhozott, a bizottságban mind fenforogtak és ott beható tárgyalás alapját képezték. A mi különösen előadásának első részét illeti, melyben a malomgátak széthányásának, illetőleg visszaállításának kérdésével foglalkozott, méltóztassék megengedni, közel három századon át az volt a felfogás, hogy a malomgátakat el kell hányni. Ennek következtében azok el is hányattak s a felső Rábavidék helyzete könnyebbé, az alsóé nehezebbé lett. Most ugy orvosoljuk a bajokat, hogy azon malomgátakat újra visszaállítsuk és segitsük az alsót, de sújtsuk a felső érdekeltséget ? Ezzel van kapcsolatban az is, a mit Tóth Antal t. képviselő ur mondott, hogy ne juttassuk Szeged sorsára a felső Rábavidéket. Méltóztassanak megengedni, e mondás megfordítható s épen ő ellene szól. Mert hisz Szegednek mi volt a baja? Az, hogy a Tisza szabályozva volt ugyan felülről, de ;dulról a viznek nem volt lefolyása. Ha tehát itt is felülről megcsináltuk a szabályozást annyira, a mennyire a malomgátak elhányása által, az alsó vidékről pedig nem gondoskodunk: ezt éri Szeged sorsa s nem ugy lesz, mint a t. képviselő ur jelzi. Azt mondja gróf Apponyi t. képviselő társam, hogy ki kell terjeszteni a revisiót az ártérfejlesztésre is. Ez szerintem nem lehetséges. Az ártér ugyanis lényegében egy és ugyanaz, akár az első, akár mindkét szabályozásról van szó, ép ebben van a különbség a felfogások közt, mert mi önökkel szemben azt tartjuk, hogy az egész terület ugy a mint van, hasznát veszi ezen szabályozás első részének is és csak a haszonfoka és aránya lehet különböző. Vegyük elő az illető társulat alapszabályait, nézzük, hogy alakult az. Mit mond az alapszabályok 1 -8Ő §-a? Azt mondja: hogy a czél aRába által táplált, ezzel okozati egybeköttetésben lévő Kis-Rába, Rábcza, Répcze stb. mellékfolyóknak, nemkülönben a Fertőnek s egyéb belvizeknek tényleg összefüggő ártereit együttes és öszhangzatos — mégis az egyes vizek vagy vidékek ártereinek külön sajátságait tekintetbe vevő — szabályozási rendszer megállapítása és ennek magára a Rábára nézve Patyig, illetőleg azon pontig, a meddig a Rába folyó ellenében az összekötött árterek biztosítása igényli, leendő keresztülvitele által ármentesíteni, s a létrehozott ármentesítést folyton fentartani. Tehát maga a társulat alapszabályainak 1-ső §-ában, mely az alakulás alapját, a kiindulási pontot képezte, constatálja, hogy az egész rábaszabáíyozási terület egy és összefüggő árteret képez és ugyanezen szakaszban meg van mondva az is, hogy nem ugy, mint az előttem szólott t. képviselő ur jelezni méltóztatott, egyszerre és azonnal lesz végrehajtandó az egész munkálat. Magok az alapszabályok megmondják, hogy az a czéljok, hogy ugy a Rába szabályozásával mentsék meg a vidéket, mint a Fertőt lecsapolják, de egyelőre csak aRába áradásainak szándékolnak gátat vetni. Azt mondja az igen t. képviselő ur, hogy azon biztosítékokat, melyek az 18S4: XIV. t.-cz.-ben megadattak, adja meg a törvényhozás az ártérfejlesztés és osztályozási eljárást illetőleg itten is méltóztassanak az 1884: LII. t.-czikket kezükbe venni, ezen töryényczikk aKörös,Tisza, Maros közti területre nézve intézkedett hasonló viszonyok közt. És mit mond annak 2-ik §-a ? Azt, hogy a közlekedési minister hatalmaztatik fel, hogy az ártérfejlesztést és osztályozási tervét elkészítse, és a teherviselési kulcsot megállapítsa. Már most az ország két vidékének különbözően mérni, itt egy eljárást applieálni és egy más vidéken más eljárást honosítani meg, szerintem nem volna helyes. De különben maradjunk az 1884: XlV. törvényczikknél. Abból az látszik, hogy épen az ilyen intézkedéseket a törvényhozás a közlekedési ministerre kívánta bízni. így például a 12-ik §. utolsó bekezdése szerint a minister állapítja meg és nem az alispán a viszszineket, melyek a műszaki ártérfejlesztésbe felveendők. A 15-ik §. 1-sö és 2-ik pontja szerint ugyancsak a minister állapítja meg a vizszinek egymásközti arányát és a vasutak hozzájárulási kulcsát. Tehát ezen kivételes intézkedések mind a ministerre lettek bizva és természetesen, mert a minister a helyiérdekek versengésén felül áll és a szükséges műszaki adatok leginkább nekik állanak rendelkezésére. Azt mondja gróf Apponyi t. képviselő ur, hogy ne vettessék ki a rectificálandó teherviselési kulcs addig, a míg az végleg megállapítva nincsen. Erre nézve megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy a bizottság sem comtemplálta ezt máskép és azt hiszem, a t. kormány is igazat fog nekem adni e részben, hogy • a rectificálandó teherviselés kulcsa addig kiróható nem lesz, míg az véglegesen a minister által meg nem állapíttatott. Legerősebb érvelése a t. képviselő urnak a maximum alkalmazása körül forog. Azt mondja ugyanis az igen t. képviselő ur, sajátságos, hogy a törvényhozás és a kormány a maximális megterheltetés elvét csak akkor appli-