Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

102. erwigos filés április IS. 188a. ggg terére. Most ezt megteszszük,megteszszük egynagy hatalmas társasággal szemben, mely sokkal ke­vésbé szorult rá, mint azok a többi társulatok. Azon kivül meggyőződtünk azon 5—6 év alatt, hogy a vasutak mégis létrejöttek, vasúti hálóza­tunk igen tetemesen gyarapodott, évről évre ke­letkeztek új vasutak, köztük egy szép íiosszú vo­nal, a buda-pécsi minden garantia nélkül. Első kérdés tehát az, hogy a kormány mi előtt ebbe beleegyezett volna, szerzett-e magának meggyőződést aziránt, hogy e garantia elválla­lása nélkül az osztrák-magyar vasúttársaság nem épitette volna fel ezen vonalat ? Én azt hiszem, hogy igen. E körül forog a kérdés. Ha a társulat a maga jószántából speeulációból, azért mert látja, hogy ez által egy újabb csatornát fog kapni az ő nagy vonalaihoz, építi fel ezen vonalat, semmi indokát nem látom annak, hogy a magyar állam terheltessék újabb garantiával. Ha azon­ban ugy van, mint az indokolás sejteti — bár nem mondja világosan — mire pár szerény szóval czélzott előadásában a t. előadó ur is, hogy tudni­illik nem a társulat, hanem a kormány óhajtotta ezen vonal létesítését: igen természetes, hogy ak­kor a bírálat egészen más rovat alá esik. Mert ha a kormány felszólította a társulatot, hogy építsen egy vonalat, akkor természetesnek találom, hogy a mennyiben be tudja bizonyítani, hogy ezt a ma­gyar állam érdekében kívánj a, kell, hogy az állam a vonal építéséhez hozzájáruljon. De sem az indo­kolásból, sem a t. előadó ur beszédéből nem tűnik ki, ki szólította fel a társulatot e vonal tervezé­sére. Az indokolás nagyon óvatosan azt mondja; a társulat fel lett híva. Epén ugy a t. előadó ur azt mondja : a társulat meg lett híva, Ki által? Ugy látszik, direete a magyar kormány által nem. Minthogy ezen törvényjavaslatban, mint újab­ban majd minden vasúti törvényjavaslatban igen sokszor fordul elő az, hogy hadászati okok teszik szükségessé, azt kell sejtenem, hogy a közös had­ügyministerium kívánta e vonal felépítését. Ila ez kívánta , feltéve, hogy a kormány arról győződött meg, hogy hadászati szempontból ez csakugyan szükséges, akkor ez egészen más rovat alá esik. Akkor kell, hogy a túlsó állam is osztoz­kodjék a teherben a fennálló törvény szerint, a mely tulajdonképen az önök törvénye és a melyet én tiszteletben tartani vagyok köteles. Főaggodälmunk nem abban a félelemben áll, hogy az államra tényleg teher fog háramlani, mert mi is reméljük, hogy ezen nagyon jól admi­nistrált társulat nem fog — legalább a rendes idő­ben — kamatbiztosításra szorulni, hanem itt nagy elvi kérdés forog fenn, hogy van-e alapos ok arra, hogy ismét viszszatérjünk azon rendszerhez, melylyel sok évi küzdelem után pár évvel ezelőtt szakítottunk, E kérdés szerintem a jelenlegi esetben a szóban levő társulattal szemben felette fontos; mert ha kimondjuk azt és pedig ugy, a mint a pénz­ügyi bizottság indokolásában foglaltatik, hogy a má­sik két törvénybői természetszerűleg folyik, hogy nékünk meg kell adni a kämatbiztosítást: ki va­gyunk téve annak, hogy a legközelebbi időben, vagy hogy évről évre újabb vonalakat fog csinál­tatni az osztrák magyar államvasút, mert báto­rítva lesz rá, mivel ez reá nézve nem jár koczká­zattal, mert a magyar állam vállalja el a garan­tiát és így lassan belemegyünk ismét abba a rend­szerbe, a melyből oly nehezen tudtunk menekülni. Szivesen belenyugszom abba, hogy a vág­völgyi vasút szárnyvonalaira vonatkozólag, a mint ez az egyezmény természetéből folyik, ez a módo­sítás megtétessék. Ez ellen részemről valami na­gyobb nehézséget nem látok ; bár nem látok okot sem rá, mert az indokolásban be lett bizonyítva, hogy ezen társulat évenkint 10—12 —13 millió frt tiszta jövedelmet mutat fel. Tehát t. ház, nehe­zen tudom elhinni, hogy ezen társulat annyira rá­szorult volna a fizetési seriesek kibocsátására, noha pénzügyi dolgokban soha sem lehet tudni a hely­zetet, mert a leggazdagabb társul a tt is lehet oly helyzetben, hogy készpénzre van szüksége. De az első részhez nem tudnék járulni, hacsak a kormány két irányban nem ad teljesen kimerítő és megnyugtató felvilágosítást : Az első az, hogy vájjon a társulat a maga. saját szabad elhatározásából fogott-e ezen vonal­nak tracirozásához és kiépítéséhez, vagy pedig a magyar kormány szólította-e fel arra, miiyen okból és milyen czélból? Á második az, hogy ha ez igy van — és ebben az esetben sokkal nehezeb­ben lehetne a garantiát megtagadni — hajlandó-e a minister ur abba belenyugodni, hogy e törvény­javaslatba oly garantiák vétessenek fel, hogy ezen esetből a magyar-osztrák államvasút jövőre következtetést ne vonhasson, illetőleg, hogy azt ne praetenclálhassa, hogy inert ezúttal a törvényhozás a szered-galgócz-lipótvári vasútra, a garantiát megszavazta, jövőre minden általa ezen hálózat keretén belül építendő vasútvonalra vonatkozólag az állami garantia megadassék. Ezektől teszem függővé adandó szavazato­mat, 'Helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház!Én részemről nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint előttem szólott t. bai atom, a ki föltételesen haj­landó lenne hozzájárulni ezen törvényjavaslat megszavazásához; mert én, magánál azon anyagnál, fogva, mely ezen törvényjavaslat indokolásában foglaltatik, sem fogadhatom el ezen törvényjavas­latot. Nem fogadhatom el pedig azért, mert ennem vagyok hajlandó az osztrák-magyar államvasut­társaságnak további kedvezményeket adni azon határon túl, mely határokat az 1882: XLV. és

Next

/
Thumbnails
Contents