Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-104
104. orsxágos ülés április 18. IS85. 317 múló hatalmi érdekét tartaná, szem előtt az a kormány, mely a javaslat ilyen módosításába beleegyezett, azt hiszem, hogy ezentúl komolyan vitatni senki sem fogja. Meg lehet talán ezt a javaslatot támadni a jogegyenlőség, meg a democratia szempontjából, lehet azt állítani, hogy a feudális időszakokra emlékeztető intézmény s bizonynyal sokan fogják azt is mondani, hogy az utóbbi években lábrakapott conservativ irányzat egyik újabb vívmánya: de azt, hogy a szervezendő főrendiház a függetlenséget nélkülözni fogja, jogosan nem vetheti szemére senki. (Helyeslés jobbfelöl.) Általánosan ismert igazság ugyan az, hogy a függetlenség a léleknek, a jellemnek oly benső tulajdonsága, melyet egyesekre nézve külső ismérvek, vagyon, társadalmi állás vagy hivatás szerint előzetesen megállapítani nem lehet. De másrészt azt sem lehet tagadni, hogy az alkotandó főrendiház, melynek alakulására és működésére ugy a kormány, mint a nemzet összessége oly csekély befolyást gyakorol, nemcsak felfelé, de lefelé is a függetlenség legnagyobb biztosítéliait birja. Én részemről legalább meg vagyok győződve, hogy ezen főrendiház sem múló hatalmi erdekeknek nem lesz szolgálatkész eszköze, sem mozgalmas időkben uralomra jutott áramlatokkal szemben nem fog meghunyászkodni. De meg vagyok másrészt arról is győződve, hogy oly törvényjavaslatokkal szemben, melyek a nemzeti fejlődés és haladás mezején a közvéleménynek, a nemzeti akaratnak valódi nyilvánulásait képezik, soha sem fog tartósan megmaradni a negatio terén. Megerősít engem ezen feltevésemben még az a körülmény is, hogy a főrendek ily kényes viszonyok közt is a szőnyegen levő törvényjavaslat elfogadása által megtalálták a helyes utat. Pedig valljuk meg, hogy ezen alkalommal erős csábításnak voltak kitéve, mert bárhogy veszszük is a dolgot, azt be kell ismerni, hogy a javaslat az eddig gyakorolt jogok nem csekély megszorítását eszközli. Hiszen az eddigi tagok több mint V 3 része elveszti törvényhozói jogát. S ettől eltekintve, minden oldalról igyekeztek a reformot előttük discreditálni. Az önkény és a hatalmi féktelenség gyermekének hirdették s nyíltan fölhívták őket, hogy ezen korcsszülöttnek mutassanak ajtót. De a főrendek nem hagyták magukat félrevezettetni sem a csábítás, sem a szenvedély szava által, (Élénk hlyeslés és tetszés jobbfelöl) hanem félretéve s háttérbe szorítva személyes- és osztályérdeket, a javaslatot mégis elfogadták. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) S midőn ez által önmegtagadásuknak s hazaszeretetüknek fényes példáját nyújtották, nem-e tarthatnak viszont jogosan ők is számot arra, hogy az általuk feett módosításokkal szemben mi se ragaszkodjunk mereven a javaslat eredeti szövegéhez 1 A törvényhozás működése csak ott lehet zavartalan, hol annak különböző tényezői közt egyetértés uralkodik. S ezen egyetértés csak ugy őrizhető meg tartósan, ha a két ház egymásnak óhajait és aggályait kellő figyelemben részesíti. De ha van kérdés, melyben a figyelem és előzékenység még a rendesnél nagyobb mértékben is indokolva van, ugy a jelen javaslat, mely épen az egyik ház újjászervezését czé!o?za, bizohynyal olyannak tekinthető. [Élénk helyeslés és tetszés jobbfe'ól.) ^z, okból én csak akkor látnám helyétannak, hogy a javaslaton lett módosítások visszautasífctassanak, ha a változtatások által a javaslat alapelve módosulást szenvedett volna, vagy attól kellene tartanom, hogy az áj felsőház nemzeti intézményeinknek szabadelvű irányban való továbbfejlesztését akadályom! fogja. S ha netán támidtak volna is bennem eziránt kételyek, teljesen eloszlottak azok akkor, midőn láttam, hogy mily óriás többséggel fogadták el a főrendek a javaslatot. Kern habozom tehát a jövőben is részesíteni a törvényhozói hatalomban azon elemeket, melyek a változott viszonyok közt is hivatva vannak annak gyakorlására. Mert épen abban a körülményben, hogy csak az arra hivatott elemek maradnak meg az új főrendiházban, vélek én megnyugtató garantiát meríthetni arra nézve, hogy a kérdésnek ilyetén megoldása nem áll ellentétben sem a józan demoeratia, sem a helyes irányú íiberalismus követelményeivel. Helytelen interpretatora az a liberalismusuak, ki azt mondja, hogy az mindent háttérbe szőrit, semmit meg nem tűr a mi aristocraticus. Tendentiája lehet ez a radicalismusnak,mely elméleteit tekintet nélkül a létező viszonyokra feltétlenül érvényesíteni kívánja. De a Íiberalismus nem indulhat vakon theoriák után, hanem számolnia kell a létező viszonyokkal és körülményekkel s ennélfogva a régi intézmények megváltoztatásában s az aristocratia szerepének korlátozásában csak azon pontig mehet, meddig azok életképessége a haladó kor igényeivel többé össze nem egyeztethető. (Tetszés jobbfelöl.) Én ugy magyarázom a liberalismust, hogy annak soha sem lehet hivatása a meglevő erők elfőj • tása, sőt épen ellenkezőleg oda kell hatnia, hogy minden meglevő erő közreműködjék a közélet terén. (Élénk helyeslés jobb felől.) S mivel a javaslat ott szabja meg határát az aristocratia közreműködésének, hol az még a változott viszonyok közt is hivatva van a szereplésre, nem áll az ellentétben a liberalismussal s azt én a jelen alakjában is elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Mocsáry Lajos: T. képviselőház! Midőn a
