Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

264 102 országos ülés április 13 1885. 1884: X. törvényezikkek megállapítottak. Már pedig ezen kedvezmények t. ház, igen tekintélyesek, igen tekintélyesek egyfelől azért, mert azon egyezményes szerződés által a magyar állam átvett egy meglehetősen elhasznált vasutat és átadott egy jó vasutat; másodszor, mert én tartok tőle és jelenségei is mutatkoznak, hogy azon vágvölgyi vasút átadása Magyarország felső vidékeinek forgalmát Magyarország fővárosa Budapest helyett nagyon is Bécs felé tereli, a mi szintén nagy kedvezmény, illetőleg nekünk nagy hátrány ; és mert ezen csere által, melynek részbeni előnyeit utóvégre én sem tagadom, a magyar államvasút Brueknál az osztrák-magyar államvasutba vezettetik be, hol mindenféle aprólékos chikaneriából a magyar államvasút forgalmára kétségtelenül némi hátrányok eredhetnek. Azon kedvezményeket egyébiránt, a mik törvényileg ezen társulatnak már megadattak, őszintén és loyalisan beváltani én is kötelességemnek tartom; de ott a különbség közöttem és a kormány között, hogy én ezen határon túlmenni nem akarok. A törvényjavaslat három tekintetben megy túl ezen határon. Először abban, hogy ez az osztrák magyar államvasutnak, habár rövid, de mégis újabb garantirozott vonalat ad. Másodszor abban, hogy fixirozza a garantialis összeget, mielőtt a számadások lezárattak volna, mely garan tialis összeg fixirozására a magyar állam még ma nincs kötelezve. Túlmegy harmadszor felfogásom szerint abban — és talán ez a legsérelmesebb rész — hogy oly összegek után állapítja meg a garantiát, mely összegek után garantia viselésére — habár a garantia fizetése nem is actualis, a miről később szólni fogok — a magyar állam kötelezve nincs. (Helyeslés a baloldalon.) Szabad legyen nekem ezen három, felfogásom szerint újabb kedvezményre vonatkozólag néhány észrevételt tennem [Halljuk! a baloldalon.) A t. kormány, melynek álláspontját a pénzügyi bizottság is elfogadta, ezen újabbi vonalat, mely tudniillik Szeredtől Galgóczig megy és mely a Szeredtől Nagy-Szombaton át menő vonallal parallel vonal, két szempontból ajánlja elfogadás végett. Az egyik szempont a hadászati szempont. Én, t. ház, őszintén bevallom, hogy én ehhez nem értek, de épen ezért óhajtottam volna, hogy a t. kormány legalább a törvényjavaslat indokolásában ne csak egy egyszerűen odavetett szóval, hanem alaposan fejtse Id, hogy ha bár nem is rendkívüli fontos, mégis lényeges azon hadászati érdek és tekintet, mely ajánlatossá teszi, hogy a magyar állam az osztrák-magyar államvasutnak újabb és pedig parallel garantirozott vonalat adjon. Ez az egyik szempont. A másik szempont pedig állítólag a forgalom kényelme, a mi abban eulminál, hogy a Szeredtől Nagy-Szombatig menő vonal Nagy-Szombatban fejállomást képez és igy a forgalomra némi hátránynyal bir. Ezen hátrányokat 750,000 forinttal megválváltani, felfogásom szerint egy kissé drága mulatság ; annálinkább, mert hiszen akár a pozsonytrencséni, akár a galántha-nagyszombati vonalnak, de egyik vonalnak csatlakoznia kell a másikhoz és igy azt a csekély kényelmetlenséget, a mely a fejállomásból származik, el kell ismerni; de ez nem elég indok arra, hogy e miatt újabb előny adassék az osztrák-magyar államvaspályának. Az oknak kétségkívül másban kell rejlenie és valószínűleg rejlik azon körülményben, hogy a budapesti forgalom a vág völgyi vasúttal 15 kilométerrel megrövidíttessék, a mi, nem tagadom, az ország fővárosára nézve elég fontos ugyan, de semmi esetre sem oly nagyfontosságú, mint a mily fontosság származik abból, hogy ezen vasút eoncurrense lesz a magyar államvaspálya északi vonalainak és igy ennél actualis jövedelem-csökkenést fog előidézni. Azt nem vélem, hogy ezen vonalnak megrövidítése által Magyarország felső vidékének forgalma a fővárosba tereltetnék, mert hitem és meggyőződésem az, hogy a vágvölgyi vasúttal, fájdalom, Magyarország felvidékének a forgalmán ma, már és ezen összeköttetéssel változtatni nem lehet, a tekintetben, hogy ezen forgalom ne Bécs, hanem Budapest felé irányuljon. A mi a másik előnyt illeti, hogy a garantialis összeg fixiröztatik, mielőtt az építés befejezve és a számadások lezárva volnának, vagyis mielőtt a pálya teljesen ki lenne építve. Az mondatik, hogy 'ez méltányos az osztrák-magyar államvaspályára vonatkozólag azért, mert ezen vasút tetemes befektetéseket tevén, azokra neki kölcsönt kell venni és igy méltányos, hogy ezen kölcsön placierozása az által, hogy a kamat fixiröztatik, lehetőleg előnyösebbé tétessék. Erre nézve az a megjegyzésem, hogy hiszen ezen vasútnak nagy része már tényleg kiépítve van és igy ha ezen kiépítés érdekében a kölcsön akkor sürgős nem volt, ma semmi esetre sem lehet annyira sürgős, hogy az a kiépítés befejezése és a számadások lezárása előtt eszközöltessék. Másodszor pedig a garantia ezen vasútra nézve már törvényileg ugy is meg van adva, a kölcsönre nézve pedig nem az a lényeges, hogy a kamat fixirozva van-e? hanem az, hogy a kamat biztosítva van, következőleg mi sem akadályozza, hogy ezen vasút papírjait előnyösen elhelyezhesse. Azon indokok tehát, melyeket a pénzügyi bizottság és a t. kormány ezen javaslat mellett felhoznak, semmi esetre sem birnak elég nyomatékkal arra, hogy a garantia fixiroztassék, még