Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-98

248 SS. orsságoi ülés mámius 21. 1885 nak, a mely irányukban támasztatik, megfelelni | nem képesek, (Ugy van! jobbfelŐl.) Ha egy felsőbb j hatóság rendeletét, legyen az ministeri, vagy más hatóságé, azon közeg minden tétova nélkül más- ; fél évig félreteszi és másfél év múlva nem végre­hajtja, hanem tárgy altatni kezdi, ez valóban a megyei administratiónak ad absurdum vitele és azok ellenségei a megyei administratiónak és a megyei életnek, a kik ilyen eljárást támogatnak. (ügy van! a jobboldalon.) Igen keveset kivánok hozzátenni a dologhoz, miután ennyit elmondtam. A dolog lényege az, hogy miután én még külön is megvizsgáltattam, vájjon hogy áll a hasznosság, czélirányosság szem­pontjából ezen útjavítás és miután az illető szak­közegeknek egyöntetű és közös vélekedése az volt, hogy a javasolt útáthelyezés, rövidítés, helyes, én azon rendeletnek az érvényét fentaríani kíván­tam, melyet hivatali elődöm adott ki. Nem egy­szer, több izben ismételtein, hogy ha vádat érdem­lek, tán azért érdemelhetnék vádat, hogy ily hosszasan engedtem e dolgot húzódni ;éveken át akkor, midőn vannak ennél erősebb eszközök is a minister kezében a végrehajtás tekintetében, mint a melyet én alkalmaztam. Miután a megyének az initiativájára, az illető község kérelmére, saját elhatározása következtében ministeri jóváhagyás mellett határoztatott és állapíttatott meg ezen átváltoztatás s erre nézve a költségvetés is elő volt terjesztve, ennélfogva ezen helyesnek, ezél­iráuyosnak vélt megyei átváltoztatás keresztülvite­lére magam ismételve utasítottam a megyei ható­ságot és ezt meg is követeltem. Midőn azon tudatra jöttem, hogy készpénzük nincs, akkor rendelke­zésükre bocsátottam 1,500 frtot. (Mozgás a szélső baloldalon.) És ezen 1,500 frtot rendelkezésükre bocsáthattam azon összegből, mely a költségvetés­ben fel van véve a törvényhatósági utak kiépítésé­nek előmozdítására. Ezt tehettem, mert ez nem íuxus-út, ez hasznos út, mint Hevesmegye maga mondotta. Hogy megmásította ebbeli nézetét, nem tudom mikép történt. Nekem volt rá pénzem és örültem, hog}' a megyének szolgálatot tehetek. Egyébiránt ettől egészen elválasztandó kér­dés az, mi történt azon megígért hozzájárulásokkal. Ezek, a mennyiben jogérvénye«en vannak meg­ajánlva és a mennyiben felvehetők, de fel nem vétettek, fölveendők. De nem az a kérdés, vájjon bünös-e a minister, vád alá kell-e helyezni, vagy pedig mindamellett, hogy törvényt sértett, ő rá kell bízni, hogy a dolgot rendbe hozza. Kérem, méltóztassék a bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) I Szederkényi Nándor: T. ház! A t. minis­ter ur felvilágosításával szemben én is tartozom egy kis felvilágosítással. (Ralijuk!) Hiszen ne vádolja a t. minister ur a megyét következetlen­séggel, vagy azzal, hogy később mást határozott, mint előbb. A megye mindig ugyanazon álláspon­ton maradt, a mely álláspontot a t. minister ur is vagy elődje szintén jóváhagyott, tudniillik, hogy a megye hozzájárul ezen útáthelyezéshez, csak a költségeket fedezzék az érdekeltek. És mint a minister ur leiratában is megvan — a megye közmunka alapja meg nem terhelhető. Ezek a szavak ott vannak a leiratban. És mi történik ? Azon interregnum alatt — melyet a t. minister ur különös kiszinezéssel adott elő, megmondva, hogy mily nagy bíínt követett el Hevesmegye — azon interregnum alatt érintkezett a megye az illető érdekeltekkel és kívánta tőlük, hogy miután a megye határozata is ez, a ministeri leirat is ez és ugy van helybenhagyva, hogy az érdekeltek fedez­zék az áthelyezés költségeit, hát tessék ezen áthelyezés költségeinek fedezésére a kellő biztosí­tékot megadni, {ügy van! a szélső balon.) Nagyon sajnálom, hogy az iratok közt nincs itt az ügyészi vélemény; ez adna még bővebb fel világosítást, mert ebből kitűnnék, hogy az érdekel­tek minden biztosíték adását megtagadták, vagy részben oly biztosítékokat jelöltek ki, a melyeket problematicus voltuk miatt a megye semmiképen el nem fogadhatott; mert a megye nem tehet oly intézkedéseket, melyekből világosan látható, hogy per keletkezik. A megye nem fog perelni senki­vel és míg a biztosítékot jogilag, kellően ki nem állíthatja, intézkedéseket nem tehet. Ha tett volna, a minister urnak kötelessége lett volna ebben meg­gátolni a megyét és követelni, hogy ne tegyen egy kapavágást sem addig, míg a kellő biztosíté­kok meg nincsenek. (Ugy van! a szélső balfelől.) És mit tett a minister ur, midőn a megye felterjesztette, hogy a kellő biztosítékok jogi­lag érvénytelenek, hogy nincs biztosíték, a minister ur azt mondja, hogy eltekintve min­den biztosítási kérdéstői, a megye hajtsa végre az út áthelyezését. Ugy van-e, igen t. minister ur ? Reménylem, hogy ugy van, a mint mondtam. Erre a megye közönsége természetesen azt mondta, hogy ide pénz is kell, a mi költségveté­sünk pedig ki van merítve. Hisz a t. minister urnak kell tudnia, hogy sem a megye, sem az al­ispán, sem senki nem jogosult a költségvetés ha­tárait túllépni és azon alispán ellen, ki túllépne a határon, a t. minister ur bizonyosan a törvény szi­gorát alkalmazná, a mi kötelessége is. És a megye ezt terjesztette fel újonnan is a t. minister úrhoz és kérte, hogy intézkedjék, mert mintegy zsákutczába került. A minister ur meg­rendelte, csak végre kell hajtani. A t. minister ur végszavában maga is beismerte, hogy ugy került ki ezen zsákutczából — tudniillik a minister ha­talmi kérdése megmutatásával a megyei autonómiá­val szemben— ugy került ki, hogy azt mondta, ha csakugyan nincs pénzetek, utalványozok nek­tek 1,500 frtot. Mit jelent ez t. ház? Vagy köz-

Next

/
Thumbnails
Contents