Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-103
290 103. truigM ülés április 14- Í8>». viselő ur ugyanis vissza akarja állítpni az előbbi szöveget, a mint azt a ministerium beterjesztette. Őszintén megvallom, hogy sokkal eorrectebbnek tartom a szöveget azon módosítással, melyet a pénzügyi bizottság tett. Az osztrák-magyar bank nem osztrák; nem kizárólagosan magyar, de azért nem idegen intézet. A kellő biztosítékot nyujtj?, a melynél nagyobbat jelenleg semmiféle pénzintézet Európában nem nyújt. Papírjai itt az országban nagyon kedveltek. Összesen mintegy 80 millió frt értékben kibocsátott zálogleveleiből itt az országban közel 60 millió forintnyi van elhelyezve. Tehát az érdekeltség nagy, a kellő biztosíték megvan, idegennek nem mondható, Épen azért egészen indokoltnak tartom a pénzügyi bizottság módosítványát, ahhoz a magam részéről hozzájárulok és kérem a t. házat, hogy ugy a Helfy t. képviselőtársam módost'tványának, mint a Gaal Jenő t. képviselő ur halasztási indítványának, valamint a harmadik benyújtott módosítvány mellőzésével a szöveget ugy, a mint azt a pénzügyi bizottság beterjesztette, elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jóbbfelöl.) Elnök; T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Az osztrák-magyar bank zálogleveleinek az értékpapírok közé felvételét a t. közlekedési minister ur, azt hiszem, eléggé indokolta, a miért is én erre továbbá kiterjeszkedni nem tartom szükségesnek. Minthogy azonban egy igen fontos kérdés lőn felvetve és a pénzügyi bizottságot ugy tüntették fel e tekintetben, mintha e kérdést figyelmen kivül hagyta volna, tudniillik a gazdasági hitelegyleteknek a posta-takarékpénztári intézménynyel való összeköttetését, kötelességemnek tartom erre nézve egy pár észrevételt tenni. Előre bocsátom, hogy nem értettem egészen világosan Gaal Jenő t. képviselő urnak az első szempontból kiinduló észrevételét, tudniillik válságos időkben a takarékpénztárak helyzetét illetőleg. Mert azok az adatok, melyekre a t. képviselő ur hivatkozni méltóztatott és melyek, ha jól tudom, a német törvényjavaslat indokolásának 21. és 22. lapján fordulnak elő, azok az adatok épen annak ellenkezőjére vannak felhozva, mint a mit a t. képviselő ur bizonyítani akar. Mert a t. képviselő ur aggodalmainak támogatására hozta fel ezen adatokat, mig az említett javaslatban ezen adatok épen ellenkezőleg az aggályok csillapítására vannak felhozva; tudniillik annak igazolására, hogy még a legnagyobb válságok közepette is, milyenek voltak például 1870-ben a franczia és 1866-ban az osztrák háború alkalmával, a takarékpénztárak betétei aránylag igen csekély mérvben vétettek igénybe, a francziáknál például 21-3%-ig. [ A német indokolás tehát azt bizonyítja, hogy az az aggodalom, hogy válságos időkben még a posta-takarékpénztár, tehát a legbiztosabb takarékpénztár betétei is megtámadtatnának és igénybe vétetnének, nem alapos. De különben is azt hiszem, hogy ha valaki aggodalmat táplál e részben, az általában a takarékpénztárak és igy az ország egész hitelrendszere ellenében hoz fel érveket. Azt hiszem azonban, hogy t. képviselőtársamnak sem lehetett, nem is volt szándéka ezen szempontból, mely alaptalannak bizony alt, arra érvelni, hogy a posta-takarékpénztár ne létesíttessék. De vont le ebből egy következtetést és a praemissákból erősíteni akarta másik álláspontját, tehát erre kell ezúttal kiterjeszkednem. Ugyanis a német theoriából indulva ki, melyet a német indokolás foglal magában, tudniillik hogy széles körből kell a papírokat elvenni, nehogy válságnak legyen a takarékpénztár kitéve, ennek következtében felvetette azon eszmét, hogy ne csak állampapírokra és záloglevelekre, hanem jelzálogi kölcsönökre is fordíttassanak a betétek. Ez elméletiig szép eszme, de gyakorlatilag nem létesíthető már a posta-takarékpénztárak szervezeténél fogva sem; miután minden takarékpénztár általában, de különösen a posta-takarékpénztár, mely nem heverő pénzek, hanem apró megtakarítások elhelyező intézete, már ennélfogva természetesen a legmozgékonyabb és legkevésbé tűri meg az állandó elhelyezést. Ebből tehát az következik, hogy bármily előnyös a takarékpénztárakra nézve bizonyos arányban a jelzálogüzlet, ez a posta-takarékpénztáraknál legkevésbé lehetséges, mert azt ezek mozgékony természete kizárja. Ez tehát elméletileg állhat meg ; gyakorlatilag azonban még a főfeltétel is hiányzik arra nézve, hogy jelzálog-üzlettel még csak közvetve is összeköttetésbe hozzuk a posta-takarékpénztárakat. Mert hiányzik először a szervezet, hiányzik másodszor e tekintetben az illető intézet szabad rendelkezési joga. Hiányzik a szervezet, mert felhozattak a népbankok és szövetkezetek értékpapírjai, hogy részben ily módon is alimentáltassék a mezőgazdasági hitel, de én népbank érték-papírt mást nem ismerek, mint ennek a részvényét, már pedig hogy népbank-részvényeket vásároljon az állam, ezt senki sem kívánhatja. (Helyeslés.) Megjegyzem, hogy ezt nem Gaal Jenő képviselő ur mondta, hanem ez azon indítványban foglaltatik, mely előtte beadatott. A mi pedig a föld javítására és a mezőgazdaság fejlesztésére irányzott ily módon való alimentatiót illeti, a mi szintén azon indítványban foglaltatik, erre a szervezet hiányos, mert igen természetes dolog, kölcsönt adni földjavításra és ilyesmire bizonyos ellenőrzés, bele| szólás és kezelés nélkül absolute lehetetlen, már
