Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-102
282 102- országos ülés április 13. 1885 takarékpénztár nincsen, azokat, a hol van. És ily körülmények között a posta-takarékpénztárak azon községnek lesznek javára, a hol ez ideig nem létezett takarékpénztár. Ott nyujtatik alkalom és mód, hogy a nép megtakarított filléreit ne a ládába tegye, hanem a posta-takarékpénztárba helyezze el. Azonban megvallom t. ház, hogy én a szegény népnek őszinte, igaz barátja vagyok (Éljen!) s azért óhajtom, hogy a komány is, midőn a takarékosságot elő akarja mozdítani, egyszersmind törekedjék arra, hogy ne csak a forinttól kezdve nyújtson kamatot a szegény népnek, hanem már 40 krtól fogva. (Halljuk! Halljuk!) Megmondom az okát miért. Mert én meggyőződésemnél fogva — — habár ez nem tartozik ide —- óhajtanám azt is, hogy a mostani pénzben változás történjék. Most a legkisebb pénzünk a forint és akárki, ha bárhol szolgálatot tesznek neki, kevesebbet nem ad jutalmul akármelyik cselédnek mint egy forintot, {Derültség) mert nincs kisebb pénzünk. Ha pedig a t. kormány — a mi szintén nem tartozik ide, de felemlítem mégis, mert a kormánynak ez által is eszmét óhajtok nyújtani, hogy annálinkább törekedjék a takarékosság előmozdítására — ha a t. kormány a pénzügyet rendezve, azt határozná, hogy nálunk is az úgynevezett frank lenne a legkisebb pénz, a mely negyven vagy a mark,mely 50 krajezár (Felkiáltások: ScJieinforint! Derültség.) — De hát visszahoznánk a régit ? (Élénk derültség) Ha, mondom ez megtörténnék és ha a postai takarékpénztárak nem a pengő-forintnál kezdenék a kamatoztatást, hanem a franknál, vagy ha ugy tetszik a kormánynak, a marknál — az eszme igen egyszerű — (Derültség) akkor méltóztassék elhinni, tekintve azt, hogy a szegény népről van szó és arról, hogy a takarékosságot mozdítsuk elő, mind a két czélt jobban elérhetjük és ha ezen két eszme fölött méltóztatnak elmélkedni, biztosíthatom, hogy nem lesz a képviselőházban egyetlen egy sem, a ki a takarékosságot pártolja és a nép jólétét előmozdítani kívánja, hogy ellene merjen felszólalni. (Helyeslés.) Ezt megmondom őszintén. (Elénk derültség.) Ilyen körülmények közt, midőn szívből üdvözlöm a postatakarékpénztárak létrejöttét, egyszersmind meg kívánom magyarázni, talán a t. kormánynakjavára fog szolgálni. (Derültség!Halljuk!) Méltóztatik tudni, sokszor az adó nem folyik be és igy a kormány maga is vesz magasabb kamatláb mellett kölcsön pénzt, hogy a folyó költségeket fedezhesse. Ha a takarékpénztárba ezen pénzek befolynak, ez igen kevés kamatot ad és igy a takarékpénztárakban kezelt pénzek után kevesebb kamatot adván a kormány, ő pedig ezt a pénzt átvehetvén (Hosszantartó zajos derültség, félkiáltások: Ez jó lenne!) használhatja ezt az olcsóbb pénzt és ez által az országnak és nemzetnek javát előmozdít)* mert olcsón kapván a pénzt, | nem fog nagyobb kamatláb mellett kölcsönt felvenni, midőn az adó be nem folyt. Tehát ez is csak a kormány javára fog szolgálni, bár a t. minister ur azt mondja, hogy ez által én vágni akarok. (Derültség.)Tk\o\ legyen tőlem. (Derültség.) Ily körülmények közt, miután én első voltam, ki erre kértem a t. kormányt s felemeltem szava" mat, hogy törekedjék a kormány Magyarországon a posta-takarékpénztárakat behozni: én ezért köszönetet mondok, elfogadom s ellene semmi kifogásom nincs más, mint az, hogy ne a forint, hanem a váltóforintnál kezdődjék már a kamatozás. Igy körülbelül 1 krajezár jutna — azt is kiszámítottam — (Derültség) azon kamatláb mellett, melyet a kormány szándékozik adni 100 frt után. És ily körülmények közt ez által a t. kormány a szegény népet szoktatni fogja arra, hogy már 40 krt is bevigyen; és midőn ezt előmozdítja, ez által a nép jólétét és boldogságát mozdítja elő. Komlóssy t. képviselőtársamnak, ki ellene szólt, igaza van, a kormány azt mondja, hogy 3 milliót jövedelmez ez a lottó tisztán; de azt nem nézi a kormány, hogy ez által a szegény nép filléreit, forintjait csakugyan oda viszi a lutriba és hogy a nép minden esetre romlik ezáltal. De miután ő ezt felemlítette, nem akarom most ezt ismételni, mert azt szokták mondani, hogy halottuk már egyszer. {Derültség.) Hanem t. uraim, van még egy nagyobb baj, mely a mi népünknek általában, őszintén mondva, legnagyobb romlására van: a pálinka-ital. Ez mérgezi meg a népet és ha a t. kormánynak és igen t. képviselőtársaimnak nemes gondolkozása jóakarata ezen segíthetne, ez volna a legégetőbb, a legnagyobb szükség. (Felkiáltások: Csakugyan égető a pálinka! Derültség. Halljuk!) Méltóztassék elhinni, sokkal több megy a szegény népnél pálinkára, mint kenyérre és életfentartásra. Ily körülmények közt, őszintén megvallom, midőn takarékosságról van szó, a pálinkaivás ellen népünknél valamit tenni, ez volna a legnagyobb takarékosság, ez lenne reá nézve a legnagyobb józanság, ez lenne a munkaerőbeni emelkedés és ez lenne az, a mi megint csak ide vág, mert én a nép közt élek és látom, hogy a mi vidékünkön, hol pedig azt lehet mondani, egészséges nép lakik, nem képesek a katonákat kellő számban kiállítani. Mi ennek az oka ? A túlzott ivás, a pálinka élvezete. Ez a legnagyobb baj, visszamarad fejlődésében, visszamarad egyszersmind az anyagi jólét előhaladásában. Midőn ezeket mellékesen felemlítem, ugyanakkor üdvözölni kell a t. kormányt, köszönetet kell neki mondani, hogy alkalmat nyújt a szegény falusi népnek, hogy filléreit ne mind a zsidónak (Helyeslés a szélső haloldal felöl) vigye pálinkáért és a lutriba, hanem a posta-takarékpénztáraknál helyezhesse el. (Helyeslés.) Ezzel, t. ház, nézeteimet elmondtam, de ismé:
