Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

$5. srssAges ülés már esi as 2 188V -• módosítása és pótlása" iránti törvényjavaslatban a főrendiház által folyó évi február 17-iki ülésében tett változtatásról. Szathmáry György jegyző (olvassa a jelentést). Elnök: A bizottság, felolvasott jelentése szerint, ajánlatba hozza, hogy a t. ház a főrendiház által a 3. §-on tett módosítást elfogadni méltóztassék. Ha senki sem kivan a tárgyhoz szólni, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t.-cz. némely intézkedéseinek módosítása és pótlása iránti törvényjavaslaton a méltóságos főrendek által eszközölt módosításokat elfogadta. Ekként a két ház közt e törvényjavaslatra nézve a teljes egyetértés létrejővén, az legfelsőbb szenteskés végett ő Felségéhez fog felterjesztetni. Á hozzájárulásról a főrendiház értesíttetni határoztatik. Következik a napirend további tárgya: a felsőház szervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A 10. §. elé Irámyi képviselő ur kivan egy új szakaszt javaslatba hozni. Irányi Dániel: T. ház! A mint a t. elnök ur jelenteni méltóztatott, én a 9. és 10. §. közé egy új szakasz beiktatását tartom szükségesnek. Az eddigi szakaszok ugyanis azt foglalják magukban, hogy kik és mely feltételek alatt lehetnek tagjai a felsőháznak. A következő vagyis a 10, §. már arról szól, hogy mely esetben veszítik el a felsőház tagjai törvényhozási jogukat. Van azonban egy feltétel, mely az eddigi szakaszokból kimaradt, melyet pedig én elkerülhetetlenül szükségesnek tartok és ez : a magyar nyelv ismerete. (Ugy van! a szélső halon.) Alig szükséges, azt gondolom, bővebben indokolnom, hogy annak, ki a törvényhozásban részt vesz, a törvényhozás nyelvét értenie kell. (Helyeslés a szélső halon.) Azon tagjaira nézve a felsőháznak, kik az országban születtek, az országban laknak, annyival inkább azokra nézve, kik ősi időktől fogva lakosai a hazának, szükségtelen már hála istennek ilyen rendelkezés, mindnyájan nemcsak értenek, hanem beszélnek is magyarul. De miután a többség azokat az indigenákat is jónak tátta felruházni törvényhozói joggal, kik nemcsak hogy nem születtek, de nem is laknak az országban : azt gondolom, hogy elkerülhetlenül szükséges, hogy reájuk nézve kikössük, hogy ők is birják azon nyelvet, a melyen a tárgyaiások folynak, a határozatok hozatnak. (Helyeslés a szélső balon.) Miután meglehet, hogy e teremben is fognak ezen indítvány ellen oly ellenvetések tétetni, melyeket — fájdalom — a bizottságban volt alkalmam hallani: engedje meg a t. ház, hogy azokra előre is feleljek, azokat a maguk értékére szállítsam le. (Halijuk! Halljuk!) Az mondatott jelesül először, hogy megszégyenítő lenne a magyar nemzetre, a magyar felsőházra, ha megtudná a külföld, hogy a törvénybe oly rendelkezés felvétele szükséges, miszerint a felsőház tagjai magyarul tudjanak, vagyis tudják, ismerjék azt a nyelvet, mely a törvényhozásé. En nagy becsben tartom a külföld véleményét, nagy súlyt fektetek a jó indulatra, mely az idegen nemzetek közt hazánk iránt létezik, de mindenek előtt az ország érdekét tartom szem előtt és ezt semmi melléktekinteteknek nem vagyok hajlandó alárendelni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Azonban, hr, a külföld látja, tudja, hogy mi olyanokat is felruháztunk törvényhozói joggal, kik ez országban nem születtek s nem laknak: akkor nemcsak hogy csudálkozni nem fog, hogy mi azoktól is megkívánjuk a magyar nyelv tudását, sőt inkább azon döbbenne meg, hogy ezen feltételt reájuk nézve ki nem kötöttük, (ügy van! a szélső baloldalon.) Sőt meg vagyok győződve, sokkal inkább fel fog tűnni a külföldnek, hogy mi olyanokat is, kik más országnak polgárai, kik más országban születtek és laknak, ruháztunk fel törvényhozói joggal, mint az, hogy ezektől a törvényhozás nyelvének ismeretét megkívánjuk. (Helyeslés a szélső balon.) A másik ellenvetés, melyet tettek, az volt, hogy nem lehet constatálni a magyar nyelv tudását, hogy hiszen vizsgát csak nem fogunk tétetni a felsőház tagjaival. Ezen ellenvetés nézetem szerint nem sokat nyom. Vizsgát — igaz — nem fogunk tartatni velük, de azt gondolom, hogy tisztességtudó ember, ha a törvény oly feltételt szab elé, melyet ő megtartani, betölteni nem képes, önkényt fog tartózkodni attól, hogy oly testületben jelenjék meg, melyre nézve az egyik fő feltételt teljesítem nem képes. (Helyeslés a szélső balon.) És nem lehet feltenni azon urakról, kiket itt értek, hogy ha ezen feltételről tudomásuk lesz — a mint kell, hogy legyen — hogy ennek daczára is, a felsőházba kívánjanak bejönni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt ha netalán a tapasztalás megczáfolná ezen feltevésemet, a felsőháznak mindig módjában lesz gondoskodni arról, hogy a törvényt kijátszani ne lehessen. Ez esetben például a házszabályaiban joga lesz azt rendelni, hogy azon, külföldön született és külföldön élő mágnások, kik a felsőházi tagságért illetőleg meghívásért folyamodnak, tartozzanak ugyanakkor a folyamodványban kijelenteni, hogy a törvény ezen rendeletének is képesek megfelelni. Ez által azt hiszem, hogy minden vizsga feleslegessé válik és a törvény rendeletének ily módon elég tétetik. Végre t. ház, hallottuk azt is, hogy szükségtelen ily rendelkezésnek a törvénybe való felvétele, mert hisz vannak törvények, a melyek kimondják, hogy a törvényhozás nyelve egyedül a magyar. Úgyde nem is említve azon esetet, a mely tavaly történt,hogy t. i. a