Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-97
234 97. országos ülés márczins 19. 1885. féktelenségük megrendszabályoztassék. Óhajtjuk | ezt ellensúlyozni, miután a kormány ennek, ugy látszik, szabad folyást akar engedni. Azt mondja továbbá a ministerelnök ur, hogy azzal alkalmat akar adni a horvátoknak, hogy sérelmeiket elmondják. Sérelmeiket elmondani lehet, de azoknak orvoslását másutt keresni, mint itt a közös országgyűlésen: ez egyenes törvénysértés volna. Azt mondj t. ministerelnök ur, hogy hát e sérelmeiket nem mondhatják el interpellatio alakjában, vagy az egyes viták alkalmával. Hiszen ott van a költségvetés tárgyalása, mikor a horvátországi költségvetés tárgyaltatik, akkor igenis bő alkalmuk lehet előadni sérelmeiket, panaszaikat, ha vannak. Vagy itt van most e határozati javaslat tárgyalása, a mely igenis alkalmat nyújt nekik sérelmeik és panaszaik előadhatására; most felvilágosíthatnának bennünket, hogy ne legyünk kénytelenek bizonytalanságban határozni. A t. ministerelnök ur egész okoskodását az alkalomadásra építette; de minthogy már kifejtettem, hogy alkalom igenis van a horvát sérelmek előadhatására, tehát egész okoskodása halomra dől. Mi igenis óhajtjuk Horvátországgal a jó baráti viszonyt és testvéries egyetértést fentartani és miután az — fájdalom — megzavartatott, ismét helyreállítani; de ezt csakis a viszonosság alapján hiszszük elérhetőnek és minthogy e viszonosságot én a ministerelnök ur indítványában fel nem találom, ahhoz hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a szélső balon.) Szilágyi Dezső: T. ház! {Halljuk!) Ezen határozati javaslatot, a melynek lényeges részéül csakis annak utolsó mondatát tekintem, amelyben a magyar országos bizottság kiküldetik, elfogadom és igen röviden — polémiába bocsátkozni nem szándékozván — megmondom, hogy minő okok vezetnek engem az elfogadásra. {Halljuk ! Halljuk!) Közbevetőleg szabadjon megjegyeznem, hogy Ugron Gábor t. képviselőtársamnak azon észrevételét, mely szerint a határozati javaslat szövegezése nem nagyon szerencsés, alaposnak tartom. Mert ha e határozati javaslat szövegét tekintjük, ha azt betűszerinti értelmében akarnók venni, ugyan mit jelentene az, miért küldetik ki a magyar országos bizottság? Azt mondja a határozati javaslat utolsó mondata, hogy feladata volna a félreértéseket elenyésztetni, melyek a társországok küldöttségeinél az 1 868-iki s arra vonatkozó későbbi törvényekre nézve fenforognának. A t. ministerelnök ur most megmagyarázta, hogy minő panaszokról lehet itt egyáltalán szó, hogy minő panaszok azok, a melyek ugy értetnek, hogy a kiegyezési törvény teljes tisztaságát érintik horvát felfogás szerint. Ezek oly cselekvények, a melyek a közös ministerektől erednek. Már most ha félreértések eloszlatásáról van szó, hogy ezen 1 cselekvények nem akarták a kiegyezési törvényt érinteni, ha arról van szó, hogy ezen cselekvények czélzata, értelme, indokai megmagyaráztassanak, mert hiszen ebben áll a félreértések eloszlatása, kérdem, vájjon az országos küldöttség van-e hivatva a kormány egyes actusainak ilyen felvilágosítására? Isíem sokkal helyesebben tehetnék-e meg ezt az illető ministerek és ha azoktól nem fogadják el, czélszerfí-e az ily felvilágosítás adásra országos küldöttséget kiküldeni ? De ha nem tartom is szerenesésnek a formulázást, előre bocsátom, hogy milyen értelemben fogadom el a magyar országos bizottság kiküldését. Ez országos bizottság ki lesz küldve arra, hogy a Horvát-Szlavonországok országos bizottsága részéről a kiegyezési törvény végrehajtására vonatkozó panaszokat és előterjesztéseket meghallgassa és elfogadom azt is, hogy megbeszélésekbe bocsátkozzék az iránt, a mennyiben félreértéseket lát, azt elenyésztetni törekedjék. A másik teendője nézetem szerint az, hogy azt a miről értesült, az országgyűlés elé terjeszsze. Tovább, nézetem szerint, nem terjedhet feladata, különösen nem arra is, hogy hiteles magyarázat ilyen vagy olyan neme iránt alkudozásokba bocsátkozzék, vagy ezt a fennemlített körön túlmenő, más ügyekre is eszközölje és további feladatot nem vélek megszavazni akkor, midőn a határozati javaslatot elfogadom és kérem a t. ministerelnök urat, hogy ha értelmezésem netalán helytelen volna, méltóztassék engem felvilágosítani, vájjon helyes-e az értelmezés, melyet kifejezni bátor voltam. Es mi az oka annak, hogy a kiküldésre ráállok? Ennek két oka van. Egyik az, hogy nem titkolhatjuk el magunk előtt azt, hogy Horvátországban az utóbbi sajnos események után, melynek, ha nem is indító, de minden esetre alkalmi oka azon hiba volt, mely a pénzügyminister által elkövettetett, az utóbbi sajnos események után Horvátországban egy neme a gyógyító politikának van inaugurálva és nézetem szerint minden magyar és minden horvát hazafinak ezen gyógyító politikának üdvös lefolyását, a mennyiben hozzájárulhat, támogatni pártkülönbség nélkül hazafiúi kötelessége. [Helyeslés.) Már most világos előttem az is, hogy Horvátországban az a vélemény van elterjedve — alaposan vagy alaptalanul-e, majd kitűnik — hogy a kiegyezési törvény szándékosan megsértetett; és előttem kételyt nem szenved, hogy Horvátországban oly közvélemény alakult, hogy kívánatos, sőt szükséges, hogy az országnak törvényre épített panaszai a legünnepélyesebb alakban hozassanak a magyar országgyűlés tudomására azon alkotmányos formában, melyet a törvény enged, tudniillik országos küldöttség útján.
