Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-97
97. ersaégos ülés inárezias 19. 188S. 233 bizonyítják, hogy az eredeti Horvátország egy ] kopár kis vármegyényi vidék volt a Száván túl, akkor, a midőn szent László királyunk meghódította. Tudjuk, hogy mindaz, a mi a Száva és Dráva közt fekszik, ép olyan integráns része volt Magyarországnak.mint akár Bihar- avagy Szabolesmegyék. Engedtük előbb Zágráb, Várasd és Körös vármegyéket, melyek felső Szlavóniát alkották még e század elején is s mint Magyarország integráns részei szerepelnek az I. Napóleonnal létrejött bécsi békekötésben is (Igaz! a szélső balon.) Horvátországgá áttravestáltatni.1867—68-ban a nagylelkűsködés, az ajándékozgatás mániája lepte meg intéző köreinket, az osztráknak oda ajándékozták hadseregünket, pénzügyünket: államiságunk e legfőbb atributumait, Horvátországnak pedig az úgynevezett szia von megyéket, melyek még 1848-ban is elvitázbatlanul Magyarország integráns részei voltak s a magyar országgyűlésre választották és küldöttek követeiket. Az elajándékozás xitján mind tovább haladtunk, oda presentáltuk a határőrvidéket s igy két harmaddal megnövelvén Horvátországot, a parányi kis hódított tartományból ekként csináltunk országot, municipalis értekezletből horvát országgyűlést, a horvát bán jurisdietiójával pedig külön társországot. Megbontottuk kedvükért az ország integritását, feladtuk országunk fenhatósági jogát s ráfizetünk még minden évben 4 millió forintot. Első példa a világtörténelemben, hogy egy hódított kis ország minden harcz nélkül csakis ármánykodással annectálja a hódoltató nagy országnak egy részét. S mind ezért hála és elismerés helyett találunk gyűlöletet, kielégítés helyett túlkapást, megnyugtatás helyett bizonyos elemeknek bőrükbe nem férő henczegését: megülepedés és kielégítés helyett telhetetlenséget. Már az ottani hangulatot uraló pártnak Dalmáezia bekebelezése és a három egy királyság hangzatos elnevezés sem elégséges: ahhoz kell még nekik Fiume az oda befektetett millióinkkal, ráadásul a Muraköz; pótlékul Szerbia, Montenegró, Bosznia s mindaz a mi Salonikiig elterül, szóval egy nagy délszláv birodalom orosz proteetio alatt, a mint ez nyíltan ki lett mondva, még pedig a tartománygyülésen, a horvát közvéleményt uraló pártvezér által. Most regnicolaris bizottság kiküldése kívántatik. De hát mire valók az itt köztünk ülő horvát képviselők: Miért nem adják itt elő nyíltan, őszintén kívánalmaikat, sérelmeiket ? Miért akarnak az országgyűlés háta mögött tractálni ? Azért, mert demonstrálni akarják, hogy ők mint ország tractálnak országgal. De ez t. ház, nagyon veszedelmes praeeedens, ez parlamentünk méltóságát sérti; az eddigi előzmények után ítélve, veszélyes is, mert majd bevégzett tényekkel fognak előállani s a parlaKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. Y. KÖTET. mentet kényezerhelyzetbe sodorni. Az ily hátmögötti alkudozásoktól mi méltán félhetünk, mert azok még mindig hátrányosak voltak reánk nézve. Egy ily regnicolaris bizottság kiküldése csak új táplálékot adna azon separatistieus törekvéseknek, melynek szarvát már is nagyra növelte kormányunk a czínier- és zászló kérdésben tanúsított gyámoltalan, hogy ne mondjam, gyáva magatartása, az utczai csőcselék előtti meghátrálása által. Egy új delegatio akar lenni szláv kiadásban. Elég nekünk az osztrák kiadásban is, hogy megfeküdje gyomrunkat s megesömörürjünk tőle. Mi a delegatiótól, az ily hátmögöti alkudozások és egyezkedésektől iszonyodunk, mert az ugy a bank-, mint a vámegyezkedésnél, Boszniánál mindig ellenünk fordíttatott, az ilyen hátmögötti egyezkedés hozta létre a fehér lapot, a mely elszakítá, legalább egy időre a szép sziavon megyéket országunk testéből s mely az ottani magyarokat és szerb testvéreinket, a horvátok elnyomásának és zsarnokoskodásának dobta oda névtelen áldozatul. Ezek keserve, ezek sóhaja visszhangra talál az én szivemben s nem akarhatom ez indítvány elfogadása által lánczaikat még szorosabbra fűzni. A horvát képviselő urak azért óhajtják e regnicolaris bizottságot, hogy a kiegyezési törvénynek itten az országgyűlésen való egyoldalú magyarázatát megakadályozzák; de e törvényeket velük egyetértőleg, a magyar országgyűlés alkotta, a magyar király szentesítette az 1868: XXX.t.-cz. 31. §-a e magyarázatot a közös országgyűlésre utalja, azt mi más forumra nem bocsáthatjuk. Itt tárják fel nyiltan, férfiasan ha van kivánatuk, ha vannak sérelmeik; de ne bújjanak egy mindig szűk látköríí bizottság háta mögé ; a megvitatásnak csak itt van helye, ahhoz szívesen hozzájárulunk; de a hátmögieskedés ez expedienséhez hozzá nem járulhatunk, mert utasítás nélküli bizottságot kiküldeni, akkor a midőn ők kiküldötteiket ilyenekkel ellátták, csak az ő kiküldötteik által felvetendő kérdések és sérelmekre szorítani a tárgyalást akkor, a midőn mi beszélhetünk sérelmekről s oly vad terrorismusról, mely a magyar szót, zászlót és czímert száműzi onnan, mig mi itt meg parlamentünkben szó és jelvényüket nem csak megtűrjük, hanem a jogosultság legmagasabb polezára helyezzük, valóban nagyon egyoldalú felfogása a kérdésnek. A ministerelnök ur azt mondja, hogy könnyű az ördögöt a falra festeni és azt megtámadni. T. ház, nem kell az ördögöt falra festeni, meg van az az ördög egész feketeségében és nagyon is kisértett az utóbbi időben a Dráván tói. Azt is mondja a ministerelnök ur, Ugron Gábor barátomnak felelve, hogy a Starcsevicseket akarjuk talán követni. Nem őket akarjuk mi követni t. ház, hanem igenis óhajtjuk, hogy az ő 30
