Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-103

238 !03. országos ülés április 14 1885. ról sem érintendő: a ind viszonyok közt még akkor is helytelen lenne a kínálkozó alkalmat fel nem használni arra, hogy termelésünk ezen összegek felhasználása által lehetőleg gyámolittassék. {TJgy van! balfelöl.) Hiba volna azért, mert a mi állami hitelünk, habár nem is áll oly erős alapon, mint azt a t. kormány állítani szereti, még sem szorult olv mértékben ezen összee-ekre, mint közgazdaságunk. Es ebből a szempontból nem lenne szabad annyira fiscalis politikát folytatni, mint ezen előterjesztés tanúsága szerint is folytat a t. kormány. Más szerencsésebb országok, minő például Németország és a minő Belgium, ugy jártak el, vagy kivannak eljárni, hogy ne az összes készletek fordíttassanak állampapírok vásárlására. Németországban például az ez iránti törvény tárgyalása alkalmával erélyesen felszólaltak az ellen, hogy az egyes vidékekről összegyűjtött apró tőke ne eentralisáltassék. Ezzel szemben a kormány képviselője utalt arra,hogy mi foglaltatik a törvényjavaslatban. Bátor vagyok a német birodalmi kormány képviselőjének következő nyilatkozatára hivatkozni e részben (olvassa): „De hát uraim — monda ő beszédében — ki akar centrálisaim ? Hiszen egyáltalán nem szándékunk ezen pénzeketa központban összegyűjteni. Ezekre nézve a birodalmi kezelés csak az átme netet képezi, mert azok az országos kormányoknak lesznek átadandók, hogy jelzálogra kikölcsönöztessenek. Továbbá a kerületeknek, járásoknak és községeknek fognak talajjavítási, mívelési és hasonló ezélokra kiadatni, sőt egyes takarékpénztáraknak is, a mennyiben hatósági felügyelet alatt állanak. A posta-takarékpénztár tehát a szívó gyökér szerepét van hivatva játszani, hogy a kormányoknak, községeknek és takarékpénztáraknak átadja az általa gyűjtött nagy összegeket. Ha t. ház, Németországban ezt az álláspontot foglalja el maga a kormány, akkor ugy hiszem, egy oly szegény országban, minő hazánk, kétszeresen indokolt azon kívánság, hogy miután a közgazdaság sokkal inkább reászorul az ily támogatásra, mint az államhitel: ezen tőkék ne fodittassanak főleg állampapírok vásárlására, hanem lehetőleg adassanak vissza azon közgazdaságnak, melynek köréből kikerültek. (Helyeslés a haloldalon.) Meggyőződésem szerint t. ház, a magyar államot se népszerűvé, se hatalmassánemfogjuk tenni az által, ha azt minden alkalommal az ily szűkkeblű eljárás által nemcsak egyes kisebb heterogén érdekkörök, hanem az összes termelő-közönség előtt gyűlöltté igyekezünk tenni. Hitem szerint a magyar államnak sokkal inkább mint bármely más nyugoti államnak minden jogos érdeket fel kellene karolni, lehetőleg ápolni és odaadással gondozni, nem pedig minduntalan kimutatni, hogy kormánya mennyire a fisealis érdekek szempontjai által vezetteti magát. Mindezeknél fogva bátor vagyok indítványozni, hogy ezen szakasz a kifejtett két szempontból leendő tüzetes megvitatás végett a közgazdasági és pénzügyi bizottsághoz utasíttassák, habár erre vonatkozólag előbb egy módosítvány adatott is be, azt hiszem, indítványom nem felesleges, mert e két szempont annyira fontos, hogy a szakasz ez irányban tüzetes mearbirálást és beható tanácskozást igényel. Bátor vagyok ennélfogva a következő határozati javaslat elfogadását ajánlani (olvassa): „Az 5. §. azon szempontból leendő átalakítás és szövegezés végett, hogy a posta-takarékpénztár a nála összegyűlt pénzkészletek elhelyezésénél ugy a felmerülhető közgazdasági és politikai válságokat, valamint a kisiparosok és kisbirtokosok hitelszövetkezeteinek kellő támogatását is szem előtt tartsa, a közgazdasági és a pénzügyi bizottsághoz utasittatik." (Helyeslés a baloldalon.) Helfy Ignácz *. T. ház! Egyszerűen" kijelentve, hogy az előttem szólott t. képviselőtársam által benyújtott indítványhoz szivesen hozzájárulok, a szőnyegen levő szakasz második pontjára nézve vagyok bátor módosítványt benyújtani. Épen, mert magam is azon felfogásból indulok ki, hogy az ezen intézménynél befolyó összegeket akként kell gyümölcsözőleg elhelyezni, hogy egyfelől az államnak, másfelől azon osztálynak váljék hasznára, a mely leginkább fog hozzájárulni ezen intézmény fentartásához : helyeslem, a mint a törvényjavaslat eredetileg szövegezve volt, hogy egyebek közt ezen tőkék helyeztessenek el a ministerium által kijelölendő magyar záloglevelekbe is, mert ezen az utón a jövedelmek hatása megint visszaháramlik azokra, kik ezen intézmény fentartásához járulnak. De ép azért, mert ezt helyeslem, nem helyeselhetem azt a módositást, melyet a pénzügyi bizottság többsége vitt keresztül, hogy tudniillik ne csak magyar záloglevelekben, hanem az osztrákmagyar bank zálogleveleiben is helyeztessék el ezen tőkéknek egy része. Semmi indokot nem látok erre, sem annak czélját felfogni képes nem vagyok. Tehát az a feladata a szegény nép aprólékos filléreiből összegyűjtött tőkének, hogy ily hatalmas társulat zálogleveleinek hitelét erősbííse ? hiszen az nem szorult rá. Azon kivül, hogy mi itt egy tisztán magyar intézetet alakítunk, mi ok forog fenn arra, hogy e combinatióba belevonjunk egy közös intézményt is ? Hiszen nem lehet tagadni, hogy ezen zálogleveleknek, ha gyümölcsöztetőleg helyeztetnek el, ép oly hasznát vehetni Magyarországon, mint Ausztriában; azt hiszem, ily intézménynél ily csakugyan rendkívüli loyalitásra semmi szükségünk nincs, az teljesen felesleges.