Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

276 1«2. országos ülés április 13. 1885. annál nagyobb óvatossággal kell, hogy legyünk az életbeléptetésnél, minél könyebben felkölthető a közönség bizalmatlansága, nemcsak minden új intézmény irányában, de nálunk különösen oly intézménynyel szemben, mely pénzkezeléssel foglalkozik: ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni e szempontot, melyet különben a közlekedési ininister ur is hangsúlyozott, miszerint a lehető szigorral és körültekintéssel kell ezen intézmény életbeléptetésénél eljárni. (Helyeslés a jobboldalon.) De az administratio ugy a felelősség, mint a működés tekintetében annyira saját köre a ministernek, hogy a törvényhozás és igy a t. háznak bizottsága is, alig tehet egyebet e tekintetben, mint hogy erre a kormánynak és az illető közegeknek figyelmét kellő hangsúlyozással felhívja. Azt hiszem, nem szükséges a t. ház előtt fejtegetnim az intézménynek jótékony hatását. Ha a takarékosság erénye munkás népünk kebelében még igen kis mértékben van kiművelve, ezért nem a népet, de az alkalom hiányát kell hibáztatni, nem az akaraton múlt, hanem inkább az alkalom hiányán, hogy a tőkegyűjtés nálunk nagyobb mértékben ki nem fejlődött és különösen az apró kiadások irányában kellő óvatossággal a közönség nem jár el. Meg vagyok győződve, hogy ha általunk a lehetőség megadatik, azon mértékben fog fejlődni a takarékossági hajlam, mert a nép látva, hogy minden krajczár, a melyet megtakarít, meghozza a maga kamatját, ez által érezni fogja hatását és meg vagyok győződve, hogy ezzel egyúttal más erények is kapcsolatosan fejlődni fognak, igy a házi rend és a takarékosságban való nagyobb óvatosság, mert a mint a pénz elveszti az ember előtt meddőségét, azon mértékben tudja jövőben megítélni annak értékét és megfontolni és megválasztani kiadásait. Ezen főszempontokból indulva ki, ajánlom a törvényjavaslatot és bocsánatot kérek, hogy a részletekbe nem bocsátkozom, mert a főbb dispositiók és különösen azok, melyek a pénz elhelyezésére, annak biztos papírokba való fektetésére, a személy identitására, a kamatmaxinmnira stb. vonatkoznak, oly gyakorlati és tüzetes megvitatást igényelnek, hogy azokra itt az általános vitánál kiterjeszkedni ozélszerűnek nem tartom. Azt hiszem, ha szükséges lesz, ott a hol az intézkedések az egyes szakaszokban előfordulnak, erre alkalmam és kötelességem lesz kiterjeszkedni. Ajánlom a javaslatot általánosságban a t. háznak elfogadásra. Bobránszky Péter: T. ház! Európa legelőkelőbb államainak összhaugzó tanúbizonysága szól a postatakarékpénztár intézményének üdvös volta mellett. Ilyen tanúbizonyság mellettfelesi eges, de talán méltatlan is volna a postatakarékpénztár hasznossága és üdvös czélszerusége mellett felszólalni. De ha intézmény hasznossága és üdvös volta minden kétségen felül áll: annál szükségesebb t.Jház, óvatos gonddal keresni és létesíteni azon feltételeket és biztosítékokat, melyek a magában feltétlenül üdvös intézménynek valóban jótevő erejét és hitelét biztosít]ákjmindennemű koczkázatok ellen, biztosítják mindkét irányban ugy azon irányban, hogy ébresztője, fejlesztője, ápolója legyen a takarékossági hajlamnak: mint azon másik irányban, a mely nem kevésbé fontos: hogy a megtakarítások a termelő osztálynak, az iparkodó elem érdekeinek előmozdítására fordíttassanak. Ez a kettős vezérszempont az, mely engem arra indít, hogy a t. ház figyelmét kérj em rövid felszólalásomra, mert a biztosítékokra mulhatlan szükség van első sorban; ha csak magának az üdvös intézménynek jótevő erejét és sikerét koczkáztatni nem akarjuk. Kérdem: mit tapasztalunk Európa mindazon államaiban, a hol a postatakarékpénztár meghonosítva van? Minő intézkedések előzték|meg a postatakarékpénztárak intézményeit mellíízhetlen feltételképen? Mert ismétlem, a biztosítékoknak meg kell lenni; különben a szegény nép száj ától elvont filléreit olyan helyre megőrzés végett nem fogná adni, a hol nem őriztetnének meg, mert talán farkasra biznák a bárányt. Azt találjuk Európa minden államában, a hol a postatakarékpénztárakmeghonosittattak,hogy első sorban a posta-ügy, a postahivatal egységesen, szilárdan szervezve van. Általános feltétlen megbízhatósága van a postahivataloknak, maguknak a postahivatalnokoknak pedig anyagi, szellemi és erkölcsi garautiákban fekvő biztosítékai vannak. Meg vannak-e ezen biztosítékok minálunk t. képviselőház? E kérdésre megfelel egyrészről maga a pénzügyi bizottság jelentésében, a hol a kérdésnek ezen aggályos oldalával foglalkozva, azt mutatja ki, hogy hazánk 3,468 postahivatala közt csak 186 a kincstári postahivatal; de másrészről t. ház, még hangosabban megadja a kérdésre a feleletet az élet azon mindennapi szomorú, csaknem megdöbbentő tényekkel, hogy hazánk postahivatala! közt vannak olyanok, melyek fájdalom ! nem annyira postahivatalok, mint inkább sikkasztó hivatalok. (Derültség.) Ily ténynyel szemben épen akkor, a mikor agy üdvös intézménynek jótevő erejét és hitelét élvezni és biztosítani kívánjuk, múlhatatlan feltétel és biztosítékképen nálunk is mielőbb gondoskodni szükséges a postaügy, a postahivatalok egységes, országos, korszerű szilárd szervezéséről. Szükséges erélyes kézzel megtisztítani a postahivatalokat, szükség garantiákat teremteni ugy egyrészről maguk a postahivatalnokoknak qualificátiójában megállapítandó anyagi, értelmi és erkölcsi feltételek kikötése és megkövetelése által, mint azáltal, hogy a maga részéről az állam szintén oly emberséges, biztosított helyzetbe juttassa a postahivatalnokokat, hogy ne legyenek kényszer-