Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

ÍOl országos ülés április 13. Í88B. 265 mielőtt az építés befejeztetik és a számadások le­záratnak. A harmadik főelőny, a mely az osztrák­magyar vasut-társaságnak nyujtatik, abban van, hogy ezen vasúttársaság számára garantia álla­pittatík meg oly tételek után is, melyeket a magyar állam az 1882:XLV. és az 1884 :X. törvényczikk értelmében viselni nem köteles. Mielőtt itt tovább mennénk, egy fontos kö­rülményre vagyok bátor a t. minister úrtól föl­világosítást kérni. Ezen körülmény az, melyet kérdés alakjában óhajtok inkább intézni, mert a törvényjavaslat nincs kellően indokolva és mi igen sokszor s a jelen esetben is másfelé vagyunk kénytelenek kutatni, hogy némely kérdésekre nézve teljes fölvilágosításokat nyerhessünk. Ezen körülmény, mondom, az, hogy miként mél­tóztatnak tudni, az osztrák-magyar állsmvasut­társaság főgarantiája gondolom 1866-ban, tudni­illik akkor, midőn még ezen garantia közösen volt viselendő, a monarchia két fele által lett 5.200,000 forintban megállapítva. Ezen garan­tialis összegben, ha jól tudom, benne foglaltatik a szőny-bruck-bécsi vonal is. Nem tudom, igy van-e vagy sem és épen azért bátorkodom ezen körülményre nézve kérdést intézni a t. minister úrhoz ; mert ha benne van: akkor az ezen vonalra eső garantiát ezúttal szintén rendezni kellene: mert különben az következnék, hogy midőn egyfelől az 5 millió 200,000 forint fixirozott ga­rantia fentartatik, másfelől újabban a pozsony­trcncséni vonalra nézve újabban garantia adatik és igy a magyar állam ugyanazon objeetum után kétszer van garantia fizetésére köte­lezve. Ismétlem, nem tudom, igy van-e és csak kérdés alakjában vetem föl, mert az indoko­lásban nem találunk támpontot arra nézve, hogy vájjon a szőny-bruck-bécsi vonal és ennek garantiája annak idejében belefoglaltatott-e azon 5.200,000 forint biztosítéki összegbe, mely az osztrák és a magyar államot terheli, mert ha igy volna, akkor semmi körülmények közt nem járná, hogy a magyar állam egy és ugyanazon objeetum után viseljen kétféle garantiát. Erre vonatkozó megjegyzésem, illetőleg kérdésem után azon véleményben vagyok t. ház, hogy az itt fel­vett és a garantia alapjául szolgáló összegekben foglaltatnak oly tételek is, a melyekre vonat­kozólag a magyar államot a garantia kötelessége nem terheli. Itt van mindjárt a trencséni állomás kibővítésére felvett 80,000 forint. Erre vonatkozólag az 1882: XLV. törvény­czikk 25 §. d) pontjának 5. alineája világosan azt mondja, hogy a trencséni és zsolnai állo­mások szükséges kibővítésének és átalakításának költségeit az engedélyes társulat köteles saját­jából viselni. Ez világos és határozott és ezzel szemben a magyar állam semmi körülmények KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. V. KÖTET. közt nem lehet kötelezve arra, hogy ezen össze­get garantia alapjául felvegye. Itt van továbbá a g) pont alatt a Pozsony és Trencsén között levő állomások megnagyobbításának költsége, 500,000 frt. Erre vonatkozólag az általam idé­zett engedély-okmány 20. §-ának d) pontja 4. alineájában az mondatik, hogy ha a forgalom növekedtével ezen állomások kibővítése szük­ségessé válnék, ezen kibővítést az illető társulat saját költségére köteles viselni. Na már most t. ház, midőn mi 1882-ben a vágvölgyi vasútnak pozsony-trencséni részét átvettük, átvettük azt egy meghatározott beesár és becsérték alapján és abban meghatároztatott azon összeg, mely után a magyar állam a garan­tiát viselni köteles. Ha időközben ugy fejlődtek a viszonyok, hogy ott a forgalom bármely okból növekedett, akkor ám méltóztassanak az állo­másokat kibővíteni és méltóztassanak építkezni, vagyis tegye ezt az illető társulat; de hogy e czímen a magyar állam újabb garantia viselé­sére volna kötelezhető, ez, habár a garantia nem actualis is, felfogásom szerint az eddigi törvények, vagy az 1882-ik évi törvényben semmi esetre sem gyökerezik. (Ugy van! a baloldalon.) En pedig semmi esetre sem akarok txú­menni azon határon, hogy a magyar állam bár­miféle társulat irányában — ha csak az állam­nak különös gazdasági érdekei magával nem hoznák, ujabb garantiákat vállaljon; mert e tekintetben a t. előttem szólottál egy véleményen vagyok arra nézve, hogy a garantiák és a gar*n­tirozott v suták megszavazásával végre valahára szakítanunk kell, vagy legalább óvatosabban kell eljárnunk, mint eljártunk eddigelé. Itt van továbbá t. ház, a jármüvekre fel­vett 2 millió frt, melyre nézve — ha a hirlapi közlemények valók voltak annak idején — maga a t. közlekedési minister ur a közlekedési bizott­ságban szintén akként nyilatkozott, hogy ez jo­gosan nem illeti meg ugyan a társulatot, de ez neki méltányosságból megadható. Tudom az okokat, melyek a pénzügyi bi­zottságot vezérelték akkor, midőn ezen 2 millió után a garantiát megszavazni javasolta. Az oka tudniillik az volt, hogy az engedély-okmány egyik czikke kimondja, hogy a társulat kilo­méterenként legalább 8,000 frt erejéig köteles jármüveket előállítani és ha a járműveknek nagyobb összegben való előállítása szükségessé válnék, ezt az sajátjából köteles viselni, a miből következik az, hogy 8000 frt erejéig terjedő összeg építési összegnek tekintetik és a garan­tia alapjául szolgál. Még ha igy volna is, felfogásom szerint ez esetben sem lehet a Pozsony-Trencsénig terjedő vonalrészre a jármüveket illetőleg garantiát adni, mert e vonalrész átvétetett becsárban és a nél­34

Next

/
Thumbnails
Contents