Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

102. erwigos filés április IS. 188a. ggg terére. Most ezt megteszszük,megteszszük egynagy hatalmas társasággal szemben, mely sokkal kevésbé szorult rá, mint azok a többi társulatok. Azon kivül meggyőződtünk azon 5—6 év alatt, hogy a vasutak mégis létrejöttek, vasúti hálózatunk igen tetemesen gyarapodott, évről évre keletkeztek új vasutak, köztük egy szép íiosszú vonal, a buda-pécsi minden garantia nélkül. Első kérdés tehát az, hogy a kormány mi előtt ebbe beleegyezett volna, szerzett-e magának meggyőződést aziránt, hogy e garantia elvállalása nélkül az osztrák-magyar vasúttársaság nem épitette volna fel ezen vonalat ? Én azt hiszem, hogy igen. E körül forog a kérdés. Ha a társulat a maga jószántából speeulációból, azért mert látja, hogy ez által egy újabb csatornát fog kapni az ő nagy vonalaihoz, építi fel ezen vonalat, semmi indokát nem látom annak, hogy a magyar állam terheltessék újabb garantiával. Ha azonban ugy van, mint az indokolás sejteti — bár nem mondja világosan — mire pár szerény szóval czélzott előadásában a t. előadó ur is, hogy tudniillik nem a társulat, hanem a kormány óhajtotta ezen vonal létesítését: igen természetes, hogy akkor a bírálat egészen más rovat alá esik. Mert ha a kormány felszólította a társulatot, hogy építsen egy vonalat, akkor természetesnek találom, hogy a mennyiben be tudja bizonyítani, hogy ezt a magyar állam érdekében kívánj a, kell, hogy az állam a vonal építéséhez hozzájáruljon. De sem az indokolásból, sem a t. előadó ur beszédéből nem tűnik ki, ki szólította fel a társulatot e vonal tervezésére. Az indokolás nagyon óvatosan azt mondja; a társulat fel lett híva. Epén ugy a t. előadó ur azt mondja : a társulat meg lett híva, Ki által? Ugy látszik, direete a magyar kormány által nem. Minthogy ezen törvényjavaslatban, mint újabban majd minden vasúti törvényjavaslatban igen sokszor fordul elő az, hogy hadászati okok teszik szükségessé, azt kell sejtenem, hogy a közös hadügyministerium kívánta e vonal felépítését. Ila ez kívánta , feltéve, hogy a kormány arról győződött meg, hogy hadászati szempontból ez csakugyan szükséges, akkor ez egészen más rovat alá esik. Akkor kell, hogy a túlsó állam is osztozkodjék a teherben a fennálló törvény szerint, a mely tulajdonképen az önök törvénye és a melyet én tiszteletben tartani vagyok köteles. Főaggodälmunk nem abban a félelemben áll, hogy az államra tényleg teher fog háramlani, mert mi is reméljük, hogy ezen nagyon jól administrált társulat nem fog — legalább a rendes időben — kamatbiztosításra szorulni, hanem itt nagy elvi kérdés forog fenn, hogy van-e alapos ok arra, hogy ismét viszszatérjünk azon rendszerhez, melylyel sok évi küzdelem után pár évvel ezelőtt szakítottunk, E kérdés szerintem a jelenlegi esetben a szóban levő társulattal szemben felette fontos; mert ha kimondjuk azt és pedig ugy, a mint a pénzügyi bizottság indokolásában foglaltatik, hogy a másik két törvénybői természetszerűleg folyik, hogy nékünk meg kell adni a kämatbiztosítást: ki vagyunk téve annak, hogy a legközelebbi időben, vagy hogy évről évre újabb vonalakat fog csináltatni az osztrák magyar államvasút, mert bátorítva lesz rá, mivel ez reá nézve nem jár koczkázattal, mert a magyar állam vállalja el a garantiát és így lassan belemegyünk ismét abba a rendszerbe, a melyből oly nehezen tudtunk menekülni. Szivesen belenyugszom abba, hogy a vágvölgyi vasút szárnyvonalaira vonatkozólag, a mint ez az egyezmény természetéből folyik, ez a módosítás megtétessék. Ez ellen részemről valami nagyobb nehézséget nem látok ; bár nem látok okot sem rá, mert az indokolásban be lett bizonyítva, hogy ezen társulat évenkint 10—12 —13 millió frt tiszta jövedelmet mutat fel. Tehát t. ház, nehezen tudom elhinni, hogy ezen társulat annyira rászorult volna a fizetési seriesek kibocsátására, noha pénzügyi dolgokban soha sem lehet tudni a helyzetet, mert a leggazdagabb társul a tt is lehet oly helyzetben, hogy készpénzre van szüksége. De az első részhez nem tudnék járulni, hacsak a kormány két irányban nem ad teljesen kimerítő és megnyugtató felvilágosítást : Az első az, hogy vájjon a társulat a maga. saját szabad elhatározásából fogott-e ezen vonalnak tracirozásához és kiépítéséhez, vagy pedig a magyar kormány szólította-e fel arra, miiyen okból és milyen czélból? Á második az, hogy ha ez igy van — és ebben az esetben sokkal nehezebben lehetne a garantiát megtagadni — hajlandó-e a minister ur abba belenyugodni, hogy e törvényjavaslatba oly garantiák vétessenek fel, hogy ezen esetből a magyar-osztrák államvasút jövőre következtetést ne vonhasson, illetőleg, hogy azt ne praetenclálhassa, hogy inert ezúttal a törvényhozás a szered-galgócz-lipótvári vasútra, a garantiát megszavazta, jövőre minden általa ezen hálózat keretén belül építendő vasútvonalra vonatkozólag az állami garantia megadassék. Ezektől teszem függővé adandó szavazatomat, 'Helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház!Én részemről nem vagyok azon szerencsés helyzetben, mint előttem szólott t. bai atom, a ki föltételesen hajlandó lenne hozzájárulni ezen törvényjavaslat megszavazásához; mert én, magánál azon anyagnál, fogva, mely ezen törvényjavaslat indokolásában foglaltatik, sem fogadhatom el ezen törvényjavaslatot. Nem fogadhatom el pedig azért, mert ennem vagyok hajlandó az osztrák-magyar államvasuttársaságnak további kedvezményeket adni azon határon túl, mely határokat az 1882: XLV. és