Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

84. ersíáf** Mát február 2$. 18&S. 3S házban jogosultság feltétlenül és korlátlanul megillet és azok, a kik e jogot az általuk viselt méltóság vagy hivatal következtében gyakorolják, a második osztályba vannak sorozva azok, kik e jogosultságot csak azon ügyekben gyakorolhatják, a melyek a magyar szent korona országait és tartományait közösen illetik, ez tudniillik azon három tag, kiket a főrendiházba a horvát tartománygyűlés választ. A harmadik cathegoriája a törvényjavaslatnak feltételes, amennyiben tudniillik azok, a kik örökösen ülnek a főrendiházba, a nem közös ügyekben a tanácskozási és szavazási joggal a törvényjavaslat szerint csak akkor bírnának, hogy ha egyszersmind a szűkebb értelemben vett Magyarországban földbirtokot Hrnak. A két első osztályba sorozottakra vonatkozólag feltétlenül helyeslem a törvényjavaslat intézkedését. Közjogunknak és az 1868: XXX. t.-cz. 38. és 37. §-ainak feltétlenül megfelel az, hogy egyfelől azok, kik az általuk viselt egyházi vagy világi méltóság folytán tagjai a főrendiháznak, ép oly tagjai legyenek, mint azok, a kik a szűkebb értelemben vett Magyarországnak egyházi vagy világi méltóságai. Viszont a három kinevezett tagra nézve ismét az idézett törvény kívánalmának felel meg az, tudniillik a 30. §-nak, hogy ezek csak azon ügyekben bírjanak ülési és szavazati joggal, a melyek a szent korona közös országainak ügyeit érdeklik. Á törvényjavaslat azon intézkedését azonban, mely a született és örökös tagokra vonatkozólag azt a dispositiót kívánja tenni, hogy ezek a felsőházban a nem közös ügyekben ülési és szavazási joggal csak akkor bírjanak, ha egyszersmind a szűkebb értelemben vett Magyarországon bírnak földbirtokkal, én részemről nem tartom helyesnek. Eltekintve ugyanis először attól, hogy ezen törvényjavaslat egy nem hatályos korlátozást tartalmaz ; mert ha ezen korlátozás törvény erejére emeltetnék is, a legcsekélyebb földbirtoknak a szűkebb értelemben vett Magyarországon megszerzése elegendő lenne, hogy ezen korlátozás meghiusittassék; eltekintve -— mondom — ettől, azért nem tartom helyesnek ezt a megkülönböztetést, mert közjogunk nem ismer különálló horvát főrendeket, horvát mágnást; sőt az 1868. évi AAA. t. -cz. értelmében és igen helyesen még a honpoígárság is közös, közös annyira, hogy külön horvát honpolgár nincs, hanem van csak magyar honpolgár. Én tehát épen ezen törvényekből, épen közjogunknak és épen a kiegyezési törvény szellemének megfelelőnek csak ezt tartom, hogy ha azok, a kik az új törvény értelmében birnak qualificatióval, ha azon főrendi tagok, kik a megfelelő censust megütő földbirtokkal birnak, tekintet nélkül arra, hogy a magyar szent korona országainak »elyik területén, a szűkebb értelemben vett Ma- j j gyaromágon, vagy Horvátországban fekszik-e az, vagy itt és amott is fekszik, egyformán birnak szavazati joggal. (Helyeslés.) Ennélfogva, miután ezen nézet elfogadásával, a törvényjavaslat minden többi intézkedése feleslegessé válik, hanem csak annak kimondása lesz szükséges, hogy azon három tag, ki a horvát országgyűlés által választatik a felsőházba, e házban korlátolt jogot gyakoroljon, indítványozom, hogy a 9. szakaszt megváltoztatván, helyette a következő szöveg tétessék: „A második szakasz d) pontjában említett tagok csak azon ügyekben birnak üléssel és szavazattal, melyek a magyar korona országait és tartományait közösen illetik." Ajánlom módosítványomat a t. háznak. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T, ház! Ne hogy ismét azon hibába essek, hogy a vita • bezárása után szóljak, bátor vagyok a t. ház előtt kifejteni, miért történt, hogy én e szakaszt ugy fogalmaztam, a mint fogalmaztam, egyáltalában elmondani azután nézetemet arra nézve, mint vélekedem a módosítvány felől. (Halljuk!) Indokom t. ház, az volt, mert a Magyarország és Horvát-Szlavonországok közti — mint szokták mondani — kiegyezési törvény szerint Magyarország azon főurai, kik csak a szűkebb értelemben vett Magyarországon birnak földbirtokot, HorvátSzlavonországok autonóm ügyeire befolyással nem birnak. A méltányosság követelményét véltem tehát abban találni, hogy viszont azon horvát-szlavonországi főurak, kiknek birtokaik csak ott vannak, azon ügyekben, melyek Horvát-Szlavonország autonóm ügyei igen, de a magyar korona többi országait illetőleg befolyást ne gyakoroljanak. Azonban midőn ezt kiindulási pontom igazolásául elmondom, egyúttal őszintén bevallom, mint ezt már a bizottságban is kimondtam, hogy azon érvek, melyek merittetnek a magyar szent korona egységéből és igy melyekből argumentum vonatik arra, hogy mágnási rang csak egy létezik a magyar szent korona birodalmában, oly hatással birnak reám, hogy mint ezt a bizottságban is mondtam, hogy a magam részérői nem csak kifogást nem teszek a módosítvány ellen, de ahhoz szívesen hozzá is járulok. (Általános helyeslés,) B. Lipthay Béla: T. ház! Üdvözlöm a t. ministerelnök ur nyilatkozatát, mert épen azt, mit a magam részéről is óhajtottam, már eleve is hozzájárulásával elfogadni méltóztatott. Ha ennek daczára is szólok, ezt csak azért teszem, ne hogy hallgatásom azt nyilvánítani íátszassék, hogy ellenkező nézetet nyilvánítani, vagy más irányban indítványt tenni óhajtottam volna. Midőn erre vonatkozólag nyilatkozom — és én szívesen elfogadom a következményt, tudniillik, hogy azon módosítványt, melyet magam is óhajtottam, valószínűleg el méltóztatnak fogadni —