Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-98
§42 9S- orsss'-gos ülés többet, egyes családoktól, melyekben az illetők azt irják, hogy előre is lemondanak azon szándékukról, hogy lile jöjjenek,mert megijedtek azonnagy drágaságtól, melyről a lapok beszélnek ésamiime most is hivatalosan constatáltatik. Én tehát megvallom, jobban szerettem volna, hogy ha ugy a t. kormány, mint a főváros és egyáltalán a magán vállalatok más czímet találtak volna ezen pótlék megadására. Ezen más czíniül ezerintem leghelyesebben a lakás vehető; mert azt természetesnek fogják találni az idegenek is, hogy egy városban, mely különben is lakásban szűkölködik, melynek népessége rohamosan emelkedik, ily rendkivüli esetben valamivel még drágábbak lesznek a lakások. Az előterjesztésben én azt látom, hogy itt a drágasági pótléknál a hivatalnokok fizetése vétetik alapul, nem pedig a lakbér. Ha már megadjuk a drágasági pótlékot, a mint kell, hogy megadjuk, mert megadtuk a többi államhivatalnokoknak is, ez egy okkal több, hogy vegyük számításba a lakbért, mert ha van valami, a miről positive tudjuk, hogy emelkedni fog, ugy kétségkívül emelkedni fog a lakbér. Én tehát indítványozom, hogy a lakbér czímén is adjunk pótlékot, mert ezt találom leginkább méltányosnak. Csanády Sándor: T. ház! Tudom én, miszerint a nemzet nyomasztó anyagi körülmények közt van, tudom azt is, miszerint a képviselőház hivatalnokai és szolgái is a legközelebbi időben nyomasztó helyzetbe fognak jönni és azért, ha nem ellenzem is, hogy a beadott gazdasági bizottsági jelentés szerint jutalmaztassanak az illetők, igenis ellene mondok azon nézetnek, hogy a lakbérilletékhez képest is ezen jutalom szaporittassék. (Helyeslés a szélső balon.) Csávosy Béla előadó: T. ház! Midőn a gazdasági bizottság a képviselőház hivatalnokai és szolgaszemélyzetének drágasági pótlék engedélyezése iránti kérvényét a t. ház utasításához képest tárgyalás alá vette, alkalmazkodott azon előzményekhez, melyek, mint előbb említeni szerencsém volt, az államhivatalnokok, a főrendiházi tisztviselők, a főváros, sőt nagyrészt a magán társulatok tisztviselőire nézve az illetők által érvényre emeltettek. Azon kivül a gazdasági bizottság sz engedélyezésben a legvégső határig ment el, mert alapul vetíe azon fizetéseket, melyeket az illetők jelenleg élveznek, tudniillik a múlt országgyűlés által elfogadott rangfokozat szerint megállapított fizetéseket; azonkívül a gyorsiroda személyzetének rendkivüli kórpótlékát, a mely szintén az azelőtt elfogadott rangfokozat értelmében mint fizetés őket megilleti. De tovább ment a gazda»ági bizottság, mert, míg az áilamhivatalnokoknál, mint tudomásom van, az 1,000 írton felüli fizetéssel birok drágasági pótlékban nem részesülnek, addig a képviselőház hivatalnokai 1,000 írton felül is részesülnek ezen pótlékban, csakhogy kisebb nidrczins 21. 1S85. arányban. Azon kivül azon elvből indult ki, hogy maga alakbér minden egyes esetben, midőn fizetésjavítás vagy nyugdíjinfcgállapításról van szó, érintetlen marad és csakis az illető által élvezett személyes fizetés vétetik alapul. Mindezeknél fogva én a magam részéről, habár óhajtom, hogy a kép • viselőház által alkalmazottak a lehető legjobb fizetésben részesüljenek, sajnálattal a bizottság részéről a Helfy képviselő ur indítványához hozzá nem járulhatok, hanem kérem a t. házat, hogy a gazdasági bizottság által előterjesztett javaslatot elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra többé nem lévén senki feljegyezve, következik a szavazás. A gazdasági bizottság javaslata nemtámadtatvánmeg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogadtatott. Helfy képviselő ur nem adta be írásban indítványát, a felett tehát szavazni nem lehet. Következik az Irányi képviselő ur által beadott törvényjavaslat indokolása. A törvényjavaslat ki van nyomatva és szét van osztva. Azt hiszem, nem szükséges, hogy fiz újra felolvastassák, hanem méltóztassék a képviselő ur indokolását előterjeszteni. Irányi Dániel:T. ház! (Halljuk!Halljuk!) A törvényjavaslathoz, melyet benyújtani szerencsém volt, indokolás is van csatolva, a mint azt a kezeik közt levő irományból látni méltóztatnak. Az indokolás első része magában foglalja azon okokat, melyek a törvényjavaslatnak előterjesztésére bírtak, vagyis a melyek bizonyítják annak szükségét, hogy az idegenek letelepedése törvény által szabályozandó; a másik részében az egyes szakaszokra vonatkozó indokok foglaltatnak, a melyek által azt igyekeztem igazolni, hogy az ezen szakaszokban foglalt rendelkezések helyesek és ezélszerüek. Miután felteszem, hogy t. képviselőtársaim nemcsak a törvényjavaslatot magát, hanem az indokolást is figyelmükre méltatták és ebből meggyőződtek az intézkedések szükséges voltáról, nem fogom ezen indokokat élőszóval ismételni, nehogy becses figyelmüket szükség nélkül igénybe vegyem. Azon esetre azonban, ha a t. ministerelnök és belügyminister ur kérésemet netán ellenezné, fentartom magamnak a jogot, hogy a t. ház becses engedelmével netáni ellenészrevételeire megjegyzéseket tehessek. De ha nem tartom szükségesnek a törvényjavaslatnak ezúttal külön bővebb indokolását, engedje meg a t. képviselőház, hogy némely ellenvetésre, melylyel a hírlapokban találkoztam most előre feleljek. A mi leginkább meglepett, az volt, a mit a ma reggeli lapokban olvastam, hogy tudniillik az én törvényjavaslatom antisemiticus irányú. Hogy mikép lehet ily czélzattal vádolni oly törvény| javaslatot, mely sem fajra, s.m vallásra tekintettel
