Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-104

310 104. országos ülés április 16. 18S5. kijelenteni, hogy a kezdeményezési jognak másként való gyakorlását csak is újabb törvényhozási intézkedés esetében igényli; ez pedig nem történhetik máskép, mint a képviselőház hozzájárulásával. A mi azon második pontot illeti, melyet részemről hajlandó vagyok előnynek tartani, ez vonatkozik azon átmeneti intézkedésre, melyre már utaltam. Azt hiszem, e tekintetben sem lesz mélyebb eltérés a ház különböző tagjai között •, mert arra vonatkozólag a ház különböző pártárnyalatú tagjai közt soha sem volt eltérő vélemény, hogy bizonyos formában a méltányosságot gyakorolni kell azon tagokkal szemben, a kik a reform következtében kimaradtak. Különben is egyik vonása a magyar közjognak, hogy mindig tekintettel volt a szerzett jogokra és a hol a_ mélyebb reformokat kellett az idők haladása és vál tozása következtében létesíteni, lehetőleg kímélettel jár el azokkal szemben, kik azon jog gyakorlatában voltak. Különben is általános volt a törekvés a ház különböző oldalain arra nézve, hogy azok közül, a kik az új házból kimaradnak, egy vagy más módon többen az új házba bejuthassanak. Az eredeti szerkezetben ennek egyik módozatát találtuk abban, hogy a kinevezettek száma jóval nagyobbra volt tervezve és hogy a kinevezéseknél tekintette] akartak lenni azon tagokra is, a kik a reform következtében ki fognak maradni. A kinevezettek számának nagymérvű'leszállítása következtében, igen természetes, hogy a kormány nincs többé azon kedvező helyzetben, hogy oly mértékben lehessen tekintettel a reform következtében kimaradóit tagokra, mint az eredeti szöveg szerint, minek következtében a törvényjavaslat jelen szövegezésében ezen intézkedést senki sem fogja igen gáncsolhatni. Ezzel szemben kétségtelen, hogy vannak a módosítások közt oly intézkedések is, a melyek a törvényjavaslat eredeti szövegének, tehát azon szövegnek, melyet a képviselőház fogalmazott, inkább hátrányára, mint előnyére válnak, E két pont egyike az, mely a zsidó hitfelekezetek főrendiházi képviseltetekének megszüntetésére vonatkozik; másodika pedig az, mely a kinevezettek számának nagyobb leszállítását tartalmazza. Azok után t. ház, mik e házban annak idejében ezen két intézkedés védelmére felhozattak, nem szükséges mondanom és ismételnem, hogy nemcsak én, de a bizottság is, oly intézkedést lát e két módosításban, melyek a törvényjavaslatnak határozottan kárára válnak. (Felkiáltások a baloldal felöl: Előnyére !) Megbocsát a t. képviselő ur, hanem én a bi zottságnak nézetét igyekezem tolmácsolni, nem az ő saját nézetét. (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Hát nem a maga nézetét!) Én nem azt mondottam, hogy nem a saját nézetemet, mert ha nem volna a magam nézete, nem állanék e helyen. (Helyeslés jobbfelől.) Minden esetre a magam nézete is; de én csak azt mondtam arra nézve, a mit az egyik t. képviselő ur megjegyzett, hogy nem az ő véleményét, hanem a bizottságét kötelességem e helyen tolmácsolni. (Helyeslés jőblfelöl. Halljuk! Halljuk!) Tehát az eleőt különösen helytelennek és károsnak tartja a bizottság. Mert benne ama nagy elvnek: a vallási egyenjogúság elvének sérelmét látja. (Egy hang a szélső baloldalon: Nagy egyenjogúság!) Mindennek daczára a bizottság, midőn e viszonyok között hozzája

1 ult e módosításhoz, tette ezt két szempontból. Tette legelőször azért, mert a jelen viszonyok közt semmi kilátás nincsen arra, hogy ha a képviselőház ezen módosítást elvetné és az eredeti szöveghez ragaszkodnék, a javaslat a főrendiház hozzájárulásával törvényerőre emelkedjék ; és tette másodszor azon szempontból is, mert azon kijelentés után, melyet a ministerelnök ur nemcsak a főrendiházban, hanem a bizottságban is tett és mely jelentésünkben is benfoglaltatik, kétségtelen, hogy a bármely felekezethez való tartozás a főrendiházba való meghívásra akadályul nem fog szolgálni. A mi már most a második lényeges módosítást illeti, tudniillik a kinevezett tagok nagyobb számának leszállítását: kétségtelen, hogy épen mi, kik annak idején óhajtottuk, hogy a kinevezettek nagyobb számmal legyenek képviselve a főrendiházban, mi vagyunk azok, kik a főrendek által tett módosítást, kell, hogy károsnak tartsuk. Mi volt az, a miért annak idején e ház többsége a kinevezettek nagyobb számának alkalmazását kérte, mint az most a törvényjavaslatban kéretik? Az a gondolat, hogy nagyobb számú kinevezés által lehetséges csak teljesen elérni azt a czélt, hogy egyrészt a főrendiház a modern áramlatokkal és eszmetörekvésekkel kapcsolatba hozassék és másrészt kapcsolatba hozassék a nemzeti akarat törvényes kifejezésével, mely e házban leli a maga érvényesülését. Nagyon természetes, hogy azon esetben, midőn a kinevezettek száma csekélyebb lesz, mind a két czél kisebb mértékben lesz csak elérhető. Ha azonban a bizottság látva ezen helyzetet és teljesen tisztában levén magával arra nézve, hogy ezen intézkedés kárára válik a törvényjavaslatnak, ahhoz mégis hozzájárult: erre nézve az okokat, melyek a bizottságot rávezették, megengedi a a t. ház, kissé bővebben akarom elmondani. (Halljuk!) Egyáltalában egész nyíltan igyekeztem feltárni a helyzetet és egészen nyíltan igyekeztem állást foglalni az illető módosítások helyessége vagy helytelenségével szemben. Pedig azt hiszem, hogy a jelen esetben nem az az első és legfontosabb kérdés és a bizottságra nézve sem az volt első sorban döntő, vájjon azon módosításokat jók-