Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

ö8 Só. oriságos filé* márcztut 2 ISSí, képviselőház. Hogy a felsőház nem bír azzal a súlylyal, befolyással, mint a képviselőház, egyszerűen bizonyítja az, hogy a bizalom kérdésénél, annál a kérdésnél, hogy tudniillik a kormány megmarad-e helyén vagy sem, a felsőháznak szavazata nem bir azon politikai befolyással és következménynyel, mint az alsóháznak szavazata. Igaz, t. ház, hogy minálunk e tekintetben praecedens nem alkottatott, de reménylem, hogy ha ez az eset elő fogja magát adni — és óhajtom, hogy minél hamarább adja magát elő — hogy akkor a praecedens oly módon fog alkottatni, a mely a képviselőház túlsúlyát, befolyását e tekintetben demonstrálni fogja. De ugyanazon eredményt érjük el, hogy ha azon előterjesztéseknek természetét veszszük, a melyekben a kezdeményezési jog mozog. Midőn politikai actióról van szó, hát hiszen nagyon természetes, hogy itt kell a kezdeményezésnek történni, mert minden politikai actio erőkifejtést, áldozatot igényel, ennek pedig csakugyan a képviselőház illetékes helye. De ugyan igy van-e a dolog, ha törvényalkotásról van szó? Hiszen a törvénynek mi a czélja? Az, hogy az ország bajain segítsen, hogy az ország érdekeit előmozdítsa. Ennek első sorban bírája ismét a képviselőház ; mert hiszen a képviselők vannak folytonos contactusban ezzel, azok tudják, hogy az ország bajai mikép orvosolhatók, hogy az ország érdekei miként mozdíthatók elő. De ugyanazon eredményt érjük el t. ház, hogyha ezen kérdést abból a szempontból vizsgáljuk meg, hogy tehát a felsőház minő functiót teljesít a törvényhozás apparátusában? Ez, t. ház, egyike a legnehezebbeknek és leginkább contravertált kérdéseknek. Minduntalan halljuk azt, hogy a felsőház egyensúlyozója legyen a képviselőháznak, hogy annak meg kell őrizni a képviselőházat az elhamarkodásoktól, túlkapásoktól, ellen kell súlyoznia azokat a subversiv irányokat és tendentiákat, melyek esetleg a képviselőházban fölszinre vergődhetnek. Én azt hiszem t. ház, hogy azon felfogás, mely a felsőháznak egyenjogúságát hangsúlyozza, mely annak az egyenjogúságnak a gyakorlatban akar érvényt szerezni a kezdeményesés által, az határozottan az ellensúlyozás szempontjából indul ki, mert különben nem volna semmi értelme, hogy erre oly nagy súlyt fektet. Nekem t. ház, ezen ellensúlyozás elmélete mindig azt a müveletet juttatja eszembe, mintha például egy szekérbe elől hátul lovakat fognak; az ellenhatás annyira fog menni, hogy a szekér nem lesz képes megindulni és haladni. De különben t. ház, történetileg is téves ezen felfogás, mert csakugyan forradalmi áramlatokkal, belterjes természetű politikai mozgalmakkal a világon sehol sem volt képes a felsőház hatályos ellensúlyt kifejteni. Én tehát azt hiszem, hogy sokkal helyesebb, ha a felsőház feladatát ugy definiáljuk, hogy annak feladata, hogy a képviselőháznak correetivuma, a képviselőháznak kiegészítő része legyen. Világos, hogy ezen feladatát csak ugy teljesítheti a felsőház, ha már egy törvényjavaslat a képviselőházban letárgyaltatott. Mert akkor tűnnek fel azon hiányok, melyet neki pótolni kell; miből azután folyik, hogy a képviselőház feladata a kezdeményezés, a felsőház feladata a revisio. És nem volna egészséges megosztás, hogy ha szerepet cserélnének, ha a felsőház kezdeményezne és utána a képviselőház revideálna. A t. ministerelnök ur azt mondotta, hogy meg lehet adni a kezdeményezési jogot azon törvényjavaslatokra, melyek nem idéznek elő parlamenti válságot. De kérdem, minő alapon történik ezen osztályozás? Hiszen teljes lehetetlenség előre mechanice meghatározni, taxatíve felsorolni azt, hogy micsoda törvényjavaslatok azok, melyek parlamenti válságot idézhetnek elő; mert hiszen igen gyakran megtörténik, hogy csekély fontosságú törvényjavaslatban vannak oly^elvi momentumok, melyek kormányválságot, nagy elvi harczokat idézhetnek elő. Én tehát azt hiszem, hogy ez semmi más nem volna, mint, hogy ugy mondjam, a parlamenti szabad vérkeringésnek alákötése. Én tekintettel a felsőház tekintélyére merem állítani, hogy sokkal kevésbé tangálja a felsőház tekintélyét, ha mi azt mondjuk, hogy miután a felsőháznak feladata a revideálás, őt a kezdeményezés nem illeti meg, mintha ezt nem mondjuk ki, a eonsequentiát nem vonjuk le, hanem — hogy ugy mondjam — a nem fontos javaslatokra megadjuk a kezdeményezést, a fontosakra nézve nem adjuk meg; mert ez semmi más, mint a felsőház számára szegénységi bizonyítvány kiállítása. (Ugy van! Igazi a baloldalon.) Én előttem t. ház, döntő szempont a parlamentalis rendszernek egészséges működése; és miután ezen egészséges működés azt kívánja, hogy a túlsúly, az első szó a képviselőházban legyen, ezen szempontból én nem akarom, hogy onnan kivétessék. És miután az igen t. ministerelnök ur az általános vita alatt folytonosan azzal argumentált a választások ellen, hogy az a felsőházba tenné át a politikai helyzet súlypontját, a felsőháznak adná meg a túlsúlyt, én őt ugy tekintem, mint a ki a képviselőház túlsúlyának barátja, ennek következtében azt hiszem, hogy velünk fog szavazni e kérdésben, mert mi a képviselőháznak túlsúlyát meg akarjuk óvni. Elfogadom t. barátom módosítványát. (Helyeslés a báloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bízottság előadóját. Láng Lajos előadó: T. ház! Csak egy pár igen rövid szóval kívánok válaszolni azokra, a melyek ezen a bizottság szövegezése szerint 13. szakasz ellen felhozattak. Azon aggodalom, hogyjez