Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-104
104, országos ülés április 16. 1885. 311 nak vagy helyteleneknek tartja-e? "Ami a bizottságra nézve ez esetben döntő volt, az két más kérdés. Az első kérdés tudniillik az volt, hogy egyáltalában a főrendiház, ugy a hogy az a főrendiház által módosított szöveg mellett terveztetik, előnyösebb-e, mint azon főrendiház, melylyel most állunk szemben. A másik kérdés pedig, mely a bizottság elhatározására döntő volt az, hogy ha ragaszkodik a képviselőház az eredeti szöveghez, ezen eljárás által remélhető-e, valószínűé, hogy az eredeti javaslat törvény erejére fog emelkedni és hogy egyáltalában a ragaszkodás által kedvező eredményt lehet-e az adott viszonyok közt elérni? A mi az első kérdést illeti, t. ház, hogy ezen, a főrendiházi módosítá ok alapján létesült törvényjavaslatban előttünk álló főrendiház kedvezőbb-e reánk nézve, mint az, melylyel ma szemben állunk: erre nézve a felelet röviden ez. A kinevezettek nagyobb száma az eredeti törvén yj avaslatnak egyik sarkalatos intézkedését képezte, az kétségtelen; de csak egyik sarkalatos intézkedését. Ezen kivül voltak a képviselőház által szövegezett eredeti javaslatban más pontok is, melyek ép oly lényeges, ha nem lényegesebb alkatrészeit képezték a reformnak. Ezen intéz kedések mindenekelőtt azok, melyek a censusra vonatkoznak, azok, melyek az indigenákra vonatkoznak és a melyek a protestáns hitfelekezetek képviselőire vonatkoznak. Azt hiszem, senki sem lesz hajlandó tagadni, hogy a törvényjavaslatnak ezen intézkedései legalább is oly fontosak, ha nem fontosabbak a főrendiház reformjára vonatkozólag, mint ezen most említettem intézkedés, a mely a kinevezettek számára vonatkozik. Hogy csak ezen két utóbbival foglalkozzam, senki sem fogja tagadhatni, hogy az indigenák azon nagy száma, mely a mai főrendiházban helyet foglalhat, unicum egyátalában a főrendiházak sorozatában és hogy azon viszony egyenesen veszélyessé is lehet és egyszersmind bonyodalmak forrásává válhatik minden olyan alkalommal, hogy egyebet ne említsek, a midőn Ausztriával gazdasági téren újból egyezkedni és tárgyalni kell. Az indigenák joggyakorlatának korlátozása tehát, azt hiszem, hogy minden esetre nemcsak fontos kérdés, hanem olyan, amely az adott viszonyok között kétszeresen actualis jelleggel bir. A másik fontos intézkedése az eredeti reformnak pedig, mint jól méltóztatnak tudni, vonatkozik a census behozatalára, illetőleg arra hogy ezentúl a puszta születési jog nem ad jogczímet arra, hogy valaki a főrendiházban helyet foglalhasson. A reformnak ezen pontja, a mely által a főrendiház tagjainak száma nagy mértékben kevesbittetik, azt hiszem, hasonlóképen legalább oly fontos, ha nem tetemesen fontosabb, mint az, mely a kinevezetteknek kisebb, vagy nagyobb számára vonatkozik. Mert azt hiszem, az minden kétségen felül áll, hogy a főrendiház, a mint az ma összealakul, csakugyan oly testületet képez, a mely nagy számánál és az elemek igen különböző, heterogén természeténél fogva nélkülözi a felelősségnek azon nélkülözhetetlen elemét, a mely nélkül a főrendiház, különösen zavarosabb időkben, viszályok és veszélyek forrásává kell, hogy váljék. Azt hiszem e körülmény előtt szemet hunyni nem lehet. Azon körülményt, hogy sikerült e tekintetben rendet, hogy sikerült e tekintetben a főrendiháznak a maitól lényegesen eltérő szervezetet biztosítani, kicsinyleni semmi körülmények között nem lehet. Én tehát kétségtelennek tartom, hogy ha bár lényegesek azon módosítások, melyeket a főrendiház a képviselőház eredeti törvényjavaslatán alkalmazott, magában véve azon pontjai az eredeti javaslatnak, melyek változatlanul maradtak, még mindig igen fontos, ha nem fontosabb alkatrészeit képezik a javaslatnak. (Helyeslés jobhfelöl.) Azon kérdésre, a mely a bizottság elé első sorban volt irányozva, vájjon azon főrendiház felel-e meg, a törvényhozás és a nemzeti nagy érdekek követelményeinek, a mely itt, ezen módosítások alapján terveztetik, vagy pedig azon főrendiház, a melylyel ma tényleg szemben állunk, ezen kérdésre a bizottság más választ nem adhatott, mint azt, hogy minden esetre azon főrendiház, melylyel e törvényjavaslatban contemplált reform keresztülvitele után. fogunk szemben állani, inkább megfelel mind a törvényhozás, mind a nemzeti nagy érdekek követelményeinek. Szóval, hogy ezen, a főrendiházi módosítások alapján contemplált főrendiház lehet sok tekintetben kedvezőtlenebb, mint a melyet a képviselőház eredeti leg összeállítani akart, de minden esetre kedvezőbb és haladást képez azon főrendiházhoz képest, a melylyel jelenleg állunk szemben. A másik kérdést, mely a bizottság elhatározására döntő volt, az képezte, vájjon a jelenlegi viszonyok közt az eredeti szövegnek fentartása mellett nincs-e valószínűség arra, hogy az eddiginél kedvezőbb eredményt lehetne elérni? Mindnyájan ismerjük, t. ház, azon sajnos áramlatot, mely sem a modern érdekeknek, sem a democratia érdekeinek egyáltalán nem kedvez és mely a főrendiházban is kétségtelenül igen sok esetben kifejezésre jutott. Mindezen áramlatok mellett azonban kétségtelen tény az, hogy a jelen törvényjavaslatnak legnevezetesebb részei, különösen az, mely a most joguk gyakorlatának teljes birtokában levő tagokra vonatkozik és melynek következtében igen sokan, a kik ott jelenleg jogaikat gyakorolják, a jövőben ezen házból hiányozni fognak, megnyerték a főrendiháznak hozzájárulását, szóval azon érdeklettekét, a kik ez által jogaik tekintetében kétség kivül sokat veszítettek.
