Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-104

316 104. országos ülés április 16. I8S5. latot eredeti jellegéből, alapeszméjéből ? Meg fog-e az felelni jelen módosított alakjában is a változott, viszonyoknak, a szabadelvüség s a parlamentárismus követelményeinek ? Fogja-e teljesíthetni és sikerrel megoldhatni mindazon feladatokat, melyek betöltését tőle a nemzet közérzülete jogosan várja? A főrendiház reformját czélzó javaslat első és fő alapeszméje az volt, hogy a régi főrendiház életképes elemeit ültesse át az új főrendiházba. A javaslat ezen alapeszméje a főrendiházban változást nem szenvedett s ennek folytán a főrendiház súlya mint eddig, ugy ezentúl is az örökletes főnemességben fog feküdni. S én daczára annak, a mit t. képviselőtársam Irányi Dániel az imént elmondott, azt hiszem, hogy az a magyar főnemesség, mely a múltban gyakran nehéz viszonyok közt is hatalmas támasza volt a magyar állanieszmének: az új főrendiházban — megtisztulva a változott viszonyok folytán többé oda nem tartozó elemektől s megizmosodva új életképes factorok bevonása által — a jövőben is törhetíen védője lesz alkotmányunknak s a nemzet minden valódi érdekének. A javaslat másik alapeszméje abban állott, hogy a régi főrendiház azon elemei helyett, melyek a változott viszonyok folytán az új házban többé helyet nem foglalhatnak, új, a kor követelményeinek, a jog- és vallásegyenlőség elvének megfelelő elemek hozassanak be a főrendiházba. Ezen elv létesítéseié irányultak a javaslat azon intézkedései, melyek a különböző felekezetek képviselőinek, továbbá a rendi elemek körén kivül eső osztályok és élethivatások kitűnőségeinek megnyitják a főrendiház ajtaját. A javaslat ezen részén már mélyebbre menő módosításokkal találkozunk. Minden esetre csak sajnálni lehet, hogy a képviselőházban elfogadott javaslat azon pontja, mely az izraelita vallást követő polgártársaink képviseletéről rendelkezett, a főrendek körében helyeslésre nem talált. Pedig ha elfogadtuk azt az elvet, hogy hazánkban élő különböző felekezetek képviselve legyenek a főrendiházban, akkor nemcsak a méltányosság, hanem az igaz szabadelvüség és a vallásfelekezetek közti egyenjogúság is megkövetelte volna azt, hogy az izraeliták abból ki ne rekesztessenek. (Helyeslés.) De bár a főrendek ezen módosítását nem helyeselhetem, még sem tartanám indokoltnak elvetése által a javaslat sorsát koczkáztatni. Mert én a reform keresztülvitelét annyira fontosnak s a közügy érdekében levőnek tekintem, hogy ennek biztosítása végett kész vagyok nézetemet egyes részletkérdésekben alárendelni. S a jelen esetben megkönnyíti elhatározásomat még azon körülmény is, hogy némileg a I vallásegyenlőség elvét is biztosítva látom az által, hogy sem az örökletes, sem a kinevezett tagok minősége vallási feltételekhez kötve nincs s igy izraelita polgártársaink is nyerhetnek ott hazánkban elfoglalt társadalmi és politikai állásuknak megfelelő képviseletet. A legjelentékenyebb két módosítás azonban | a javaslaton minden esetre a kinevezettek számának megszorítása s a kimaradó tagok közüli választás elfogadása által történt. De ezen módosítások sem oly természetűek, melyek a javaslat alapjellegét megváltoztatták, vagy abba új elemeket és, tényezőket hoztak volna, (Ugy van!) Átmenetileg s az első időszakban — ugy számarányukat, mint minőségüket tekintve — csaknem ugyanazon elemek jutnak be igy is a főrendiházba, melyek bejutottak volna az eredeti t javaslat szerint. Bejutnak most részben választás, részben kinevezés útján ugyanazok, kik különben bejutottak volna tisztán kinevezés útján. Én tehát, ki a dolgok lényegét s nem a formát tekintem — sőt a formát a lényegnek mindig szívesen áldozatul hozom — ezen átmeneti első időszakra nézve a dolog lényegét befolyásoló eltérést nem tudok felfedezni. Megvallom azonban, hogy a jövőre nézve részemről is kívánatosabbnak tartottam volna a | kinevezendők nagyobb számarányát. Óhajtottam Jj volna különösen azt, hogy az átmenetileg válasz| tás által betöltött helyek, megüresedésük esetében 1 kinevezés útján lettek volna ismét betölthetők s igy a közélet kitűnőségei fokozatosan emelkedő arányban nyertek volna helyet az új főrendiházban. Mert azt hiszem, hogy a democraticus elemek nagyobb mértékben való felvétele szorosabb összeköttetésbe hozta volna az új főrendiházat a nemzetközéletével s ez által fogékonyabbá tette volna azt a közérzület befogadására. De épen azért, mert erős bizalom köt a democratia jövőjéhez s tudom azt, hogy nem | csupán képviselőinek száma biztosítja súlyát az egyes intézményekben, megnyugszom a kinevezendők kisebb számában is; mert habár lassúbb \ is lesz az átalakulás folyamata, de ezen kisebb számarányban is biztosítva látom a democraticus igények érvényre jutását. Sőt egész őszinteséggel megvallom, hogy ha nem is épen a főrendiház reformja érdekében, de a politikai morál szempontjából egy bizonyos mértékig örülni is tudok ezen módosításnak; mert ha visszaemlékezem arra, hogy minden igaz indok nélkül mily súlyos vádak emeltettek a kormány ellen, hogy az a reform megoldása által csak saját hatalmi állásának megerősítésére törekszik: ugy Í

a módosítás után azt kell látnom, hogy mint légvárak omlottak össze mindazon vádak éa gyanúsítások, melyek a javaslat s a kormány ellen heteken át felhangzottak. Mert hogy csak saját