Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-103
286 103. országos ülés április 14. 1S85. remtve vannak ezen kis összegből felgyűlendő tőkék. Ezek más országokban is első sorban ily természetű hitelekre fordíttatnak, Anglia és Franczia ország kivételével valamennyi állam, hol a posta-takarékpénztár intézménye meghonosulva van, ezek megtakarításai jelentékeny részben, néhol, mint a németországi törvényjavaslat szerint épen elsősorban a termelő osztály, az iparosok és gazdaközönség hitelének támogatására vannak rendelve. Én ismerve hazánk és gazdaközönségünk hitelszükségét, ismerve, hogy mily nehezen jut a kisbirtokos, az iparos s a kisgazda termelési és fizetési képessége viszonyainak megfelelő hitelhez, igen nagy súlyt helyezek arra, hogy e takarékpénztárak valósággal ilyen gyűjtő helyei legyenek a nép filléreinek és apró tőkéknek, melyek viszont gazdaszövetkezetek és népbankok útján a gazdahitel támogatására fordíttassanak. T. ház! Az államnak a haszna megvan mindig, ha nem egyenesen állampapírokba fektetik is a pénzeket; megvan a közjóiét emelkedésében, az adóképesség fokozásában. Másrészről a betéteket biztosító és kezelő államnak saját érdekében és a biztosítása érdekében áll, hogy magát minden koczkáztatás ellenében fedezze az által, hogy a megtakarítások ne kizárólag egy természetű, hanem lehetőleg sokféle értékekbe s kölcsönökbe biztos fedezet alatt elhelyeztessenek. Bármily rossz viszonyok, háborús idők, vagy gazdasági válság következzenek be, az állam semmi esetre sincs annyira koczkáztatva, a pénzeket teljes biztosíték mellett gyümölcsözően többfelé elhelyezi. De azután az állam nem is lehet a gazda hitelének eoncurrense, sőt inkább támogatójának kell lennie. Épen azzal foglalkozunk már régen, hogy agazdaés termelő közönségnek teremtünk hitelforrást. Ennélfogva, miután előttem nem az a főszempont, hogy az alkotandó posta-takarékpénztárak, bankok vagy takarékpénztárak kizárólagos természetével bírjanak, hanem hogy akkép rendeztessenek be, hogy abból az ország gazdaközönségének minél több haszna legyen: ennélfogva ajánlom, hogy]az 5. szakasz, mely a'megtakarítandó pénzek elhelyezése iránt intézkedik, két Önálló szakaszra osztassák a következő szöveggel. (Olvassa): „A folyó szükségletet meghaladó postatakarékpénztári betétek a takarékpénztárak által gyümölcsözőleg helyezendők el a következő értékekben : 1. Gazdasági hitelszövetkezetek és népbankok teljes biztosítékot nyújtó értékeiben. 2. A kisbirtokosok országos földhitel-intézetének zálogleveleiben. 3. A ministerium által kijelölendő más magyar záloglevelekben, valamint az osztrák-magyar bank zálogleveleiben, különös tekintettel a magyar mezőgazdaság fejlődésére, foldjavításokra, ] | vizszabályozások- és útépítéseket czélzó vállalko| zások támogatására. Ez leend az 5-ik szakasz. A 6. §. szintén erre vonatkozik s e szerint a t. ház engedelmével ezt is itt olvasom fel. 6. §. „Az 5-ik §-ban megjelölt módon el nem helyezhető felesleges takarékpénztári betét készletek a következőleg helyezendők el: 1. Kamatozó magyar állampapírokban; 2. Kamatozó magyar állami sorsjegyekben. ügy a vásárlandó, mint az elárusítandó papírok kiválasztása iránt a közmunka- és közlekedési minister, a pénzügyministerrel égyetértőleg intézkedik. Ajánlom indítványomat a t. háznak elfogadásra. Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Szathmáry György jegyző (olvassa). Gaál Jenő (pécskai): T. ház ! Én is abban az irányban kívánok felszólalni, a melyben az előttem szólott képviselő ur! Nagyon sajnálom, hogy azon eszme., melyet még a pénzügyi bizottságban megemlített és mely szerint ezen alkalmat fel kellene használni arra, hogy mezőgazdasági hitelszer vezetünk kiépíttessék, előmozdittassék, a pénzügyi bizottságban viszhangra nem talált. Sajnálnom kell ezt két okból, először mert ennek folytán egy nagyon fontos szempont, ha nem is egészen, de nagy részben mellőztetett a javaslatban: tudniillik a szempont, hogy a posta-takarékpénztár intézménye a nagy válságok, különösen politikai válságok tapasztalatai által még nincs kipróbálva. Másodszor pedig sajnálom azért, hogy mai súlyos gazdasági helyzetünkben nem ragadta meg a kormány az alkalmat, mely arra kinálkokozott, hogy a legtermészetesebb segédeszközt felhasználja bajokkal küzdő közgazdaságunk érdekében. A mi az első szempontot illeti, t. ház, ez az intézmény a mint mondám, nagyobb politikai válságok tapasztalatai által még nincs kipróbálva. Mert az 1864-ben honosíttatott meg Angliában, a mely ország kivételes, insularis helyzeténél fogva nem is alkalmas, hogy e tekintetben ott tapasztalatok sze reztessenek. Másutt mindenütt később honosíttatott meg. Belgiumban 1870-bén, de működni tulaj donképen csak 1875-ben kezdett. Ugyanezen évben honosíttatott meg Olaszországban is; másutt mindenütt sokkal későbben. Ennélfogva indokolva van minden elővigyázat arra nézve, hogy ez intézmény behozatala által válságos időben az állam nagyobb pénzügyi zavarokba ne sodortassák, mert különösen báboruk idején a dolog természete szerint a betevők betéteikért a postákat valószínűleg meg fogják rohanni. Hogy ez igy szokott történni, erre nézve elég &i általános tapasztalatra hivatkoznom. Például
