Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-97

226 97. országos ülés jnárczins 19. 1885. szabályokhoz másodszor szólhatok-e? (Halljuk!) \ Ha igen, röviden megmondom az általam előterjesztett kívánság értelmét. T. ház! Én ezen kívánságot nem a horvát-szlavón országgyűlés és a magyar országgyűlés közt fennálló viszony szempontjából ítélem meg. (Közbeszólások jobbfelöl: Be Ugron Gábor e szempontból hozta fel!) De egyszerűen azon szempontból, hogy miután a határozati javaslat azzal van indokolva, hogy Horvát-Szlavonországok gyűlése bizonyos határozott czélra és ügyekre nézve már kiküldött egy országos bizottságot s miután a magyar országgyűlésnek, ha viszont kiküld ily bizottságot, legalább tudnia kell azt, hogy mire küldte ki a horvát-szlavón országgyűlés, (Helyeslés balfelöl) ha egész homályban és sötétségben eljárni nem akar. És miután esetleg ezen bizottság működési körét legalább általánosságban körül is kell írni, azt hiszem, hogy az országgyűlés teljes nyugalommal és az ügy teljes ismerete mellett nem hozhat határozatot, ha szó szerint és hitelesen nem ismeri azon határozatot, melylyel a horvát-szlavón országgyűlés a bizottságot kiküldte. Ez volt a motívum és semmi más, , a miért a t. minister úrhoz az említett kérést in- i téztem. (Helyeslés balfélől.) Elnök: T. ház! Meg kell jegyeznem, hogy bármi legyen is a horvát országgyűlés határozata, ez a magyar országgyűlés által kiktildendő bizottságot nem korlátozhatja. A magyar országgyűlés által kiküldendő bizottság hivatása nem lehet egyéb, mint ami fi határozati javaslat végén meg van jelölve, tudniillik, hogy „a nevezett társország-ok küldöttségével megbeszélve igyekezzék a fennálló kiegyezési törvény alapján minden netán felmerülhetett félreértést elenyésztetni és tárgyalásainak eredményéről mielőbb tegyen az országgyűlésnek jelentést". (Ugy van! jobbfelől.) Ez lehet egyedül a czél, a miért itt most kiküldetik ezen bizottság. Különben méltóztassanak a tárgyhoz hozzászólani. Tisza Kálmán ministerelnök: T. kép viselőház! Á felszólalások folytán bátor vagyok pár szóval még a dologhoz szólni. (Halljuk!) Mindenek előtt megjegyzem, hogy HorvátSzlavonországok országgyűlése és a magyar országgyűlés közti érintkezést illetőleg természetesen nem Szilágyi Dezső t. képviselő ur, hanem Ugron Gábor képviselő ur felszólalására feleltem, a ki jónak látta azt mondani, hogy nem helyes, hogy a ministerelnök közvetítsen — szíves volt még alkusznak is elnevezni — hanem a horvát tartomány gyűlés elnöke, kell, hogy értesítse és felszólítsa a magyar országgyűlés elnökét. Ez volt, a mire felszólalásom azon ;

rósze vonatkozott és a melyet én mint olyat, mely sem Magyarországhelyzetének, sem a közjogi törvényeknek meg nem felel, visszautasítottam. (Helyeslés jobbfelb'l.) A mi magát a dolgot illeti, ezen határozati javaslat első bekezdése megmondja, hogy mire küldték ki a horvát tartománygyülésből a regnicolaris deputatiót, végső szakasza megmondja, hogy mire kérem én kiküldetni a regnieolaris deputatiót és igy ugy a czél, melyet ott szemmel tartottak, mint a megbízatás, melylyel itt a bizottság ezen javaslat szerint kiküldetik, a javaslatban magában körvonalozva van. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt már egy alkalommal volt szerencsém nyilvánítani azt, hogy ha Horvát Szlavónországok tartománygyülése és abban épen azon rész, mely a Magyarország és egyáltalában a szent István koronája összes tartozandóságának híve, kívánja, hogy a magyar törvényhozás és a horvát országgyűlés megbízottai közt megbeszélés történhessék, mely a netalán fenforgó félreértéseket elhárítsa, azt visszautasítani nem tartanám politikai szempontból czélszerűnek, helyesnek, lehetőnek. Igen jól tudom, hogy kötelességszerű a regnieolaris bizottság kiküldése csak azon esetben, melyet az 1868-iki törvény, mely törvény egyáltalában a viszonyt rendezte, mint időről időre bekövetkezendőt megjelölte. Nem is arról van tehát szó, hogy a töz'vényben előirt kötelességnél fogva indítványoznám, hanem igenis indítványozom az általam előadott, szerintem a helyes politika által parancsolt szempontból. És részemről még csak a következőt teszem hozzá: Miről lehet ezek szerint szó ? A mint mindenki hallotta, vádak emeltettek a miatt, hogy a magyar kormány a törvényt a végrehajtásban nem jól alkalmazza. Mi, kormány, azon öntudatban vagyunk, hogy ez nem áll és azt hiszszük, hogy jól alkalmazzuk. De vájjon ép a magyar törvényhozás szempontjából nem helyes-e, ha ott ily feltevések vannak, hogy maga a törvényhozás tagjainak érintkezése HorvátSzlavonország küldötteivel derítse fel: van-e hát oly eset, hogy a magyar kormány a törvény ellenére járt el, vagy nincs és azután határozhassunk. Mert hisz azon regnieolaris deputatio, valamint egyetlen egy regnieolaris deputatio is határozni nem fog, hanem a magyar rész jelentést fog tenni a magyar törvényhozásnak, a mely azután a saját tagjai által szerzett tapasztalatok szerint fog határozni. (Helyeslés jobbfelől.) Mindezeknél fogva ismételve kérem, méltóztassék a határozati javaslatot nemcsak tárgyalás alá venni, de el is fogadni és a regnieolaris deputatio megválasztása iránt, majd ha a törvényhozás másik háza is elfogadta a határozatot, intézkedni. Helfy Ignácz: A házszabályokra hivatkozva kérek szót. Nem szándékozom tovább szőni azt a kérdést, melyet Szilágyi Dezső t. képviselő ur felvetett, habár tagadhatlan, hogy a dolog természeténél fogva kellett volna, hogy minden felszólítás nélkül is a t. kormány azon határozatot, I a melyről itt szó van és a mely tulaj donkép egyet-