Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-103

103. orgságM Uél április 14. 18S5. 295 után fenmaradó felesleg az államkincstár javára esik .Ez máskép nem történhetik, mint ugy, hogy ezen felesleg a költségvetésben talál kifejezént és a törvényhozásnak módja lesz arról annak idején bölcs belátása szerint intézkedni. Ha a törvényhozás már ma határozna az indítvány értelmében, minden esetre praejudieálna a kérdésnek és némileg ellentétbe is helyezkednék azzal a czélzattal, melynek Gaal Jenő képviselő ur kifejezést adott, a mennyiben csakugyan, ha ezen intézmény évek folyamán esetleg oly felesleget eredményezne, amely felett a törvényhozás az elmondottak szerint intézkedhetnék, akkor nincs kizárva az sem, hogy a körülményekhez képest ezen felesleg közczélokra felhasználtassák. De t. ház, ha az osztaléknak kimondása itt elhatároztatnék, még egy nagy akadály is keletkeznék. A posta-takarékpénztárnak ugyanis nem az a czélja, hogy a többi takarékpénztárnak kárt okozzon és a betéteket ezektől elvonja. Mi ezt egyfelől az alacsonyabb kamat által, megtoldva azon kedvezményekkel, melyeket az állam nyújt, kívánjuk megelőzni. Ha osztalékra kerülne a sor, nem állhat jót senki, hogy az osztalékkal megtoldott kamatjárulék nem fogna-e épen oly üzletre vezetni, melyet a most említett czéí szempontjából mellőzendőnek tartunk. A t. képviselő ur ezt a módosítást a német törvényjavaslatból vette át, melyben azon 50% benne van; de ott az adott körülmények közt bizonyos előfeltételek után contempláltatott e megosztás — törvénynyé ott még nem vált — de felesleges mondani, hogy ezen alapra az általam előadottak szerint áttérni tévesztett dolog volna. A t. képviselő ur szükségesnek látja a tartalékalapképzését, azt tehát minél előbb el kell érni, merte z mentheti és védheti a kincstárt, amennyiben a jótállást enyhítni és a veszteséget kipótolni alkalmas lesz. Ezen tartalékalap képzését azonban a megosztás hosszú időre el fogná odázni, holott ha az egész tartalékalap egyszer eléretett és támad felesleg, e felett — a mint bátor voltam mondani — a budget során a törvényhozás intézkedhetni fog. Egy megjegyzést tett a t. képviselő ur, de azt hiszem, annak fontosságot nem tulajdonít. 0 tudniillik megkülönböztetést tett az államkincstár és az állam közt. A czél az volt, hogy a felesleg tényleg az állam javára essék. Hogy ez azután az államkincstár kifejezés alatt értetik-e, ez azt hiszem, nem oly lényeges, hogy e miatt módosítás elfogadása szükségessé válnék. (Helyeslés jobbfelöl) Egy kifejezést használt még a képviselő ur, melyet nem hagyhatok észrevétel nélkül. Azt mondotta ugyanis, hogy e törvényjavaslat és az annak alapján contemplált kezelés nehézkes a többi államokéhoz képest. T. ház! A kormány előtt az összes eddig életbeléptetett ilyen intézményekre vonatkozó törvények, de az e téren eddig elért eredmények is ismeretesek és bátran állíthatom — a részletekbe való bocsátkozás most nem volna helyén — hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatba contemplált rendszer egyszerűségénél és természeténél fogva az összes rendszerek közt a legelőnyösebbnek mutatkozik és ha mindjárt szerény kísérletnek is mondottam, ezzel jelezni akartam azt, hogy időközben nincs kizárva a pótlás, a kiegészítés lehetősége, szóval a tapasztalatok felhasználása, a mely irányban a kormány mindig tehet a törvényhozásnak előterjesztést. (Helyeslés jobbfelől.) A mit a t. képviselő ur az állampapírok terjesztésére mondott, e tekintetben azt hiszem, a törvényjavaslat szellemével meg lehet elégedve és ha jól értettem, csak egy rectificatióval tartozom. Ez pedig abból áll, hogy minden egyes betevő, nem tekintve a betétre, jogosítva van azt kívánni a posta-takarékpénztártól, hogy számára állampapírok vásároltassanak, ez pedig igen nagy előny, a mennyiben épen a törvényjavaslat 18. §-ának í. pontja azt mondja, hogy: „Mindenegyes betevőnek jogában áll az 5. §-ban felsorolt, vagy megállapítandó értékpapíroknak számlájára leendő vásárlása végett a posta-takarékpénztárhoz fordulni, mely ezen vásárlást díj nélkül eszközli". Tehát ezen rendelkezéssel épen azt akarja a kormány elérni, hogy a czélszertíség határai közt a posta-takarékpénztár mintegy colportage-át képezze a magyar állampapíroknak, illetőleg azon papíroknak, a melyek az 5. §. szerint kijelöltetnek. Ebből világosan látható, hogy tiszta pontosság és practicus czél volt az, mely a kormányt és a pénzügyi bizottságot ezen szöveg fogalmazásánál vezette és azért kérem a t. házat, hogy méltóztassék a módosítvány mellőzésévél az eredeti szöveget megtartani. (Helyeslés jobbfelől.) Elnöki T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur sem kívánván szólani, kö • vetkezik a szavazás. A 7. § hoz egyedül Enyedy Lukács képviselő ur adott be módosítványt, mely a 8. és 9. §-ra is kiterjed. Szavazásra a 7. §-ra nézve a kérdést akként fogom feltenni, hogy elfogadja-e a ház a 7. § t a bizottság javaslata szerint változatlanul, igen vagy nem. Ha ez elfogadtatik, akkor természetesen az ezzel szemben álló indítvány elesik. Hasonlóképen kell eljárni a 8. és 9. §-ra történő szavazásnál is. Mielőtt a kérdést feltenném, méltóztassanak meghallgatni az Enyedy Lukács képviselő ur módosítását.