Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-104

320 104. ersxágos ülég április 16. 1885. szerint a főrendek nagy hibát követtek el. (ügy van! a szäső baloldalon.) Mert tudvalevő dolog, hogy a mi javaslatunkat nem tárgyalták, hanem készíttettek maguknak a saját úgynevezett hármas bizottságuk által egy különálló javaslatot. Azt mondják természetesen, hogy ebben a javaslatban bennfoglaltatnak a képviselőház javaslatának legfőbb részei. Engedelmet kérek, egy épületnek szétbontott köveire ráismerhetünk akkor is, ha azok egy más épületbe vannak beépítve, de azért, hogy ott vannak, egy egészen más épület alkatrészeit is képezhetik, mint előbb. Hiszen mo«t is, t. ház, mi voltaképen a főrendek javaslatát tárgyaljuk és minthogy idáig elmentünk s minthogy ezélszerűnok mutatkozott, elfogadtuk azt is, hogy tárgyaljuk általánosságban. De a főrendek még nem tárgyalták a képviselőháznak javaslatát sem általánosságban, sem a részletekben, mig megfordítva, mi a főrendiház javaslatát tárgyaljuk annak rendje szerint általánosságban és részleteiben. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez azon helyzet, melyet a főrendek ezen hatalmi állásnak elfoglalásával — mert pactálás következtében történt — mindjárt eleinte teremtettek. De nemcsak idáig van a dolog, hanem a mit a főrendek küldöttek hozzánk, nem egyéb, mint ultimátum, mely minden további üzenetváltást szükségtelenné tesz, minden további engedményt a főrendek részéről kizár; ezt mondja a t. előadó ur, ez foglaltatik a jelentésben, ezt jelentette ki a ministerelnök ur. És ennélfogva ezt el kell fogadni és most mái' az előadó ur azt ajánlja, hogy a jelentést, melytől egy hajszálnyit sem engednek a főrendek, fogadjuk el azon módon minden irályi, minden nyelvi, szerkezeti hibáival, homályos érthetetlen helyeivel egyetemben. Hanem még tovább megy a dolog. A főrendek nemcsak azt adták tudomásunkra, hogy semmi további coneessiót nem tesznek, hanem egyenesen követelik, hogy javaslatukat el is fogadja a képviselőház és ebbeli akaratukat igenis képesek érvényesíteni, mert megnyerték a ministerelnök ur részéről azt, hogy tárczáját kösse ahhoz, hogy a javaslat a képviselőházban keresztül menjen. Tehát nem parlamenti úton, hanem a pactálás útján dőlt el a törvényhozásnak e nagy fontosságú kérdése. S hogy ebben nem a tárgyilagos szempontok, hanem személyi, egyéni kasztbefolyások, hatalmi nézetek vitték a szerepet, azt az eredményből látjuk, ximi a pactáló felek egyikének, a főrendiház vezérelemeinek eljárását, magatartását illeti, erre nézve megjegyzem mindenek előtt, hogy én már akkor, midőn e tárgy először került itt a házban szőnyegre, határozottan kijelentettem a magam részéről azon nézetemet, hogy maradjon meg a főrendiház lényegében az, a mi volt; ha ugy tetszik, aristocraticus testület. Mert előttem az lebegett, hogy a szabadelvfíség biztosítva maradhat akkor is. ha Magyarországnak lesz olyan főrendiháza, ! mint a milyen Angliában a lordok háza, melyhez I nálunk, ugy mint Angliában, megvannak a kellő elemek. Ez volt nézetem. De a mit a főrendek csináltak, a mit most elénk terjesztenek, az többé nem aristocratia, hanem valóban olygarchia. Ugy látszik, hogy általában azon családok, melyek nálunk a társadalom élén állanak, melyek a societas elite-jét képezik, nem érik be többé ezen kiváltságos állással a társadalomban, Imnem fel akarják használni az alkalmat arra, hogy hasonló állást foglaljanak el a törvényhozási téren is ; ez ped^'g valóságos olygarchicus hajlamra mutat; a mikor pedig az olygarchia sz aristocratiában felülkerekedik, akkor megfeledkezik a noblesse obiige-rő], hanem a fennhéjázás, az uralomvágy áll elé. Kidobni onnan 500 tagot s oda dobni helyette kegyelem morzsaként 50 tag egyszer s mindenkorra megválasztását, ez annyi, mint afféle vigasz-verseny, melyet a nagy versenyfutásoknál a lemaradtak részére szoktak rendezni, (Derültség a szélső baloldalon.) Ez sem nemes, sem szabadelvű. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha restelik a méltóságos és nagyméltóságú urak, hogy köztük vagyontalan egyének is vannak, hát állítottak volna fel olyan eensust, mely azokat kizárta volna körükből. De egy zsákba dugni azokkal mindazokat, kik nem fizetnek 3,000, voltaképen 4000 frtnyi adót s ezzel azt mondani, hogy csak az lehet független, ki 3,000—4.000 frtnyi s;dót fizet s ez által a többit teljesen vagyontalan szegény fráterekké canonisálni, ez valóban olygarchicus fenhéj ázás. De nagyon is megbánhatják az illető igen t. urak ezen eljárásukat s azt, hogy oly csekélyre reducálták a született tagok számát. Mint már említeni bátor voltam, az az eset állott be, hogy a főrendiházban található összes intelíigentia nem lesz képes magát érvényesíteni. Ez okvetlen hátrányos lesz tekintélyére ez elemnek. És ha a közvélemény majd meg fog arról emlékezni, hogy miképen jártak el ez alkalommal saját feleik irányában, hogy ezen alkalommal bizony nem tanúsítottak valami fenkölt szellemet, — a mi pedig a legfőbb jogezíme mindig az aristocratiának arra, hogy neki az aristocraticus kiválts megadassák — ha még azt is fogja tapasztalni a közvélemény, hogy az ülésekre ugy sem jár nagy részük, azt fogja kérdezni előbbutóbb : mit is keresnek ez urak a törvényhozásban, midőn nem képviselnek jóformán egyebet, mint adókönyvecskét? És akkor meg fog jelenni az ördög, melyet különben is szeretnek a falra festeni — és a mit én nagyon fogok sajnálni — lehe-