Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-97

97. orsz.'.gos fllég márezins 19. 1SS5. 13 i Magyarország felhagyjon azon nagy lovagiassággal, mely gyakran a könnyelműséggel volt határos, sőt maga a könnyelműségbe is átcsapott, midőn a horvátokkal szemben folyton concessiókra eoncessiókat halmozott. Hisz a ministerelnök munkája az, hogy a határőrvidéket oda adták Horvátországnak minden recompensatio nélkül. Az ő munkájának az eredménye az, hogy megnövekedett területben Horvátország a határőrvidék által és nem háladatosságra köteleztük le ez által Horvátországot területe nagyobbítása által, hanem vágyai lettek egy délszláv birodalom iránt nagyokká, megsokasodott az ország lakosainak a számi, de nen sokasodott meg bennük a baráti érzelem, hanem ellenséges érzület, tüntetés és tüntetések szaporodtak meg. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon) Azon jótétemény, melyet ők soha még az absolut kormánytól sem tudtak megkapni, melynek pedig oly hűségesen szolgáltak, mely eredményt elértek a magyar alkotmányos kormány kegyéből, azzal hálálják meg, hogy azóta mintegy parancsszóra az egész horvát területen, a mi magyar, üldöztetik, a magyar törvény, a magyar szó folytonos üldözés tárgyát képezi. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Óvatosságra intenek ezen tapasztalatok és arra tanítanak, hogy a Horvátországban dívó délszláv törekvésekkel szemben ne számítson Magyarország másra, mint csak önmagára. Mert azon párt is, mely Horvátországban magát nemzetinek nevezi és itt fenn Budapesten Magyarország iránt jóindulatot szinlel, odahaza egészen más nyelven beszél. A Miskatovicsok mást irnak a horvát lapokban és Nagy-Horvátországról álmodoznak és megint egészen más húrokat pengetnek itt És ha körültekintünk Horvátországban, azt látjuk, hogy forrongásban vannak az agyak és ha több jogot tőlünk kivannak, az azért van, mert az engedményekben annyira mentünk, annyi kívánságokat teljesítettünk és gyakran még olyan dolgokat is megnyertek, miknek megnyeréséhez reményt is alig kötöttek és a sok elért eredmény megzavarta agyukat, elvesztették az egyensúlyt és követeléseikben és a lehetőségben nem ismernek már határt. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Uvatosabbaknak kell lennünk azért, mert Magyarországnak állami fenhatóságát bármi történjék is, fenn keli tartani; és vége van azon időnek, hogy mi nagy dolgokat adhassunk Horvátországnak, mert a mit adhattunk, odaadtuk és a mi meg van, azt meg kell tartanunk, meg kell tartanunk még Fiumét is minden áron, mert Magyarországnak tengerrel és a tengerhez úttal kell birni és ha Horvátország nem képezné Magyarországnak kiegészítő részét, ha nem képezné szent István koronájának részét, akkor is meg kellene hódítani azért, hogy Magyarország helyes közgazdasági és önvédelmi politikát követhessen. (Helyeslés a szélső balon.) Én a határozati javaslatban azt látom, hogy miután nagy dolgot Horvátországnak nem tudunk ajándékozni, mert az már nincs, most becses apróságokat ajándékozzunk és mivel nem lehet nagy érdeket áldozatul hozni Horvátországnak, hát apró érdekeket hozzunk áldozatul, habár a törvények magyarázata czímén is. Erre az ingatag alapra lépni nem akarok, ezért magam és elvbarátaim nevében a határozati javaslatot el nem fogadhatom, hanem határozottan kijelentem, hogy azt, mint az 1868: XXX. törvénvczikkbe ütközőt visszautasítjuk és ahhoz hozzájárulni nem fogunk. (ÉlénJc helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Csak egy pár igen rövid szót kívánok szólani, mert hiszen azokra, a mit Ugron képviselő ur az én titkos szándékaimról, ezermesterségemről beszélt, azokra reflectálni nem tartom szükségesnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Minden esetre a szónoklatnak egy könnyű neme festeni egy ördögöt, azt azután megtámadni és összezúzni, akár van az az ördög, akár nincs. (Tetszés jobbfelöl.) De egyet meg kell, hogy jegyezzek. Az nem engem illet ugyan, de azt hiszem, hogy a t. ház igazat fog nekem abban adni, hogy a horvát képviselőket, kik a magyar törvényhozásnak tagjai, legalább oly módon megtámadni, mint a képviselő ur tette, akkor, midőn oly ügyet tárgyalunk, melyen jelen nem lehetnek, melylyel szemben magukat nem védhetik, legalább is nem helyes eljárás. (Helyeslés jobb felöl. Felkiállások a szélső balon: Hát a horvát országgyűlésen?! Én nem tudom, azt mondják a képviselő urak „hát a horvát országgyűlésen". Hiszen, ha a parlamenti illem, belátás és politikai érettség példányát a Starcsevicsekben keresik, tessék követni, de még eddig rajtuk kívül ott senki sem kereste. Mert csak abban az esetben lehet valamit azzal indokolni, hogy mi történik a horvát országgyűlésen, ha azt tartják, hogy az egy követendő példa, az helyes. (Élénk tetszés jobbfelöl. Mozgás balfelöl. Félkiáltás: Nem mondta!) Akkor nem lehet arra hivatkozni, mert azért, hogy más valaki helytelenül, imparlamentariter, művelt emberhez nem illően jár el — nem mondom, hogy ez itt történt — az nem jogosít fel egy más parlamenti tagot, hogy ugyanúgy járjon el. (Helyeslés a jobboldalon.) Még csak egy faetumot kívánok helyreigazítani. Ugron képviselő ur, nem tudom hányadszor, szives volt felhozni, hogy ez a kormány a határőrvidéket oda adta Horvátországnak, a miről még az absolutismus alatt sem mert álmodozni. Hogy a határőrvidéket vissza kell csatolni, azt az 1 868-ki és 1873-ki törvények határozták el. Erre nézve ezen kormány még itt is sürgetve volt, hogy miért nem teljesíti már a törvénynek azon rendelkezését? És hogyan és mint és mikor teljesítette ezt a kormány?