Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

84. országos ülés január 28 18S5. 23 sei daczára bizonyos értelemben elfogadom én is azt, hogy a régi főrendiház nemzeti, azaz állami volt. Hiszen nem szükséges, hogy hosszabb történeti buvárlatokba bocsátkozzam, a mint ezt tette Róth képviselő nr, hogy constatálhassam azon tényt, hogy a magyar királyság létesítése óta a magyar fonemességnek alkatrészét nemcsak az Árpáddal bejött előkelőbb családok és ivadékai képezték, hanem azon német, olasz, cseh, lengyel, szerb és román (Közbeszólás: Es dalmát) családok is, melyek as Arpád-házbeli királyokat követő királyi családok alatt jöttek be. Kezdve szent Istvántól, ki a regnum unius ciuquae inbecille et fragile elvét, a mely talán nem mindig és nem mindenkor, de Magyarországra nézve határozottan örök érvényben áll, kimondotta — azt az eljárást ép ugy, mint ő 900 éven át, az összes magyar királyok követték. Az aristoeratia képezte, bármily nemzetiségű kitűnő családokból eredt is, az összes politikai nemzetnek a virágát s ennek folytán eminens államj elleggel birí, mert felkarolta az ország öszszes lakosságának virágát. Azt hiszem, t. ház, hogy a magyar államiság minden őszinte barátja ezen csak örvendhet, de azt is hiszem, hogy ép ugy, mint a régi századokban, Magyarországnak ma is égető szüksége van arra, hogy minden létező erőket összefoglaljon. Én ugy hiszem, hogy csak ezen elv mellett volt lehetséges a magyar államot közel ezer éven át fentartani és szilárd meggyőződésem, hogy csak ezen elv mellett lesz lehetséges azt jövőben is fentartani. Magyarország szerencsétlensége mindig akkor kezdődött.ha ez elvtől: összes erőinek összefoglalásától eltért. Bátran azt lehet mondani, hogy újdonatúj, alig félszázados azon politika, mely a régi, általános nemzet fogalmának akar substitualni egyetlen egy nemzetiséget. Ebben az utolsó félszázadban a főrendek, kik oly kemény támadásoknak voltak itt kitéve, nézetem szerint igen bölcs államférfiúi érzületet tanúsítottak, midőn e törekvéseknek ellenállottak, midőn nem egy magában véve igen helyes elv, tudniillik egy holt nyelvnek élő nyelv által helyettesítése ellen, mely elvet ugy hiszem, senki sem támadott meg akkor sem és észszerűen nem támad meg senki ma sem, hanem az elvnek elhamarkodott és túlzott alkalmazása ellen annak idejében ellentállásukat kifejtették. A szomorú 1848—49-iki eseményeknek egy főoka, igen jól tudjuk, ezen elv túlhajtása volt és igen sajnos, hogy a főrendiház annak idejében nem birt azzal a befolyással, azzal az erélylyel, hogy ezt meggátolhatta volna,a minek elmaradása igaz,ama dicső korszak emlékeit nem hozta volna meg Magyarországnak, de a minek elmaradásával Magyarország sok szerencsétlenségtől is megkíméltetett volna. A régi főrendiház abban az időszakban, melyről Szontagh t. képviselőtársam beszélt, tudniillik különösen as 1839—47-ig terjedő korszakban, meg lehet, hogy volt bizonyos tekintetben szűkkeblű, hogy sok helyen ellentállt a jogos haladásnak, hogy nem akarta teljesíteni a lifaeralisniusnak követelményeit. De t. ház, azt nem lehet tőle megtagadni, hogy valóban teljesítette akkor a correctivumnak szerepét, hogy valódi legjobb értelemben vett conservativ szellemben működött és ha talán a történelmi fejlődés postulatumai irányában nem felelt meg minden igénynek, minden esetre teljesen átértette és védelmezte a történelmi alapokat, melyeken ezen ország nyugszik. Ezek után t. ház, én ugy hiszem, hogy ép ugy mint a régi főrendiháznak universaíis jellege volt, a mint azt igen helyesen kiemelte gróf Apponyi Albert, ugy hiszem, universalisnak kell lenni az új felsőháznak is; universalisnak minden és igy nemzetiségi tekintetben is. Szilágyi t. képviselőtársam jeles beszédében rámutatott arra, hogy a régi nagy urak, kik nagy erőt, nagy hatalmat képviseltek, de nagy jogok mellett nagy kötelességeket is teljesítettek, ezen kötelességek nagy részét azóta az állampolgárok öszszességének adták vissza, ennélfogva jogos és méltányos, hogy az általuk gyakorolt jogok kellő arányban átmenjenek az ország összes lakosságára osztály és nemzetiségi különbség nélkül. Igenis kívánatos, hogy ép ugy, mint a régi főrendiház kifejlődött a politikai magyar nemzet minden rétegeiből, ugy jelenleg az új felsőház is a politikai nemzettel, a honpolgárok összességével szorosabb kapcsolatba jöjjön, hogy ne egy osztály, ne egy vallás, ne egy nemzetiség képviselete legyen a felsőház, hanem az összes honpolgárok képviselete. Én azt hiszem, t. ház, hogy e czél jobban éretett volna el választás, mint kinevezés által, daczára annak, hogy a választás elvének alkalmazása a képviselőházban is nem érvényesül ugy, a mint ezt Magyarországnak ethnographiai viszonyai követelnék. Hisz a választásoknak tisztasága irányában felhozatott igen számos és igen jól indokolt felszólalás t. ház. Én ugy hiszem, kimondhatom bátran, hogy a választások tisztasága minden esetre nemzetiségi tekintetben is igen sok kívánni valót hagyott. És ha Grajáry t. képviselő ur jeles beszédében kétféle jogegyenlőséget említett, azt hiszem, szemei előtt az is lebeghetett, hogy nálunk Magyarországon igenis van kétféle jogegyenlőség, különösen nemzetiségi tekintetben : egyik a papíron, másik a gyakorlatban. Én, t. ház, azt óhajtom, hogy az új felsőház megfelelhessen mindazon követelményeknek, melyeket Pulszky Ágost t. képviselő ur valóban arany szavakba foglalt, midőn kimondta, hogy ezen törvényjavaslat conceptiójánál nem a pillanatnyi szükségeket, hanem a korszakos tényezőket kell figyelembe venni, kivált hogy a felső-