Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-96

9S. orsaágos ülés márczins 17 1885. 221 7 krajczárért. Helyesen mondotta Amon t. kép- I viselőtársam, hogy az állam a félkrajezárokat j nemcsak ne vonja ki a forgalomból, hanem mint Ausztriában megtették, hozza inkább forgalomba. Németországban 37* millió márka félkrajczáros van forgalomba. Ezek után, midőn elfogadom a törvényjavaslatot, ismételve kérem a t. kormányt, tegye magát érintkezésbe az osztrák kormánynyal Íz iránt, hogy még a vámszövetség lejártáig megegyezés jöjjön létre a két kormány közt arra nézve, hogy a nálunk helytelen és csak pazarlásra vezető pénzegység mellett egy kisebb pénzegység is hozassák forgalomba. Ajánlom kérésemet a minister ur figyelmébe. Helfy Ignácz ; T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban magam is elfogadom. De nem mulaszthatom el ez alkalmat, hogy némely észrevételeket ne tegyek. (Halljuk!) Mindenek előtt azon kérdést vagyok bátor intézni a t. minister úrhoz, hogy mily alapon állapította meg, hogy ebtől a veretendő két millióból Magyarország számára 600 000 frtot kell veretni. Ez világosan quota aránya szerint van kiszámítva. Már pedig a hírhedt 1867. évi XII. t.-cz. 66. §-a megállapítja ugyan a pénzrendszer egységét, de arról, hogy ennek a pénznek a quota szerint kelljen felosztatni, abban szó sincs. Épugy van jogunk egy vagy két millió rézpénzt veretni, mint 600,000 frtot. {JJgy van! a sséls'i balon.) Erre nézve volnék bátor föl világosítást kérni, mert azt hiszem, nemcsak nekünk, kik a közösügyes rendszer ellenzői vagyunk, hanem azoknak is, kik a mellett állanak, kötelességük arra ügyelni, hogy azon rendszer hasztalanul legalább ki ne terjesztessék. A mi a másik felvetett kérdést, a pénzegységet illeti, arra is van némi megjegyzésem. Hanem mindenek előtt engedelmet kell kérnem a t. háztól, hogy előbb egy kanapé-pert intézzek el. (Bálijuk!) A t. előadó ur előadta, hogy a pénzügyi bizottságban felmerült egy eszme és elmondotta, hogy az miben áll, hogy tudniillik a pénzegységre nézve kisebb értéket fogadjunk el. Ha egyáltalán elfogadom, hogy ezt eszmének nevezzük, mert nem lehet új eszmének mondani olyasmit, a mi Európa legtöbb államában el van fogadva, ds ha megadjuk is neki ezt a czímet, eszme, méltóztassék elismerni azt, is, hogy ezen eszme nem a pénzügyi bizottságban, hanem évekkel ezelőtt ée ismételve e padokról (ssólo a ssdső hal oldal padjaira mutat) volt felhozva és hangoztatva. Sőt formaszerinti indítvány tétetett ismételve ugy 1870 ben, midőn rézpénzt vertünk, mint 1881-ben, midőn hasonló törvényjavaslat feküdt előttünk. E padokról tétetett az indítvány és kifejtetett, hogy mennyire szükséges kisebb pénzegységet elfogadni, reámutatva azon közgazdasági előnyre, mely ebből származik. Nem hoztam volna ezt fel — magam is kanapé-pernek neveztem — ha az előadó ur nem hallgatott volna még akkor is, midőn Fényvessy képviselő ur köszönetet mondott, hogy végre valahára ezen eszmét felhozta. Ebből önként következik, hogy én igenis helyeslem ezen eszmét, [sőt annak valósítását mulhatlanul szükségesnek tartom. Alig ismerek országot, a hol a pénzegység nagysága oly károkat okozna, mint nálunk. Ha összeszámíthatná a polgári körökben élő ember az év végén, hogy mennyi pénzt kell pazarolnia csupán borravalóra mert hiszen nálunk tisztességes borravalót 1 frton alul alig lehet adni, holott Franeziaország ban, Olaszországban, szóval a világ többi részében egy líra, egy frank síb. ép oly tisztességes ajándéknak fogadtatik el, mint nálunk a forint s ez kiterjeszkedik a mindennapi élet minden apróíúgára. A t. előadó ur indokolta, hogy ő beéri ezen dolog egyszerű érintésével és formaszerinti indítványt nem tett. De méltóztatnak tudni, hogy Ausztriában, hol szintén most foglalkoznak e törvényjavaslattal, az illető bizottság formaszerinti indítványt tett e tárgyban, utasította a kormányt, hogy ez irányban tárgyalásokba bocsátkozzék és egy törvényjavaslatot terjesszen elő. De igaz azis,hogy ott a kormány nem igérte meg a tanulmányozást, hanem egyenesen ellenezte, részint azon okokból, melyeket az imént Fenyvessy Ferencz t. barátom felhozott, melyek egy részét azonban magamévá nem teszem. A Lajtántúl tudniillik ellenezték ezen intézkedés behozatalát ép azon a czímen, hogy ez nagyon bonyolult kérdés, össze van szorosan kapcsolva a valutakérdés megoldásával és beismerte, hogy ha pedig a valuta rendezését akarjuk bevárni, aligha fogja ezen generatio a kisebb pénzegységet látni. Tapasztalásból tudjuk, hogy oly kérdéseknél, melyek a két kormánytól íüggnek, ha az osztrák kormány nem akarja, abból nehezen lesz törvény Magyarországon, sőt ezt határozottan lehet inon dani következőkép, ha a t. pénzügyminister ur komolyan szándékozik e tárgygyal foglalkozni, nem azt kellett volna Ígérnie, hogy tanulmányozni fogja, hanem hogy mindent el fog követni, akármikép alakulnak Ausztriában a viszonyok, hogy Magyarországon létrejöjjön, mert mondom, még a fennálló törvény alapján is jogában áll ezt Magyarországnak tenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De magam részéről nem teszek indítványt c tekintetben egészen más okból és pedig azért, mert ez idő szerint a fennálló törvények szerint a túlsó kormánynyal egyetértőleg kell e dolgot tárgyalni, megállapítani. Én szivesebben bevárom a vámszövetség lejáratát, melynek megújításához járulni én már most sem szándékozom, majd akkor lesz annak ideje, hogy erről beszéljünk és törvénybe is I