Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

260 102- országos ülés április 13. 1885. Rakovszky István előadó: T. képviselőház ! Méltóztatnak tudni a törvényjavaslatból, hogy ezen javaslatnak kettős czélja van. Az egyik a budapest-zsolnai irányban gyorsabb és rövidebb összeköttetés czéljából létesítendő szered-galgóczlipótvári vonal engedélyezése és az ennek megfelelő biztosítás; a másik az 1882: XLV. és 1884: X. törvényekben már engedélyezett, de csak általánosságban, összeg meghatározása nélkül engedélyezett biztosítéki összegek megállapítása és rendezése. Az első czélt, tudniillik azt, hogy Budapest és Zsolna közt közvetlenebb és gyorsabb összeköttetés létesittessék, indokolja nemcsak az 1882. évi törvényczikkel beczikkelyezett szerződésben foglalt azon kötelezettsége a vasut-társaságnak, hogy Budapest és Zsolna között mennél rövidebb és közvetlenebb összeköttetést létesítsen; hanem indokolja az is, hogy az eddigi összeköttetés, mely Nagy-Szombatnál volt, egyrészről igen nehézkesnek mutatkozott és másrészről hosszabb is volt, mint a milyen a közlekedési és forgalmi érdekeknek megfelelne; mint a milyen különösen akkor, mikor gyors és sok szállításra van szükség, tehát akár nagyobb termény-kivitelesetén, akár harczászati szempontból a szükségletnek megfelelhetne. Különösen ez a kettő, tudniillik a közlekedési és forgalmi és a hadászati érdekek indokolják azt, hogy a vasúttársaság felhivatott, miszerint újabb, gyorsabb és közvetlenebb összeköttetést létesítsen Budapest és Zsolna közt, a mi azon általános és fontos forgalmi politikának is megfelel, hogy a forgalmat és kereskedelmet lehetőleg Budapesten összpontosítsuk, különösen oly esetben, midőn a bécsi versenynyel is számolnunk kell. És igy ezen újabb összekötő vonal, melynek engedélyezéséről ezen törvényjavaslat szóhha talán az osztrákmagyar államvasut-társaságnak is előnyére szolgál, minden esetre közlekedési és hadászati szempontból a magyar államnak is igen érdekében fekszik. A garantia kérdése, mely ezen törvényjavaslatbanrendeztetik, a szered-galgóczi új vonal által csak igen csekély mértékben érintetik, mert — mint méltóztatnak az indokolásból is tudni — e vonal kiépítésének költsége összesen 750,000 forintnyi alaptőkét képvisel, mig ellenben azon befektetések és becsár, melyeket a garantia alapjául az 1882. és 1884. évi törvényczikkek biztosítottak, a ministerium helyesbítése szerint 24 millió tőkét képviselnek. Tehát magában a javaslatban az új vonal garantiája igen csekély részt képez. Ezen törvényjavaslat azonban nemcsak ezen új vonal garantiáját mondja ki, hanem rendezi azon garantia kérdését is, mely az idézett törvényczikkekben régebben általánosságban a vasuttársulat számára már biztosítva volt, még pedig az által, hogy 5V«% kamat biztosíttatott a vasuttársulatnak a vágvölgyi vasútvonal beciértéke és az ott tett befektetések után. Azonban az épitési és befektetési tőke e törvényekben és engedélyokmányokban még fíxirozva nem volt és ott csak általánosságban van meghatározva, hogy a kamat a végleszámolás után fog felszámittatni. A végleszámolás ideje még nem érkezett el, azonban a kormány, ugy szintén a pénzügyi és közlekedési bizottságok is helyesebbnek találták, hogy ez alkalommal már ezen kérdés is végleg megoldassák, különösen pedig helyesnek találták a bizottságok a rendezés azon módját, mely szerint egyrészről a vasuttársulattal szemben a garantia alapjául szolgáló tőke mint maximális állapittatik meg, melynél nagyobbat tehát a vasuttársulat később sem fog követelhetni, bár mennyi befektetést is tegyen ezentúl; másrészről azonban fentartja a kormánynak azon jogot és kötelezettséget, hogy azon nem valószínű esetben is, ha ezen garantia tényleg igénybe vétetnék, az csakis azon tőke után fog igénybe vétethetni, melynek valóságosan megtörtént befektetése igazoltatik. így tehát az állam egyrészről soha többre nem kötelezhető, mint a mennyit a jelen törvényjavaslat e vonalakra nézve fixirózott, bármennyire növekedjék is ezentúl a vasút befektetéseinek összege; az osztrák államvasut-társulat pedig többet nem fog követelhetni később sem, mint a mennyi a tényleg befektetett építkezési költség arányának megfelel. Hogy a vasuttársulat ezúttal a szered-galgóczi vonalra is kiterjesztetni kéri a biztosítékot, ennek két magyarázata van. Az egyik az, hogy ezen vonal mintegy következményét képezi az 1882-iki szerződésnek és engedélyokmánynak, melyekben a vágvölgyi vonal legnagyobb részére a garantia már kimondatott s melyekben a vasuttársulat a rövidebb összeköttetés létesítésére köteleztetett; de másrészről az osztrák államvasut-társaságnak eddig kibocsátott papirosai is mindig az állam garantiájával voltak ellátva. Ha tehát újabb építkezésről van szó, melynek tőkéjét ismét újabb papírok kibocsátása által kell beszerezni: természetes, hogy a vasút érdekében áll, hogy ezen papírok ne különbözzenek azon előbb kibocsátott papirosoktól, melyek az európai piaezon el vannak terjedve, melyeknek ennek következtében kellő árfolyama és hitele van. És ez t. ház, bizonyos mértékig nekünk is érdekünkben áll, mert természetes, hogy ha az osztrák államvasut-társaság újabb papírjai kisebb árfolyam mellett kelnek csak el, ez következményeiben az államvasutnak jövedelmeit is csökkenti; a magyar államnak pedig minden esetre érdekében áll, hogy az osztrákmagyar államvasút jövedelmei ne csökkenjenek, hanem ha nem növekednek, legalább is megmaradjanak azon állapotban, a melyben eddig voltak; érdekében áll ez azon természetes oknál fogva, hogy a mig ezen jövedelmek ily nagy mérvben