Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

<J8 112. országos filcs .^nriíis 27. 1SS5. előadni bátor leszek, mielőtt ezen kérdésben dönteni méltóztat-ék. (Halljuk halfélöl.) T. ház! Ez talán csakugyan nem pártkérdés, ez talán csakugyan nem politikai kérdés, ezen kérdés megítélésénél talán csakugyan nem jöhet tekintetbe, hogy valaki a kormánypárthoz, vagy ellenzékhez tartozik-e, mert senkinek sem juthat eszébe ebből a kérdésből és annak megoldási módozatából a kormány politikai positiója ellen fegyvert kovácsolni; és igy önök is, a túloldalon, hacsak nem indulnak ki, a mit nem akarok feltételezni és ha csak nem indul ki a kormány is abból, hogy mindazt, a mi a ház ezen oldaláról jön, leszavazni, a limine elutasítani kell és semmi körülmény között tekintetbe venni nem szabad, hacsak — mondom — ugy nem fogják fel a dolgot, a mit nem hiszek, akkor azon pár szót, a mit elmondandó leszek egész elfogulatlansággal méltathatják szives bírálatukra. (Halljuk!) T. ház! Magában véve igen aggályos természetű az az intézkedés, a mely ezen törvényjavaslatban ajánltatik, mert hogy egy érdekeltségre, melynek többsége arról semmit sem akar tudni, a törvényhozás ráparancsoljon egy sok millióba kerülő szabályozási művet, az magában véve igen kivételes természetű és igen aggályos intézkedés. Nem mondom, hogy ilyesmi nem történhetik meg, de minden esetre nagyon kivételes természetű körülmények között és már maga a tárgynak ezen természete kell, hogy a képviselőházat a lehető legnagyobb lelkiismeretességre, a lehető legnagyobb óvatosságra ösztönözze, mielőtt ilyen határozatot hozna. Én nem habozom kijelenteni, hogy semmi szín alatt sem tudnék ezen a magántulajdon s az önrendelkezési jog fogalmával összeütköző intézkedéshez hozzájárulni, hanem történtek volna azok a hibák ezen ügynek előző stádiumában, amelyekről a vita legutóbbi napján már bőven volt szó és melyek bizonyos bevégzett tényeket hoztak létre. Éne bevégzett tények törvényességének, helyességének bírálatába, azok után, melyeket t. barátaim a háznak ezen oldaláról előadtak, nem bocsátkozom. De annyi bizonyos, hogy különösen egy nagy tény, tudniillik a malomgátak eltávolítása, az alsó rábai érdekeltségre nézve egy tűrhetetlen helyzetet hozott létre és hogy e helyzeten segíteni kell. Ebben és csakis ebben látom én alapját az oly intézkedés megengedhetőségének, mint minőt ezen törvényjavaslat tartalmaz. Tehát ez a tény meg van s én nem habozom kijelenteni t. ház, hogy én az ebből származó helyzet valamennyi képzelhető megoldásai közt legjobban azt szeretném, ha a törvényhozás vagy a kormány előbbi helytelen intézkedésének ellenére a malomgátak ügyét a status quo ante-ba restituálni határozná el; (Helyeslés halfelöl) azt a tényt, mely 4i sérelmes állapotot előidézte, megszüntetné, a régi állapotot megint helyreállítaná s akkor azután alakuljon vagy ne alakuljon rábaszabályozási társulat ugy, a mint az érdekelteknek tetszik, alakuljon abban a kiterjedésben, a melyben igazán érdekeltek vannak. Ez azután az illető vidék érdekeltségének a dolga, a törvényhozásnak nem volna oka abba beleszólni. Ez volna szerintem a legigazságosabb megoldás, mely a legkevesebb terhet róná az érdekeltekre. Mert megvallom, nem vagyok az ügynek részleteiről annyira tájékozva, hogy megnyugvással peremtorius ítéletet mondhassak. De én. még ha ahhoz az alsó-rábai, győrmegyei érdekeltséghez tartoznám is, melynek érdekében kiválóan hozatik be ez a törvényjavaslat, még ez esetben is azt mondanám: timeo Danaos et dona ferentes és nagyon félnék ettől a 6.600,000 forintos szabályozástól. De t. képviselőház, erre az útra a kormány lépni nem akar, erre az útra a közlekedési és a pénzügyi bizottság sem akar lépni, más utat választottak. És én, t. ház, a capacitatiót, a vélemények közeledését keresem e kérdésnél s azért nem ragaszkodom mereven ahhoz az állásponthoz, melyet egyénileg leghelyesebbnek tartanék, hanem követem a t. kormányt és a közlekedési bizottságot azon a téren, melyre léptek, hogy tudniillik az általam is említett bevégzett tények által tűrhetetlenné vált helyzeten akkép kivan segíteni, hogy ama tényekben a szabályozási műnek valóságos megkezdését látván, most legfőkép az alsó érdekeltség megmentésére, e szabályozási művet, legalább azon kiterjedésben, melyben az e czél megoldása szempontjából szükséges, folytatni és befejezni akarja. Követem — mondom — a t. kormányt és a közlekedési bizottságot ezen a téren. De ezen téren azután kérem a képviselőház minden tagját, hogy kezet fogjon velünk ebben, hogy ezen ténykedés minden jogos érdeknek, az igazságosság és méltányosság minden sérelme nélkül és a lehető legteljesebb biztosítékkal vitessék keresztül. Ez, gondolom t. ház, egy principialis álláspont, mely ellen kifogása nem lehet. És ha már most keresem, hogy mikor ezen principialis álláspontot senki sem kifogásolhatja, mik mégis a különbségek, melyek köztünk még fennállnak, a melyek fennállnak a kormány és a közlekedési bizottság álláspontja és azon álláspont közt, melyet gróf Károlyi Sándor és Horánszky Nándor t. barátaim e házban képviseltek, akkor nem látok oly áthidalhatlan űrt a kettő közt, hogy azon esetben, ha a t. kormány és a közlekedési bizottság azt, a mit elvileg concedáltak, komolyan akarják, azon óhajtásokkal, azon postulatumokkal, melyeket a mi álláspontunk tartalmaz, kiegyezni ne tudnának. f