Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

112. országos ülés április 27. 1885. 99 Mert mik azon differentiák t. ház, melyek e két álláspont közt tényleg fennállnak ? Az egyik vonatkozik az ártérfejlesztésre, az osztályozás és aránykulcskivetés revisiójára. A t. közlekedési bizottság a maga javaslatában, melyhez a kormány is hozzájárult, elismeri elvileg, hogy az arány­kivetés és az osztályozás revisióra szorul. Ezzel szemben t. ház, azt mondjuk mi, hogy arevisiónak okvetlenül ki kell terjedni magára az ártérfejlesz tésre is. Ez az egyik főkülönbség. A másik az, hogy ezen revisió keresztülvitelénél azoknak, kiket az érdekel, törvényes biztosítást kell i\din arra nézve, hogy e revisió ne csupán irott malaszt legyen, ne csupán egy a törvényben foglalt elvi kijelentés, hanem hogy az tényleg azon biztosíté­kok mellett vitessék keresztül, melyet már fennálló vízszabályozási törvények, különösen az 1884: XIV. törvény czikk az érdekeltek számára ily ese­tekben megállapít. T. ház! Vizsgáljuk elfogulatlanul, igazunk van-e ebben nekünk, vagy azoknak van-e igazuk, kik ezen concessiót, mely nem más, mint az általuk elfoglalt elvi álláspont logikai következése, tőlünk megtagadni akarják? Hogy az ártérfejlesztés, ha nem is egy befejezett terv, de mindenesetre azon eontemplatió alapján történt, hogy az egész szabá­lyozási míí be fog fejeztetni, tudniillik a szoros értelemben vettítábaszabályozás, a Fertőlecsapolás és a belviz levezető csatorna létesítése, ezt senki sem tagadja, ezt a kormány és annak képviselője sem vonja kétségbe. És ha ez igy van, gondolom t. ház, első látásra világos, hogy azon ártérfejlesz­tés, mely azon az alapon készült, hogy egy 12 millió forint költségre tervezett, a Fertőlecsapolást, a belvizlevezető csatorna kiépítését magában fog­laló terv vitessék keresztül, nem lehet azonos az ártérfejlesztéssel, mely annak contemplatiója alap­ján létesíttetnék, hogy egyenesen a Rábaszabályo­zás vitessék keresztül. Ez azt hiszem, teljesen világos. (Helyeslés balfelöl.) Hogy miben fog állni e két ártérfejlesztés közt a különbség, hogy nagy lesz-e a különbség, hogy sok oly terület kimarad-e vagy kevés, a mi az egész terv alapján bevonatott, arra nézve sem én, sem más, de maga a minister ur sem, ép oly kevéssé a míí szaki osztály vezetője, a t. ministeri tanácsos ur sem mondhatna véleményt. Állíttatott ugyan, hogy már ez a 6.600,000 forintos mű is az összes érdekeltekre nézve valami haszonnal lesz, de ez az állítás t. ház, csak hozzávetőleges fel­fogáson a lapul és semmi tényleges positiv alappal nem brr; mert oly ártérfejlesztés, mely semmi más alapon nem nyugodott, mint a 6.600,000 forintos terv kivitelének alapján, egyátalán nem készült és csak ez lehetne egyedüli alapja annak az állí­tásnak, hogy a 6.600,000 forintos tervnek hasznát ki élvezi, ki nem. Mi a nélkül, hogy praejudicálni akarnánk, j I bármely irányban a jövőnek csak, azt állítjuk, a mi szembeszökőleg evidens, hogy tudniillik a 12 milliós eszme alapján készült ártérfejlesztés nem szolgálhat a 6.600,000 forintos terv kivitelének alapjául. Mi csak annak elismerését és alkalma­zását kívánjuk, hogy az ártér fej lesztés revisiója is mondassák ki a törvényjavaslatban ugy, mint az osztályozás és az aranykulcs revisiója. Azt hiszem, t. ház, hogy ennek a követelménynek méltányos­sága és igazsága csak szembeszökő, ha valaha valami annak mondható volt. (Ugy van! balfelöl.) A másik, a miben a mi álláspontunk némileg különbözik az, hogy — a mit maga a közlekedési bizottság is meg akar adni és a ministerium is — tudniillik az osztályozás és kivetési kulcs revisiója, hogy ennek komoly voltára nézve minden biztosí­ték megadassék. A törvényjavaslat szövege, a mint azt a közlekedési bizottság megállapította, erre nézve semmit sem tartalmaz s a minister be­látására bizta, hogy mikép akarja e revisiót esz­közölni. Én azt hiszem, hogy ezen intézkedés nem csupán ellenzéki szempontból kifogásolható, mert ellenzéki szempontra én e tárgy megvitatásánál egyáltalában nem állok; hanem első sorban magá­nak a minister urnak szempontjából kifogásolható. Mert én, t. ház, azok után, a mik a Rábaszabályo­zás ügyében történtek, azon habozás és ingadozó magatartás után, melyet a kormány ez ügyben ta­núsított — és e tekintetben a jelenlegi minister ur nem hibás, hanem elődei — megvallom, nem csodálkoznám azon, még mint minister sem, hogy az érdekeltek ily feltétlen odaadással az ő érde­keik gondozását a ministeriumra bizni nem kíván­ják és nem vennék igénybe ily küldetést, nem fogadnék el — ha erővel akarnák is reám ruházni — ily tág felhatalmazást, mely az érdekelteknek formális és objectiv biztosítékot nem nyújtván, azt a megnyugvást nem idézheti elő, a mire pedig a mű sikeres továbbvitelére okvetlenül szükség van. Mi erre nézve semmi egyebet nem kívánunk, mint azt, hogy az érdekelteknek adassanak meg a revisió komoly keresztülvitelére az eljárási mód megállapításának azon biztosítékai, a melyeket fennálló vízszabályozási törvényeink, különösen azok utolsója, az 1884 : XIV. törvényczikk tar­talmaznak. Ha már most t. ház, a minister ur úgyis ezen törvények cynosurája szerint akar eljárni, akkor nem látom át, miért ne lehetne az illető vidék meg­nyugtatására ezt a biztosítékot a most általunk megalkotandó törvénybe bevenni; nem látom át, ha csakugyan az a szándék, hogy az érdekeltekre nézve a contradictorius eljárásnak, mely őket igazság és jog szerint megilleti, minden biztosí­tékaiba részesíttessenek: mi akadály van arra nézve, hogy e szándék imperative a törvényben 13*

Next

/
Thumbnails
Contents