Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-103

103 országos ülés Április 14. 1885 303 több betéti könyvet szerezvén, vagyonát esetléghitelezői elől ezen az utón elrejtené. Ettől t. ház, azért nem lehet félni, mert a kinek szándékában van vagyonát elrejteni, bizonyosan van módjában a posta-takarékpénztárak nélkül is igy cselekedni, mert ha elrejtendő vagyona készpénz, azt aKarmely betű alatt akármely takarékpénztárban elhelyezheti. Azt hiszem tehát, hogy tökéletesen mindegy, akár a posta-takarékpénztár, akár pedig más takarékpénztár által történik a csalás, mert a csalás csalás marad, a mit ily utón megakadályozni alig lehetséges. A mi a posta-utalványokra való hivatkozást illeti, igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a postáknál a posta-utalvány szolgálatra nézve oly módszer és oly intézkedések fejlődtek, a melyek rokontermészetűek ; azonban a posta-utalványokkal a lakosságnak sokkal műveltebb része bánik, a melynek képzettsége olyan, hogy az aláírás és a személyazonosság igazolása nem okoz nehézséget. Különös nehézségek merülnek fel akkor, midőn a mezőgazdasággal foglalkozó lakó betétet nem a saját falujában, hanem más városban akar tenni. Ekkor nehezére esik a betevőnek, ha személyazonosságát igazoló két tanút kell szereznie. Ez is nem annyira a betevőknek, mint inkább a postatakarékpénztárnak fog kárára szolgálni. A mi pedig azt az észrevételt illeti, hogy az állam részben megadja ennek lehetőségét azáltal, hogy bizonyos összeget átvesz kezelésre, vagy a mint az államtitkár ur kifejezni méltóztatott, megőrzésre, a nélkül, hogy azután kamatot fizessen, megjegyzem,hogy mihelyt a postatakarékpénztár bizonyos összeget megőrzés végett vesz át, akkor nem betétet, hanem letétet fogadott el, a melynek természetét ezen az alapon megítélni nem lehet. Mindezek által Helfy t. képviselőtársam nézetét nieggyengítve és megezáfolva egyáltalában nem látván, ahhoz hozzájárulok és ajánlom az ő módosítványát elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Azon tüzetes fejtegetés után, melyet Baross Gábor államtitkár ur a t. háznak előterjesztett, nekem igen kevés mondani valóm van. Megvallom s ezt a t. pénzügyminister ur s a t. pénzügyi bizottság is tudja, hogy én azon álláspont felé hajoltam, melyet Helfy t. képviselőtársam ajánlott; de tagadhatlan, hogy azon gyakorlati nehézségekkel és bizalmatlansággal szemben, melyet a kormány részéről a bizottságban kifejtetni hallottam és kifejtetni hallottam itt is, továbbá tekintettel arra, hogy csakugyan szükséges a személyazonosság bebizonyítása, attól elállottam. Ezen intézkedés fel van véve más országokban is s majd mindenütt az identitás bizonyítása kívántatik és ez sehol sem képezett nehézséget. Hogy például Ausztriában másfél év alatt 428,000 betét történt, hogy Angliában igen rövid idő alatt 400 millió frtnyi betét történt, mind azt bizonyítja, hogy a személyazonosság bizonyítása nehézséget nem képezett. És én magam is elfogadhatónak tartom a törvényjavaslatnak ezen intézkedését szemben azon óriási felelősséggel, mely alatt a kormány e tekintetben áll, mert nem lehet tagadni, hogy ugy jogi, mint gyakorlati veszélyek csakugyan fenforognak egy au porteurre szóló könyvvel szemben. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy abirói foglalások alól milyen könnyű lesz ily módon kibújni, még pedig az állam védpaizsa alatt; mert azon eset, melyet Enyedy Lukács képviselőtársam felhozott, hogy más takarékpénztáraknál is elrejthető a vagyon, csakugyan áll, de mégis nagy a különbség, hogy ha tudva és az állam védelme alatt van az a vagyon és még sem lehet ellene eljárni, minthogy egy későbbi szakaszban, a mint tudni méltóztatnak, a le nem foglalhatóság ki van mondva. Másfelől pedig az is kétségtelen, hogy ha nem követeltetik a személyazonosság, hogy ha au porteurre szól a betéti könyvecske ; akkor ugy maga a fél, mint itt-ott netalán előforduló rossz lelkiismeretlen hivatalnokok is igen könnyen követhetnek el hamisítást, tudniillik az illető fél fölvesz au porteur könyvre, viszont az illető hivatalnok szintén igen könnyen ellenőrzés lehetősége nélkül 10 — 20 ilyen könyvre rávezetheti, hogy kiszolgáltatott ennyi és ennyi összeget az illető bejelentőnek és ez az ellenőrzést nagyon megneheziti. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Aztán bátor vagyok azt is felemlíteni, hogy egy igen komoly s igen jelentékeny magán szakférfiú részéről, a ki a magyar posta szervezetét ismeri, egy tudományos munka jelent meg, melyben az illető szakiérfi u épen ebben a kérdésben nemcsak aggodalmát, de határozottan azon nézetét fejezte ki, miszerint nálunk aposta-takarépénzfári intézményt még behozni sem lehet. Hogyha tehát ettől eltekintünk és rá állunk arra az alapra, hogy behozzuk, különben nem lévén kizárva a folytonos reform lehetősége különösen a pénzügyi bizottság módosítása következtében, mely szerint az azonosság bizonyításának módozata nincsen kikötve a törvényjavaslatban, hanem a kormányra van bízva — a kormánynak pedig nem lehet intentiója oly törvénynyel szemben, melyet ő maga indítványoz, hogy ezt meddővé tegye, annak felvirágzását elő ne mozdítsa: igen természetes, hogy a részére megállapított felhatalmazás alapján az élet követelményei szerint akár minden hónapban utasításokat adhat és az eljárást változtathatja mindaddig, míg minden nehézség elenyészik, hogy a betevő minden bizalmatlanság nélkül fordidjon az intézethez, de egyszers mind betétének biztonsága veszélyeztetve ne