Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

ÍM orsságcs tlés ta&rmimA 2 1S85. 47 időlejárás által szűnik meg, pedig olyanokkal ia van dolgunk. Ha már elfogadtatott az 5. §. azon szerintem szűkkeblű intézkedése, a mely megadja a lehetőséget, hogy &z ágostai egyház főnökei közt coneurrálhat az erdélyi ágostai egyház főgondnoka is, a ki csak négy évre választatik — ha ezt megadta az 5. §. és most az új 11. § a) pontjában a hivatalmegszfínés okai között esakis a lemondás, vagy bírói ítélet hozatik fel, azt hiszem, ebben ellenmondás és praejudieium foglaltatik azokkal szemben, a kik sem lemondás, sem birói ítélet által, hanem mint felhozni szerencsém rolt a coneret esetet, a megbízatás idejének lejártával szűnnek meg azon bizonyos méltóságot visel ni, melynél fogva tagjai a felsőháznak. A t. ministerelnök ur ugy látszik, hogy ma is íizon nézetben van, hogy a már letárgyalt 5. §nál fogva az erdélyi ágostai egyház főgondnoka nem lehet tagja a felsőháznak. Akkor is — és bocsánat a kifejezésért — egy kissé indulatosan méltóztatott kijelenteni, hogy az erdélyi ágostai egyháznak nincsen főgondnoka. Már akkor szándékom volt kérdést intézni, hogy vájjon mit ért e kijelentés alatt, de azt nagyon is az ülés végén méltóztatott tenni, a legközelebbi ülés elején pedig nem volt itt, csak is a szavazásnál jelent meg s igy nem volt alkalmam tőle felvilágosítást kérni ezen előttem nagyon feltűnő kijelentés miatt. Hát legyen szabad ma hozzáfordulni és indokolásának azon előttem érthetetlen kijelentése miatt kérdést intézni. A ministerelnök ur azt mondta, hogy az erdélyi ágostai egyháznak nincsen főgondnoka. Hogyan ? Hiszen az alkotmány, a szervezeti szabályokban benne áll tisztán a főgondnok neve, ha most épen nem főgondnoknak nevezik, hanem országos gondnoknak, hiszen ez mindegy. Talán abban ütközik meg a t. ministerelnök ur, hogy valószínűleg nem minden esetben magyar ember az ? Hiszen tegnap államférfiúi belátással kijelentette ő maga, hogy ő legalább rossz néven nem veszi, hogy ha egy nem magyar ajkú ember helyt foglal a tőrendek közt. Hát ez t. ház, csakugyan nem lehet ok arra, hogy a mi főgondnokunk fel nevétessék. Mi lehetne tehát az ok? Az talán, hogy az erdélyi ágostaiak főgondnoka nem választátik élethossziglan, hanem csak 4 évre? Hisz méltóztatik tudni, hogy hasonló curatorok léteznek a magyarországi helvét hitvallásúaknái is. Vannak tractusok, a hol ma is nem élethossziglan, hanem csak néhány évre választják a gondnokot. Ha tehát ezeket elismeri gondnokoknak a t. ministerelnök ur — és azt hiszem, elismeri — miért akar ebből kizárásra okot adni a mi főcuratorunkkal szemben? A horvátországi tagok is csak meghatározott időre választatnak meg és a zsidó repraesentans se visel élethossziglan egyházi hivatalt. De t ház, ha valaki csak 4 vagy esetleg 8, 12, vagy 16 évre és nem élethosszára viseli is a hivatalt, az magának az egyháznak képviseletére nézve nem lehet akadály. Hiszen ott nem az egyes ember van képviselve, hanem a felekezet. Az egyes ember esetleg négy év lejárta után kiválik hivatalából; de ott van a hivatal, az állandó és azt nem lehet mellőzni. És azt hiszem, igen helyesen emelte ki Kovács Albert t. barátom, hogy magának az államnak is érdekében áll, hogy minden felekezet részéről legyen a főrendiházban egy férfi, a kivel az érintkezést fenn lehet tartam, a ki a maga egyházának viszonyait megérteti a kormánynyal és a kivel a kormány megérteti az állam viszonyait és jogos követelményeit. Ez, mondom, érdekében áll az államnak. De a t. ministerelnök ur maga mondta e vitában, hogy ő tulajdonképen nem annyira a felekezet képviseltetését contemplálja, mint iakább azt, hogy oly egyének, a kik egy felekezetnek élén állanak és mélyen behatnak a társadalomba tekintélyük, befolyásuk által, legyenek tagjai a felsőháznak és hozzátette: »a jogegyenlőség alapján*. Hát t. képviselőház, én elfogadom a t. ministerelnök ur ezen kijelentését, de kérném, hogy azután vonja ki ebből a következtetést is. 0 tehát nem annyira a felekezet belszervezetébői folyó jogkörre fektet súlyt, hanem a főeurator tekintélyére és befolyására s igy a felekezet élén álló befolyásos és tekintélyes egyéneknek a főrendiházba való bejutását akarja. Ezt én is követelem, de követelem ép a jogegyenlőség alapján a mi főcuratorunkra nézve is Vagy tán azt akarja mondani a ministerelnök ur, hogy a mi főcuratorunknak|egyházunk terén és azon vidéken, a melyen működni hivatva van, nincs tekintélye és befolyása? Ezt kereken tagadom. Az mindig a személytől, az egyéniségtől fog függni. Ha erre a polczra oly ember jut. ki tehetségénél, széles körű ismereteinél, jelleménél fogva kiváló férfiú, minden esetre nagy, irányadó befolyást fog gyakorolni összes kerületére, az egyház összes embereire. És én azt hiszem, ép a t. ministerelnök úrtól, mint jól tudom, protestáns embertől nem kellett volna várnunk, hogy a mi egyházunkat egészen ferde helyzetbe és hamis színbe hozza; mert ha ő azt jelenti ki, hogy nekünk tulaj donképen főcuratorunk nincs, mit mond ezzel? Azt mondaná hogy a mi egyházunk tulaj donkép hierarchicus alapon van szervezve ? Hiszen az összes protestáns egyházaknak az a közös jellemvonása, hogy paritás van az egyházi és világi elemek közt, hogy az egyházat nem képviselheti csakis pap, de mégis reánk méltóztatik fogni, hogy bennünket csakis a superíntendens képvisel és nem a főgondnok is. Kérem a ministerelnök urat, ne vegye oly könnyen e dolgot. Egy egyházat kivetkőztetni akarni alapjelleméből az által, hogy egész ferde színbe hozza,