Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-103

292 103. országos ülés április 14. 18S5. A többség a határozati javaslatot nem fogadta el. Következik a szavazás az eredeti szöveg felett. Minthogy a bevezetés, az első és második pont nem támadtatott meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az változatlanul elfogadtatott. A 3. pontnak kezdő szavai, tudniillik „aministerium által kijelölendő magyar záloglevelek" nem támadtatott meg, ez is elfogadtatik. A kérdés most az, amennyiben Helfy képviselő ur ezen szavakat: „vagy az osztrák-magyar bank záloglevelei vásárlása által" kihagyatni kívánja, méltóztatik-e a t. ház ezen szavakat is megtartani szemben a kihagyás! indítványnyal I Kérem azokat, a kik ezen szavakat a bizottság ^szövegezése szerint meghagyatni kívánják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség megtartja a bizottság szövegezését és igy a Helfy képviselő ur indítványa elesett. Következik az utolsó pont, mely ellen észrevétel nem tétetvén, azt hiszem, kijelenthetem,hogy ez elfogadtatik. Következik a 6. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a 6. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 7. %-t). Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Én kötelességemnek tartom a 7. §-nál néhány észrevételt tenni Helfy t. képviselőtársamnak tegnapi felszólalására. Tudniillik itt van azon tartalékalap képzéséről szó és Helfy t. képviselőtársam ezt rosszalta annyiban, a mennyiben az a kívánsága, hogy a tiszta jövedelem osztassák el a betevők közt. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ez valami jövedelmező művelet lesz. Először is maga a szervezés és kezelés költsége jelentékeny összegre fog menni és az az államkincstár, illetőleg posta forgalmi tőkéjét fogja terhelni és igy el lehetünk készülve, kivált eleintén, hogy — merem állítani — évekig nem lesz belőle haszon; másfelől meg a tartalékalap rendeltetésétől és az intézettől el nem vonathatik, a mennyiben az épen az intézetnek alimentatiójára és biztosítására szolgál. Ha t. képviselőtársam egyetért velem abban, hogy a tiszta jövedelem megtartassák, tehát tartalékalap képeztessék — a min azt hiszem, nem kétkedhetem — abban az esetben csak arról lehet szó, hogy az, a mi a tartalékalap képzése után még esetleg fenmarad, tehát évek múlva és azt hiszem, sok év múlva, midőn már a tartalékalap maximuma tudniillik az 1 millió el lesz érve, a fölösleg, melyről t. képviselőtársam már most akar intézkedni, hova fordittassék. A t. képviselőtársam által ajánlott intézkedés nézetem szerint a lehető leginpracticusabb. Mert méltóztassék csak venni, vájjon megegyeztethető-e az igazsággal az, hogy például tiz év után — mert ha magunkat illusióban ringatni nem akarjuk — | 10 év előtt fölösleges pénzről alig lehet beszélni, midőn a betevők változtak, a régiek megszűntek s újakjöttek, az esetleg fenmaradó haszon, mint Helfy t. képviselőtársam akarja, az akkor betevői könyvvel biró egyének közt osztassék el, tehát ők élvezzék a hasznát a 10 év előtti azon betevők betéteinek, a kik ezen haszon előmozdításához betéteikkel járultak. Azt hiszem, hogy ez az igazsággal meg nem egyezik és az igazsággal és az intézmény természetével inkább megegyezik azon álláspont, melyet a bizottság fogadott el és a melyet azt hiszem akkor hangsúlyoztak még azok is, a kik a mezőgazdasági hitelt be akarták vonni a törvényjavaslat keretébe, hogy tudniillik évenként jelentés tétetvén ezen intézmény egész állásáról és igy a tartalékalapról, mikor a törvényhozás látni fogja, hogy azon maximum eléretett, a mely szükséges, a törvényhozásnak szabad intézkedése lesz a felesleges pénzek elhelyezéséről, hogy akkor a törvényhozás mire fogja használni, a mezőgazdaság' ezéljaira vagy más culturai czélokra, vagy az államháztartás szükségeire, az akkori viszonyoktól és belátástól fog függni. Azt hiszem, hogy sokkal helyesebb, hogy ha fentartjuk ezen intézkedést, minthogy meggyőződésem szerint egy igazságtalan intézkedést hozzunk helyébe. (Helyeslés jobbfelöl.) Enyedy Lukács: T. ház! Helfy t. képviselőtársam már tegnap előadta nézetét, hogy azon intézkedése a posta-takarékpénztárakra vonatkozó törvénynek nem lehet helyes, mely szerint fiscalis szempontból esetleg az összes nyereség az államot illesse. Az erre vonatkozó intézkedés egyúttal a tartalékalapra vonatkozó intézkedéssel a törvényjavaslat 7., 8. és 9. szakaszaiban foglaltatik, a t. ház engedelmével bátor leszek tehát ezen három szakaszhoz szólani, mivel azok tulajdon képen egymástól alig választhatók külön. Mielőtt áttérnék azon észrevételekre, melyet óhajtanék a törvényjavaslatra tenni és mielőtt módosításomat előterjeszteném, bátor leszek az előadó ur által mondottakra egy-két megjegyzést, tenni. Az előadó ur azon szempontból indul ki, hogy nem kivánatos, hogy a betevők az esetleges üzleti nyereségben részeltessenek. Először is attól tart, hogy nem lesz az intézménynek egyáltalában jövedelme. Kétségtelen, az első években, mig a kezdet és az első berendezés nehézségei leküzdve nem lesznek, az intézetnek tetemes jövedelme nem lesz. De a javaslat nemcsak a jelen korról intézkedik és mikor ő a jövedelemről való rendelkezést a jövő zenéjének nevezte, akkor ép ugy a jövő zenéjének nevezhette volna a tartalékalapot, a melynek szükségét kétségbe nem vonnom. A tartalékalap-képzést az előadó ur lehetetlenítve látja, ha a betevők az üzleti nyereségben részeltetnének. Felfogásom szerint ez nem szükséges folyománya,