Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

24 %&• országos ülés ház kérdése a nemzeti politika általános föltéte- j leinek megteremtésére vonatkozik, hogy az felül áll a pártszempontokon, a melyeknek nincs okuk bárminő megoldásból szenvedélyre ösztönt meríteni. T. ház! Én óhajtom ép ngy, mint Pulszky Ágost képviselőtársam azt, hogy a felsőház letéteményese legyen azon állandó hagyományoknak és cselekvési irányoknak, a politika azon állandó, magasabb tekinteteinek, azon a messze múltba visszanyúló emlékeknek, a melyeknek hatását a távol jövőben is biztosítani akarjuk, melyek a nemzeti élet állandó körülményeinek, nem pedig változó érdekeinek felelnek meg. Kívánom t. ház, Pulszky Ágost képviselőtársammal, hogy azon erő, mely nem conservativ, nem szabadelvű a szók köznapi, elkopott értelmében, hanem eonservativ, a mennyiben állandó és szabadelvű mindig, a mennyiben a nemzeti erők kifejlődésének legkedvezőbb, legye n képviselve az új felsőházban. T. ház! Midőn én ezt akarom és óhajtom, hogy a vidéki és a nemzetiség particularismusa a felsőházban ne érvényesüljön: valóban csodálkoznom kell, hogy ezen lefolyt vitában a partieularismusnak egy neme, tudniillik a magyar nemzetiségi particularismus a kormánypárt padjairól mily megdöbbentő mérvben nyilvánult. T. ház! Én abban a [nézetben vagyok, hogy a nemzetiségi particularismus,, a mennyiben még létezik, csak egy szerrel gyógyítható: ez a teljes egyenjogúság; én tehát valóban sajnálattal hallottam oly számos kormánypárti képviselőnek e tekintetben tett nyilatkozatát. T. ház! A nem magyar ajkú honpolgár, a ki egyenlő kötelességeket teljesít a többiekkel, vájjon nem érzi-e magát fájdalmasan érintve, ha a mint az előadó ur tette, Magyarország nem magyar ajkú lakosait idegeneknek nevezik és ha csak kiejtetik a nemzetiségi szó, az rögtön államellenességgel és izgatással hozatik összeköttetésbe. Én úgy hiszem, hogy Láng Lajos igen t. előadó urnak igaza van, midőn azt mondta néhány sorral előbb, hogy az Ő hite és meggyőződése, szerint a nemzet érdeke egy és ugyanaz a Kárpátok kopár bérczein és az alföld arany kalászszal ingó rónáin. Igen is, én osztom ezen nézetet, de akkor nem tarthatom helyesnek, hogy ha a felsőházba való kinevezés ilyen indokolással ajánltatik.hogy a nemzet egyik képviselőtestületéből úgyszólván egészen ki kell zárni minden nem magyar ajkút, minden idegent. Én, t. ház csudálkozom, hogy a 19-ik században a liberalismnsnak, a democratiának, az egyenlőségnek felkent bajnokai beszélnek a magyar nemzetiség, a magyar faj uralmának érdekéről akkor, ha egy általános jellegű országos politikai reformról van szó. Ugyanezen irányt követte, ha úgy ffebruár 28. I&85. szabad őt neveznem a kormánypártnak tisztelt udvari democratája. Elnök: Nem szabad egy képviselőt sem igy nevezni, mert semmiféle pártnak udvari democratája nem létezik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Steinacker Ödön: Hát kimondom: igen t. Beksics képviselő ur! igen t. Beksics képviselő ur kifejezte beszédében azon nézetét, hogy az új felsőházat történelmi alapon kell rendezni; mellé röktön kimondta, hogy a nemzeti és faji érdekeket kell mindenek előtt szem előtt tartani, hogy nemzetiségi súrlódás ott ne forduljon elő. Persze megvallotta őszintén és ezért köszönetet mondok neki, hogy az ő liberalismusa keresztültörhet minden gátat, de ott meg áll, a hol a faji érdek kezdődik. He ugyanezen logicával lehet azt is mondani, hogy a liberalismus meg áll ott, a hol az osztályérdek vagy bár mi más speciális érdek kezdődik. Még a mai felszólalásban is az előttem szólott igen t. b. Huszár képviselő ur is szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy a kinevezési rendszert mindenek előtt tisztán nemzetiségi, magyar szempontból tartja szükségesnek. Azt mondta, hogy az |erdélyi aristocratiának élni és halni kell itt. Igenis, mindnyájunknak élni és halni kell itt, nem csak az erdélyi aristocratiának. Egy igen t. képviselő ur talán legridegebben fejezte ki ezen irányzatot, ámbár nem a házban, mivel nem akart 99-iknek feliratkozni, hanem a kormánypárt lapjában kereken kimondta, Rakovszky István képviselő ur, hogy ő ki akarja mutatni, hogy bizony árt az, ha a felsőházban csak egy-két nemzetiségi képviselő is ül. Igaz, hozzá tette czikkében, hogy ő, ha a nemzetiségi aspiratiókról beszél, mindig csak azokat érti, melyek a magyar államegység keretében el nem férnek, sőt annak ellenségei. Hát t. ház, igen csudálatos az, hogy ha szó van a nemzetiségi képviseletről, ha szó van a legjogosultabb nemzeti mozgalomról, rögtön ott van az államellenességnek és a magyarelienességnek a vádja. Alig lehet már ezeket a fogalmakat egymástól elválasztani. Mihelyt ily kérdésről van szó, mindjárt, mint Rakovszky t. képviselő ur tette, emlegetik az egész nemzetiségi korteshadat, emlegetik, hogy mennyien vannak, kik ezt a magyar államot szét akarják robbantani. T. ház ! Ha ilyen elvek hangoztattatnak folytonosan ebben a házban, ez a magyar állameszmére nézve nem erősítést jelent. Én ugy hiszem, hogy mint a régi magyar példabeszéd is mondja, nem jó az ördögöt a falra festeni. Pedig itt ezt teszik^ folytonosan. És t. ház, a mi még a legcsudálatosabb, a tiszta democratia képviselői (Ralijuk! Halljuk!) — a minőnek magát Hermán Ottó igen t. képviselő ur bemutatta, azt mondván, hogy a demo-