Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-102
102. országos ülés április 13 1885. 275 Elnök: Kérdem a t. házat, hogy a tanácskozás tárgyát képező, a pénzügyi és közlekedésügyi bizottságok által elfogadásra ajánlott törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául méltóztatnak-e elfogadni, igen vagy nem? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség általánosságban elfogadta a törvényjavaslatot. -. Kérdem most, méltóztatik-e at. ház a Horváth Gyula által beterjesztett határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) • A kik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Megtörténik) A többség nem fogadta eh Következik a részletes tárgyalás, még pedig a czím. Szathmáry György jegyző (olvassa a czímet, az 1., 2, y 3. §-oJcat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa a 4. $-£)„ Rakovszky István előadó: E szakaszra nézve a pénzügyi bizottságnak $zou stylaris módosítása van, hogy e szó helyett „imént" „előző szakaszban" tétessék. Kérem a t. házat, hogy a módosítást elfogadni méltóztassék. Elnök: Méltóztatik a t. ház e szakaszt a bizottság módosításával elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott s igy „az imént" kifejezés fel fog cseréltetni e szavakkal „az előző szakaszban". Szathmáry György jegyző (olvassa az 5.%-t). Elnök: Elfogadtatik. E szerint a törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben letárgyalva lévén, annak harmadszori megszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság jelentése a magyar királyi posta-takarékpénztárról szóló törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a bizottság jelentését felolvasottnak méltóztatik tekinteni, az általános tárgyalást megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. HegedÜS Sándor előadó : A posta-takarékpénztárak intézménye már most Európa legfőbb és legjelentékenyebb államaiban életbe van léptetve ugy, hogy azt lehet állítani, hogy az a tapasztalás próbáját már kiáltotta. Ennek következtében azt hiszem, netn szükséges a t. képviselőház előtt tüzetesen indokolnom egyfelől ezen intézmény természetét és alapszervezetét, másfelől pedig czélszerűségét; mert annak alapjai csaknem ugyanazon rendelkezésekkel vannak mindenütt életbeléptetve s csak a részletekre, hogy ugy mondjam, a kivitelre nézve térnek el az egyes törvényhozások erre vonatkozó intézkedései. A mi a czélszerííséget illeti, azt hiszem, hogy ha van intézmény, a mely a takarékosságot a népben fejleszti az által, hogy könnyűvé teszi a betétek gyűjtését és a kamatoztatást; a?, bizonyára & posta-takarékpénztár. Ami pedig ami viszonyainkat illeti, tagadhatatlan, hogy takarékpénztáraink intézménye különösen az utóbbi másfél évtized alatt nagyon szépen és egészségesen fejlődött: azonban kétségtelen az, hogy ezeknek száma még mindig oly csekély a gyűjtés szempontjából és a kisebb tőkék elhelyezése tekintetéből, valamint szervezetük ugyanezen szempontból annyira nehézkes is, hogy azon feladatnak, miszerint az apróbb betéteket az ország minden részéből mint megannyi esőcseppeket a különböző gyűjtő helyekre összegyűjtsék, meg nem felelhetnek. Ugyanezért a takarékpénztárak intézménye, ha még nagyobb hálózata volna is, akkor sem lenne eléggé czélszertí és megfelelő. És ha más országokban is, hol a pénz- és hitelintézetek sokkal nagyobb mértékben vannak kifejlődve, hol a szövetkezetek és önsegélyző egyletek, más ezen intézmény természetével némileg rokonabb intézetek sokkal nagyobb mértékben vannak kifejlődve, szükségesnek és czélszertínek tartották a posta-takarékpénztári intézmény behozatalát: mennyivel szükségesebb és czélszerübb az nálunk, hol valóban hiányzanak a megfelelő intézetek, sőt tovább megyek, a megfelelő közegek arra, hogy kisebb helyeinken az apróbb tőkék összegyűjtessenek és ezeknek kamatoztatásáról gondoskodva legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) De nemcsak európai tapasztalat szól a mellett, hanem saját helyzetűnk, hogy ezen intézmény behozatala nálunk indokolt és másfelől, hogy ezt mi sem tehetjük más közegek útján, mint a postaintézmény és postai közegek útján, mint Európában általában mindenütt teszik. A mi már most magát az intézmény behozatalának azon kérdését illeti, hogy vájjon a mi postaintézményünk jelenlegi szervezete minden tekintetben megfeiel-e ama feladatnak ugy, hogy ezen intézmény behozatala minden nehézség és veszély nélkül megtörténhessék, erre vonatkozólag a választ az ellenőrzés és tapasztalás fogja csak megadhatni. A mi postaintézményünk is ki "van ugy fejlődve, mind organismusa, mind az ellenőrzés tekintetében, mint más országok hasonló intézménye és azt hiszem, hogy a minister ur által különben is ugy az indokolásban, mint a bizottságban is hangsúlyozott ellenőrzésnek kellő kifejtése, a közegeknek kellő megválasztása, nálunk is épen oly czélszertíen fogja ezen intézmény létesülését lehetővé tenni, mint a hogyan történt más országokban. Igen természetes hogy 35*
