Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-103
t 10-1 országos üiéa április 14. 1885. 287 1848-ban az állami felügyelet alatt álló párisi takarékpénztár kénytelen volt 80 millió franc értékű állampapírokat eladni s azok mellett igen tetemes vesztességet szenvedvén, végre is kénytelen volt fizetéseit felfüggeszteni. Ugyanezen tatapasztalat volt szerezhető az 1870—71-ben lefolyt franczia-német háború alatt is, midőn az összes franczia betétek 22% a elveszett. Érdekes e tekintetben a német hadügyminister nyilatkozata, a ki midőn a németországi hadügyi kincstárnak felállításáról volt szó, azt a vallomást tette a német birodalmi gyűlésben, hogy a franczia háború alatt igen nagy zavarban volt az akkori porosz kormány, mert az állampapírokat egyáltalában nem lehetett értékesíteni. Ha már most ehhez a postai takarékpénztári betéteknek visszafizetése is járult volna, nagyon természetesen a baj annál acutabb leendetí. Ezen tapasztalatok után én nagyon természetesnek találom, hogy a német kormány, midőn a postatakarékpénztárakról szóló javaslat a folyó évben a német birodalmi gyűlésen tárgyaltatott, kiterjesztette figyelmét ezen veszélyekre is és javaslata indokolásában világosan kimondja, hogy helyesen csak akkor lehet e részben eljárni, ha az elhelyezési tárgyakat minél szélesebb körből vesszük. Annyira megy például a német birodalmi kormány előterjesztésében, hogy még a külföldi aranyra szóló váltókat is az elhelyezésre alkalmas tárgyakul jelölte ki. A német birodalmi kormány képviselője, a postaügyi államtitkár pedig világosan kimondotta, hogy a háború eshetősége komolyan ventiláltatott a törvényjavaslat előterjesztése előtt: „Ezelőtt azt hozták fel —monda ő — hogy Angliában könnyű volt a postai takarékpénztárt felállítani, mert insularis fekvéssel bir. Ez azonban a szárazföldi államokat nem tartóztatta vissza, hogy ennek daczára emez igen jótékony hatású intézményt meg ne honosítsák, egyszerűen azért, mert vannak oly rendelkozések, melyek segélyével az ily eshetőségekkel és a pénzpiacz ennek folytán beállható bonyodalmaival szemben védekezni lehet. Egész sora e rendszabályoknak foglaltatik e javaslatban. Ide tartozik a nagy tartaléktőke képzésein kivül az értékek elhelyezése nem csupán jelzálogos kölcsönökben, vagy állampapírokban, hanem könnyen folyóvá tehető váltókban és más hasonlag könnyen értékesíthető papírokban is. Ezek után azt hiszem, hogy nekünk szintén, mielőtt e szakasz fölött határozunk, nagyon meg kell fontulnunk különösen pénzügyi és valuta viszonyaink között, nem lenne-e helyes szélesebb körben keresni azon értéktárgyakat, melyekbe a postatakarékpénztáraknál összegyűlendő pénzkészletek elhelyezendők lesznek? Ennél azonban sokkal fontosabb a másik: tudniillik a szintén nagyrészt mellőzött közgazdasági szempont, még pedig nemcsak azért, t. ház, mert a mai viszonyok közt minden alkalmat meg kell ragadnunk, mely arra kínálkozik, hogy bajokkal küzdő termelésünknek segélyt és támaszt nyújtsunk, hanem azért is, mert az én meggyőződésem szerint ezen intézmény felállítása által positive károsítjuk is a termelést. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják ugyanis, hogy mindenütt, a hol ezen intézmény felállíttatott, az a létező pénzintézetektől, különösen a takarékpénztáraktól a betett tőkéket többé-kevésbé elvonja és különösen a jövőben képződő bizonyos fajú betéteket azoktól eltereli. A t. kormány ezt a tényt tagadja előterjesztésében és hivatkozik arra, hogy például Angliában ezen intézmény behozatala után a magán takarékpénztáraknál a betétek összege mégis emelkedett, daczára, hogy 34 millió font sterling tététett be időközben, 1861-tő] 1880-ig, a postai takarékpénztárakba. Ezen adattal szemben én a következőkre bátorkodom utalni. Az tény, t. ház, hogy a postatakarékpénztárak felállítása daczára Angliában a betétek magán-takarékpénztáraknál is szaporodtak; de minő arányban ? Az összes betétszaporulat a mondott időben tett az előbbi állapottal szemben 90«/o t,mertaz 1861-ben az összes betét 41.200,000 forintra, 1880-ban pedig 44.200,000 forintra rúgott, tehát mintegy 3 millió fonttal emelkedett a betéti összeg; 34 millió fontot tesz a postai takarékpénztáraknál elhelyezett betétek összege, a mi az 1861-iki állapottal szemben 90% emelkedést mutat. Ellenben más országokban, a hol a postai takarékpénztár nem honosíttatott meg, például Németországban, az összes betétek ezen idő alatt 625° /0-kal, Szászországban 165°/o-kal emelkedtek. Ezen nagy szaporulat egy része minden esetre a postai takarékpénztárakba jutott volna. Ezenkívül a postai takarékpénztárnak Angliában lett meghonosítása óta 200 magántakarékpénztár megszűnt ott létezni, Belgiumban is csökkent azoknak száma, miután a postai takarékpénztár meghonosittatott. És Francziaországban 1882-ben az intézmény fennállásának első évében a létező összes takaréktári betétek 10°/ 0 a ruháztatott át a meglevő magántakarékpénztárakról a postai takarékpénztárakra. Mi következik ebből? Az, hogy a meglevő termelési tőkének tetemes részenálunk is a létező pénzintézetekből ki fog vétetni és át fog utaltatni a postai takarékpénztárakba, a honnét aztán rendszerint állampapírokba fektetvén, nem fog a productiv tevékenység termékenyítése végett ismét a vidékre visszakerülni. De ha ez, t. ház, nem állana is és ha tény lenne az is, a mit a kormány előterjesztésében említ, hogy ez az intézmény csupán a takarékossági ösztönt fogja népünk körében fejleszteni, a termelést pedig a legtávolabb-
