Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

278 102. országos ülés április 13. 1885. összegyűlő összegekben hitelforrást találhassanak tagjaik hitelének, a kisbirtokosoknak és iparosoknak támogatására, Ez t. ház, oly fontos közérdek, hogy bátor leszek ezen szempont kellő érvényre jutása ezél jáhól a megfelelő szakasznál ezen irányban indítványt beterjeszteni. Ez alkalommal azonban csak általánosságban voltam bátor a t. ház és a t. kormány figyelmét felhívni ezen kérdés nagy súlyára és fontosságán!. És ezek után, miután ezzel köte lességemct véltem teljesíteni, azon meggyőződésnek adok kifejezést, hogy ha gondoskodunk mindazon biztosítékokról, melyek ezen, lehet mondani világszerte üdvösnek ismert intézmény sikerét biztosítják, mert világszerte Amerikában, Ázsiában, Indiában, Japánban is vannak már postatakarékpénztárak, ha, mondom, a kellő biztosítékokat erre nézve megszerezzük azon irányban, a mint érinteni bátor voltam és más részről kellő óvatossággal járunk el a postatakarékpénztárak felállításában, mint azt a t. minister ur és a t. előadó ur is szívesek voltak hangsúlyozni, akkor ez valósággal áldásos intézmény lesz és az ország áldani fogja azon kormányt, mely ezen üdvös intézményt behozza és meghonosítja, a mely kormány csakugyan megteszi, mint GHadstone mondta azt, hogy nagyobb jótettet nem tehet hazájának egy kormány, mintha a postatakarékpénztárak intézményét behozza. Az ország ez intézmény jótéteményeiért hálával fog tartozni a t. kormány iránt, én pedig általánosságban . Ifogadom a törvényjavaslatot. Helfy Ignácz: T. ház! Sajnálom, hogy a t. előadó ur nem tartotta szükségesnek, mint előadó, ezen szerintem igen nagy fontosságú törvényjavaslatot a maga részleteiben és teljességében ismertetni, mint azt igen helyesen tenni szokta más fontos tárgyú törvényjavaslatoknál. Fájdalom, tudjuk tapasztalásból, hogy nálunk nemcsak a nagy közönség, hanem még a parlamenti közönség sem szokott érdeklődni oly dolgok iránt, melyekben veszekedésre nincs nagy kilátás {Derültség) s a melyekben alig van valami izgató, hanem egyszerűen csak arról van szó, hogy mennyi jót fog hozni e törvényjavaslat a szegény magyar népnek. Pedig ezt igen fontosnak tartom. Igaza van a t. előadó urnak abban, hogy ez oly természetű törvényjavaslat, melynek főereje épen a részletekben van s azért óhajtottam volna, hogy a t. előadó ur igyekezett volna kissé tágasabb, általánosabb vitát előidézni, mert annyi fontos intézkedés van e törvényjavaslatban, hogy azoktól függ az új intézménynek egész sikere. Az intézményt magát mindnyájan óhajtjuk, de hogy vájjon meg fog-e felelni a czélnak, vagy sem, az attól függ, hogy a részletek helyesek-e, vagy sem. Már pedig van- I nak oly intézkedések az egyes szakaszokban, i hogy ha az egyiket a ház elfogadta, a többi utána következik; a részleteknél pedig ezt megvitatni nem lehet. Ha például tárgyaltatni fog a 11, §., akkor ildomosán nem lehet hozzászólni a 25. és 28. §-hoz, melyek pedig szoros összefüggésben vannak az előbbivel. Én egyáltalán az ily természetű intézménynél szükségesnek tartanám, hogy a t. ház mindenekelőtt tisztában legyen aziránt, épen mert mindnyájan óhajtjuk magát az intézményt, hogy először is a többi országokban létező hasonló intéz menyek melyikét tartjuk a mi viszonyaink közt leginkább alkalmazhatónak és ha ilyent egyáltalán nem találunk, a kormány által contemplált intézkedések közül melyik a helyes, vagy melyiket kell mással helyettesíteni. Itt például csak két hiányra tartom kötelességemnek a t. ház figyelmét felhívni. Az egyik hiány oly intézkedésekre vonatkozik, melyeknél fogva nagyon tartok attól, hogy a helyett, hogy megállapítsuk ez intézményt s ez által a takarékossági hajlamot ébreszszük és ápoljuk népünkben, egyenesen el fogjuk attól riasztani. Tartok tőle, hogy ha egyes intézkedések e törvényjavaslatban fentartatnak, amint ez idő szerint fogalmazva vannak, ez intézmény, mely európaszerte virágzik, nálunk alig lesz képes gyökeret verni. A másik hiány, a melyre felhívom a t. kormány figyelmét, az, hogy ha a részleteket jól átnézzük és a maguk egészében ítéljük meg: lehetetlen azon conciusióra nem jutnunk, hogy at. kormánynak, habár nem tagadom, hogy a részleteknél szem előtt tartotta, azt a czélt is, hogy a népben a takarékosságot előmozdítsa és számára ezen ez utón bizonyos vagyont gyűjtsön, első sorban az a czélja, hogy az államkincstár számára új, még pedig nagy jövedelmi forrást biztosítson. Én ezt sem tartom helyesnek akkor, midőn összeütközésbe jön egy más, szerintem fontosabb ezéllal. Ezen intézménynél nem szabad szem előtt tartani egyebet, mint azt, hogy a legalsóbb, a legvagyontalanabb osztályokat is abba a helyzetbe hozzuk, hogy lassan-lassan tőkét szerezzenek maguknak A mi jövedelem ebből származik, kell hogy azon osztály javára gyűjtessék össze, a mely osztály számára ezen intézmény felállítása czéloztatik. A mi az első irányt illeti: a mint érintettem, röviden csak egy-két pontot leszek bátor kiemelni. Az egyik az, hogy ezen takarékpénztáraknak egész belső intézkedése a névre szóló betéti könyvecskékre van alapítva. Névtelenül vagy fictiv névre nem fognak ezen takarékpénztárak betéteket elfogadni. Mi ezen első dolog kimondásának a következménye? Természetes következménye az, hogy miután az a postamester nem is-