Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-104

3l§ 104. országos ülés április 16. Í885. Az adott viszonyok között különösen ez a tény, azt hiszem, nem kiesinylendő fontosságú és azt hiszem, hogy havalaki most ragaszkodni akarván az eredeti javaslathoz, egyáltalán kicsinyli a méltányosságnak azon mértékét is, mely e törvényjavaslat által is a főrendek elhatározásában nyilvánul : annak egyszersmind számot kell vetni magával az iránt, hogy a javaslatnak a jelen időben való visszautasítása a főrendiházban nem azon elemeket juttatná nagyobb erőre, nagyobb súlyra, melyek ott a mérsékletet képviselik, hanem valószínűleg épen az ellenkező elemeket.^ {Helyeslés jobbfelöl.) Ez az utolsó körülmény, azt hiszem t. ház, egyáltalában a legfontosabb, mely a bizottság elhatározására nézve döntő lehet. Ha tisztában vagyunk magunkkal egyrészről azt iránt, hogy a törvényjavaslat ugy, a hogy az most előttünk fekszik, a létező viszonyokhoz képest haladást képez ; ha másrészről tisztában vagyunk az iránt, hogy az adott viszonyok között en kedvezőbb eredményeket elérni alig lehetne, akkor azt hiszem, nagyon természetes, hogy legalább a bizottság nem volt hajlandó magára venni azon felelősséget, hogy ragaszkodva az eredeti szöveghez, még azon eredményeket is koczkára tegye, melyeket eddig egyáltalán elérni sikerült, Mert bárhogy tekintsük is a kérdést, a kérdésnek helyes felfogása szerintem csakis az, hogy a jelen pillanatban egyedül a képviselőháztól függ, hogy azon kiszámíthatatlan testület helyébe, melylyel most állunk szemben, egy új testület, egy új felsőház jöjjön, a melynek még lehetnek igen sok hiányai, de a mely megszabadul a legtöbb oly anomáliától, melynek következtében a mai főrendiház az adott viszonyok közt veszélyessé is válhatik. Én egyáltalában nem aggódom t. ház és teljesen tisztában vagyok magammal az iránt, hogy azon esetben, ha a képviselőház és főrendiház között valaha csakugyan komoly ellentét állana elő, egy ily küzdelemnek végső fejleménye nem lehet más, mint a képviselőház diadala. Nagyon természetesen ott, a hol az egyik rész a nemzeti közvéleményt van hivatva képviselni, mig a másik rész csak önmagát képviseli, a jövő iránt, e harcznak végső esélye iránt kétség egyáltalán nem lehet. De a jelen esetben, midőn a lehetőség meg van adva arra, hogy egyrészt ezen küzdelem elől kitérjünk és másrészt kezünkben van adva a lehetőség arra, hogy oly főrendiházat teremtünk meg, melylyel szemben az összeütközések valószínűsége jóval csekélyebb, mint a jelen esetben : azt hiszem, nem lehet habozni az iránt, hogy habár nem tudtuk elérni mindazt, a mit elérni óhajtottunk, legalább ne koczkáztassuk azt, a mit az adott viszonyok közt elérni lehetett és ne vegyük magunkra a felelősséget későbbre, hogy egyáltalán a reform azon részeit is, melyeket jelenleg békés viszonyok közt minden nagyobb convulsió nélkül keresztül lehetett vinni, elejtsük azért, mert nem lehet elérni azt, a mi kétségtelenül jobb, mint az, mi e törvényjavaslatban van, de a jelen viszonyok közt nagyobb rázkódtatás nélkül keresztül nem vihető. Én tehát ezen szempontból kiindulva, a bizottság álláspontjáról bátor vagyok kérni a t. házat, hogy a főrendiházi módosítványokat elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel: T.képviselőház! (Bálijuk!) Van az életbölcsességnek egy igen egyszerű, de nem kevésbé hasznos szabálya, melyet valamint a magán, ugy a közéletben nem lehet büntetlenül megszegni: mindent a maga idején, vagyis semmit se kezdeni sem időnek előtte, sem midőn a kedvező pillanat már elmúlt, hanem gondosan megfigyelve a körülményeket, a cselekvésre legalkalmasabb időpontot, választani. Ha az utolsó pozsonyi országgyűlés akkor, midőn a karok és rendek tábláját népképviseleti alapra fektette, egyszersmind a főrendiháznak a kor követ élményeihez való átalakítását czélbaveszi, azt, ugy hiszem, minden komolyabb nehézség nélkül végrehajthatta volna. A méltóságos főrendek, nem ugyan igen szívesen s nem oly lelkesedéssel, mint a megyék és városok követei, de figyelembe véve a parancsoló körülményeket, belenyugodtak volna abba, hogy az ő testületük i is újjászerveztessék. Belenyugodtak volna ebbe, valamint a parlamentaris kormány behozatalába, a jobbágyi viszonyok megszüntetésébe, a közös terhek viselésébe, a sajtószabadságba s az azt kisérő esküdtszéki intézménybe ; belenyugodtak volna mindebbe, valamint belenyugodtak a keresztyén valiások egymásközti viszonosságába, A mozgalom vezetői azonban tanácsosabbnak vélték, nera bolygatni akkor a főrendiház elavult szervezetét, nehogy a méltóságos urakat időnek előtte a reactio karjaiba űzzék s ez által azon üdvös szükséges reformokat is koczkáztassák, melyeket az ő segedelmükkel végrehajtani iparkodtak és végre is hajtottak. Lett azonban nemsokára okuk megbánni ezen mulasztást, mert a főrendek — tisztelet a kivételeknek, kik részint a csatamezőn, részint a polgári pályán megtették hazafiúi kötelességüket — nemcsak hogy midőn az ellenség a hazába betört, midőn az országgyűlés kénytelen volt székhelyét Debreczenbe áttenni, nem követték az országgyűlést új székhelyére, hogy ott kötelességüket teljesítsék ; hanem a legnagyobb rész visszavonult kastélyaiba, duzzogva és várva, mig elmúlik a zivatar, sőt találkoztak olyanok is, kik megfeledkezve a haza iránti kötelességükről, egyenesen az ellenség táborába mentek át. (ügy van! a szélső baloldalon. Felkiáltások: Musskaveset8k !) Úgyszintén ha az 1867-iki kiegyezést követő | első években a kormány és illetőleg az egymást