Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-98

248 SS. orsságoi ülés mámius 21. 1885 nak, a mely irányukban támasztatik, megfelelni | nem képesek, (Ugy van! jobbfelŐl.) Ha egy felsőbb j hatóság rendeletét, legyen az ministeri, vagy más hatóságé, azon közeg minden tétova nélkül más- ; fél évig félreteszi és másfél év múlva nem végrehajtja, hanem tárgy altatni kezdi, ez valóban a megyei administratiónak ad absurdum vitele és azok ellenségei a megyei administratiónak és a megyei életnek, a kik ilyen eljárást támogatnak. (ügy van! a jobboldalon.) Igen keveset kivánok hozzátenni a dologhoz, miután ennyit elmondtam. A dolog lényege az, hogy miután én még külön is megvizsgáltattam, vájjon hogy áll a hasznosság, czélirányosság szempontjából ezen útjavítás és miután az illető szakközegeknek egyöntetű és közös vélekedése az volt, hogy a javasolt útáthelyezés, rövidítés, helyes, én azon rendeletnek az érvényét fentaríani kívántam, melyet hivatali elődöm adott ki. Nem egyszer, több izben ismételtein, hogy ha vádat érdemlek, tán azért érdemelhetnék vádat, hogy ily hosszasan engedtem e dolgot húzódni ;éveken át akkor, midőn vannak ennél erősebb eszközök is a minister kezében a végrehajtás tekintetében, mint a melyet én alkalmaztam. Miután a megyének az initiativájára, az illető község kérelmére, saját elhatározása következtében ministeri jóváhagyás mellett határoztatott és állapíttatott meg ezen átváltoztatás s erre nézve a költségvetés is elő volt terjesztve, ennélfogva ezen helyesnek, ezéliráuyosnak vélt megyei átváltoztatás keresztülvitelére magam ismételve utasítottam a megyei hatóságot és ezt meg is követeltem. Midőn azon tudatra jöttem, hogy készpénzük nincs, akkor rendelkezésükre bocsátottam 1,500 frtot. (Mozgás a szélső baloldalon.) És ezen 1,500 frtot rendelkezésükre bocsáthattam azon összegből, mely a költségvetésben fel van véve a törvényhatósági utak kiépítésének előmozdítására. Ezt tehettem, mert ez nem íuxus-út, ez hasznos út, mint Hevesmegye maga mondotta. Hogy megmásította ebbeli nézetét, nem tudom mikép történt. Nekem volt rá pénzem és örültem, hog}' a megyének szolgálatot tehetek. Egyébiránt ettől egészen elválasztandó kérdés az, mi történt azon megígért hozzájárulásokkal. Ezek, a mennyiben jogérvénye«en vannak megajánlva és a mennyiben felvehetők, de fel nem vétettek, fölveendők. De nem az a kérdés, vájjon bünös-e a minister, vád alá kell-e helyezni, vagy pedig mindamellett, hogy törvényt sértett, ő rá kell bízni, hogy a dolgot rendbe hozza. Kérem, méltóztassék a bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) I Szederkényi Nándor: T. ház! A t. minister ur felvilágosításával szemben én is tartozom egy kis felvilágosítással. (Ralijuk!) Hiszen ne vádolja a t. minister ur a megyét következetlenséggel, vagy azzal, hogy később mást határozott, mint előbb. A megye mindig ugyanazon állásponton maradt, a mely álláspontot a t. minister ur is vagy elődje szintén jóváhagyott, tudniillik, hogy a megye hozzájárul ezen útáthelyezéshez, csak a költségeket fedezzék az érdekeltek. És mint a minister ur leiratában is megvan — a megye közmunka alapja meg nem terhelhető. Ezek a szavak ott vannak a leiratban. És mi történik ? Azon interregnum alatt — melyet a t. minister ur különös kiszinezéssel adott elő, megmondva, hogy mily nagy bíínt követett el Hevesmegye — azon interregnum alatt érintkezett a megye az illető érdekeltekkel és kívánta tőlük, hogy miután a megye határozata is ez, a ministeri leirat is ez és ugy van helybenhagyva, hogy az érdekeltek fedezzék az áthelyezés költségeit, hát tessék ezen áthelyezés költségeinek fedezésére a kellő biztosítékot megadni, {ügy van! a szélső balon.) Nagyon sajnálom, hogy az iratok közt nincs itt az ügyészi vélemény; ez adna még bővebb fel világosítást, mert ebből kitűnnék, hogy az érdekeltek minden biztosíték adását megtagadták, vagy részben oly biztosítékokat jelöltek ki, a melyeket problematicus voltuk miatt a megye semmiképen el nem fogadhatott; mert a megye nem tehet oly intézkedéseket, melyekből világosan látható, hogy per keletkezik. A megye nem fog perelni senkivel és míg a biztosítékot jogilag, kellően ki nem állíthatja, intézkedéseket nem tehet. Ha tett volna, a minister urnak kötelessége lett volna ebben meggátolni a megyét és követelni, hogy ne tegyen egy kapavágást sem addig, míg a kellő biztosítékok meg nincsenek. (Ugy van! a szélső balfelől.) És mit tett a minister ur, midőn a megye felterjesztette, hogy a kellő biztosítékok jogilag érvénytelenek, hogy nincs biztosíték, a minister ur azt mondja, hogy eltekintve minden biztosítási kérdéstői, a megye hajtsa végre az út áthelyezését. Ugy van-e, igen t. minister ur ? Reménylem, hogy ugy van, a mint mondtam. Erre a megye közönsége természetesen azt mondta, hogy ide pénz is kell, a mi költségvetésünk pedig ki van merítve. Hisz a t. minister urnak kell tudnia, hogy sem a megye, sem az alispán, sem senki nem jogosult a költségvetés határait túllépni és azon alispán ellen, ki túllépne a határon, a t. minister ur bizonyosan a törvény szigorát alkalmazná, a mi kötelessége is. És a megye ezt terjesztette fel újonnan is a t. minister úrhoz és kérte, hogy intézkedjék, mert mintegy zsákutczába került. A minister ur megrendelte, csak végre kell hajtani. A t. minister ur végszavában maga is beismerte, hogy ugy került ki ezen zsákutczából — tudniillik a minister hatalmi kérdése megmutatásával a megyei autonómiával szemben— ugy került ki, hogy azt mondta, ha csakugyan nincs pénzetek, utalványozok nektek 1,500 frtot. Mit jelent ez t. ház? Vagy köz-