Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-103

10S. országos ülés április 14. 188Ő.O 293 mert én képzelek és leszek bátor indítványozni oly | felosztást, a melynek alapján a tartalékképzés lehetséges és másfelől a betevők és az intézmény érdekeiről is gondoskodva lesz. j Azt mondta továbbá az előadó ur, hogy az nem lehet helyes és igazságos intézkedés; midőn tiz évig bizonyos betevőknek betétei ott kezeltetnek a nélkül, hogy az illetők a kezdet nehézségei és az első berendezési költségek folytán előnyben, osztalékban részeltetnének, tiz év után azon betevők részeltessenek haszonban, a kik majd akkor tagjai lesznek a betevők csoportjának.Ezenigazságtalanság úgyszólván minden hasonló intézménynél elkerülhetlenül megvan. De azon betevők, a kik eleintén mindjárt tagjai lesznek és betéteiket benn hagyják, nagyon természetesen épen oly részesei lesznek azon haszonnak, mint mások. Különben, hogy a betevőknek a haszonban való részesítése nem ép oly helytelen és lehetetlen intézkedés, mint a t. előadó ur mondja, kiviláglik abból, hogy Belgium és Olaszország már tényleg ekkép hozták meg erre vonatkozó törvényeiket, Németország pedig alkotandó törvényében a betevők részesedését a nyeremény osztalékból szintén felvette, a mint ez a pénzügyi bizottság előterjesztésében is fel van tüntetve. Mindezek alapján azt hiszem t. ház, hogy a betevők részeltetésének helyessége elég világosan kitűnik. De még sokkal inkább kitűnik, ha magának a posta-takarékpénztári intézménynek czélját tekintjük. A posta-takarékpénztári intézmény fejlesztésére maga a kormány három irányt jelölt ki. Egyik a takarékossági hajlam fejlesztése, a másik a magyar állampapíroknak lehetőleg nagy mennyiségben a magyar közönség közt való elterjesztése, a harmadik pedig azonfiscalis czél, hogy az államnak ezen intézményből tetemes haszna legyen. Azt hiszem, hogy ép e harmadiknak hozzáfűzése megnehezíti és megrontja a két előbb kijelölt czélt és irányt, melyek nézetem szerint a harmadiknál sokkal fontosabbak. A törvényjavaslatban a betevőknek 3.67° kamatozás van kilátásba helyezve. Megengedem, hogy Magyarországon tetemes tőkék hevernek még most is gyümölesözetlenül, részint azért, mert az illető tőketulajdonosok magának a tőkének gyümölcsöző értékét egész helyesen nem ismerik, részint azért, mert a közönség nagyrésze igen is tapasztalta, hogy a tőkének gyümölcsöző ereje ellenük fordittatik és így nagyon nehezen értik meg, hogyan lehessen megfelelő jövedelme a tőkének, ha 100 frt után 1 kr. fizettetik naponkint, mikor megszokták a vidéken, hogy egy forint után hetenként fizessenek egy krajezárt, sőt előfordulnak oly szomorú esetek, hogy az uzsorások egy forint után egy krajezárt — fizettetnek naponként. Tehát í már azért is nagyon kívánatos ezen iatézmény fej- j lesztése, hogy a nép ismerje meg, mi a jogosult haszna a tőkének és minő visszaélést követnek el vele szemben, a melyről neki alig van kellő tudomása és felfogása. De ha be akarjuk vonni a népet és azon apróbb tőkeképzőket és tőketulajdonosokat az intézmény keretébe, nagyon természetesen nem elég 3-67o jövedelmet ígérnünk, mert igy, tekintve különösen azon ugy is nehézkes szervezetet, melyre az intézmény fektetve lesz, alig merek neki valami igen kedvező és gyors fejlődést kilátásba helyezni. Tudjuk továbbá, hogy nem annyira a positiv kamatozási arány, mint inkább a phantasia az. mit e tekintetben igénybe kell vennünk. Mert az a képzelet, az a remény, mely ahhoz kötve lesz, hogy esetleg az intézmény h ból a betevők részeltetni fognak, nagyon sok embert, a ki különben nem lépett volna be, fog arra indítani, hogy a betevők közé lépjen, mert arra fog számítani és pedig felfogásom szerint jogosan, hogy a megnyert százalékon felül megfelelő tőkéjének kellő gyümölcsözésében fog részesülni. Lehetne felhozni azt, hogy az állam kívánhat saját részéről bizonyos nyereményben és haszonban való részesülést, midőn ő maga bizonyos privilégiummal látja el ezen intézményt, sőt bizonyos, nem csekély koczkázatot vállal magára. Azt hiszem azonban t. ház, hogy az államnak ebbeli áldozatai kellő jutalmazást fognak találni azon nagy előnyben, mely el fog éretni az által, hogy a magyar állampapírok el fognak terjedni a magyar nép körében és hogy hí magyar nép meg fogja ismerni azon igazságnak fontosságát, hogy csak az a nép lehet "erős, csak az lehet pénzügyileg biztos helyzetben, a mely önmagának tartozik és mely minél kisebb mértékben van arra utalva, hogy az állam szükségleteinek fedezésére szolgáló kölcsönököt külföldön kösse meg. Én ezen fontos czél előmozdítása végett nem fukarkodnám a betevőkkel szemben, hanem épen ezért részeltetném őket az üzleti nyereménynek feleslegében. A tartalék-alapról való rendelkezés a 8. és 9. §-ban foglaltatik. A mit erre nézve röviden előadni kívánok, tulajdonkép az elmondottak logicai következménye. A tartalékalap a betevőktől elvont feleslegből képződik; ha a tartalékalap képzését nem egyszerre, hanem fokozatosan, nem a teljes eset leges nyereségből, hanem csak annak egy részéből óhajtom előmozdítani, természetesen azt is el kell fogadni, hogy a tartalékalap ne az államkincstárnak fiscalis értelemben, hanem az államnak társadalmi szempontból tulajdonát képezze. S ebben különbséget látok, tudniillik, ha az államkincstár tulajdonát képezi az az 1 millió fríos tartalékalap és ha az annak idejében, mint egy csepp a tengerben elvesz az államkincstár óriási pénzügyi szükségletében — ha tudniillik rendelkezésre fog állni —