Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-103
294 !03 ' orsségos ülés április 14 1835. akkor a czél, mely e tőkével eléretni kivántatik, nem lesz elérve. Szükségesnek tartom a tartalékalap megalkotását egy millió forint erejéig, de egyúttal azon intézkedést kívánnám tenni, hogy annak idején, midőn egyszer ezen tartalékalap feleslegessé válik, ne az államkincstár javára fordíttassák, hanem a magyar törvényhozás rendelkezzék róla egy vagy több nemzeti közezélra. Erre vonatkozó módosítványaimat a következőkben vagyok bátor előterjeszteni. A 7. §. ekként szólna (olvassa) : „Azon feleslegből, mely a betétek után fizetendő kamatok, az igazgatási és egyéb költségek, valamint a nyert előlegek visszafizetésére fordítandó összegek fedezése után az év végével fenmaradt, 50% tartalékalap képzésére, 50% pedig a betevők közt leendő felosztásra fordítandó. A tartalékalap 1 millió írtban állapittatik meg, a postatakarékpénztárt érő veszteségek fedezésére szolgál és 1 millió frtig mindig kiegészítendő. Ha a tartalékalap 1 millió frtra emelkedett, az összes felesleg, mely a betétek után fizetendő kamatokra, az igazgatási és egyéb költségekre, a nyert előlegek visszafizetésére, valamint a tartalékalap kiegészítésére fordítandó összeg után fenmarad, a betevők közt felosztandó. Arról, hogy a felesleg a betevők közt minő arányban és minő módozatok közt lesz kiosztandó, a kormány tervezetet készít, mely a törvényhozás jóváhagyása után lép életbe, „8. §. A tartalékalap vagyona az 5. §-ban említett mód szerint gyümölesözőleg elhelyezendő, jövedelmei mindaddig az alaphoz csatolandók, míg az a megállapított magasságot el nem érte, ezután pedig mint a posta-takarékpénztár többi feleslegei a betevők javára esnek.* „9. §. A tartalékalap az állam tulajdonát képezi és a mint rendeltetése megszűnt, a törvényhozás által kijelölendő' nemzeti közezélra fordítandó." Ajánlom módosításaimat elfogadásra. (Helyeslés a szélső balon.) Hoitsy Pál jegyző (olvassa a módosítványokat). Helfy Ignácz: Miután a t. előadó ur tisztán gyakorlatiasság szempontjából támadta meg felfogásomat, melynek tegnap adtam kifejezést, azt mondván, hogy inpractieus, hogy gyakorlatilag majdnem kivihetetlen, miután továbbá látom, hogy ha általánosságban hivatkozom más intézetekre, az azután megint általános phrasisokkal üttetik el, engedje meg a t. ház, hogy a kezemnél levő olasz törvénynek 15. §-át idézzem, mely szerint ezen intézményből származó összes jövedelemnek 'A« része minden ötödik évben az oly betétek közt osztatnak el, melyek legalább egy év óta ott vannak. És ugyanezen rendszer áll fenn Belgiumban és ugyanezt szándékozik most elfogadni Németország. Tehát azt hiszem, hogy inpracticusnak nem lehet mondani oly intézkedést, mely már más, nagyon is practicus országokban tényleg létezik. De azt mondja a t, előadó ur, hogy ez igazságtalan volna. Beismerem, hogy lehetnek dolgok más országokban is, melyek igazságtalanok lévén, nem lehet elfogadni. De bocsánatot kérek, ebben én nem látok semmi igazságtalanságot, ellenben nagy buzdítást arra, hogy az illetők,ha csak lehet, hagyják bennt könyvecskéiket, igyekezzenek betéteiket lassanként szaporítani, tudván, hogy bizonyos évszám után, például 5 évenként nyereményben részesülnek, igyekezzenek előbb ki nem venni ezen összegeket, hogy azok sorába essenek, kik a törvény szerint nyereményben részesülnek. Csak ennyit óhajtottam megjegyezni és ezek alapján pártolom az Enyedy Lukács t. barátom által benyújtott indítványt. (Helyeslés a szélső balon.) Baross Gábor államtitkár: T. képviselőház! (Halljuk l) Mindenesetre fontos azon eszme, mely ezen szakasznál a túloldalon felvettetett. A posta-takarékpénztár intézetét illetőleg, melynek meghonosítása nálunk terveztetik, nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy nem akar az egy nagyobb szabású alkotás lenni, hogy igen szerény alapokon mozog s az eddig hallott felszólalások után bátran állíthatom, hogy eltaláltuk a középutat, melyen hazai viszonyaink között ezen intézmény meghonosítására nézve a legczélszerííbb eszközöket nyeri a kormány. Az igen t. előttem szólott képviselő urak felszólalásaiban az a — mondhatnám alaphiba rejlik, hogy rendszereket hasonlítanak össze egymással, melyek alapjaikban különböznek. Ép az olasz, ép a hollandi rendszer egyes részeiben ép ugy, mint a posta-takarékpénztárak egész tevékenységében eltérő alapon nyugszik. Felesleges mondanom,hogy hazai viszonyaink között ezen széles alapok nem alkalmasak és hogy ennélfogva nekünk ragaszkodnunk kellett ahhoz, hogy — mint mondám — szerény kiindulási pontból kiindulva, várjuk be az idők folyamán az eredményt. Ehhez képest nem is akart a kormány ezen intézetből egészében egy bankfélét alkotni, a mely különösen akkor keletkezhetett volna, ha a nyeremény tekintetében is oly intézkedéseket tartalmazna, mint a milyeneket a t. képviselő urak contemplálnak. Ennek indítványozásánál a kiindulási pont figyelmen kívül hagy egy lényeges dolgot. Az előttem szólott t. képviselő urak egyike tudniillik azt mondotta, hogy ebből az intézményből, igaz, egy ideig nem várható valami nagy eredmény, de minden esetre várható az államnak haszna. Lehet t. ház, hogy idővel csakugyan haszon fog lenni, de hisz a felett a törvényhozásnak meg van rendelkezési joga, mert meg van mondva a törvényjavaslatban, hogy a teljes tartalékalap létrejötte
