Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-96

ű)|g 96 orszá»os filé? mírcztns 17. 1885. nyugdíjazásáról ssóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Tibád Antal jegyző {olvassa a törvényjavaslatot) , Elnök: Méltóztatik a t. ház a most felolvasott és az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjaztatásáról szóló törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, a kik elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség megszavazza s igy a törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházzal fog közöltetni. Következik a napirend utolsó tárgya, vagyis a réz váltópénz szaporításáról szóló törvényjavaslat és az arra vonatkozó jelentés tárgyalása. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, az általános tárgyalást megnyitom, az első szó az előadó urat illeti. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! E törvényjavaslatban felhatalmazást kér a kormány a réz váltópénz szaporítására, még pedig az osztrák kormánynyal egyetértőleg a monarchiában 2 millió forint erejéig. Ezen intézkedés szükségességét a forgalomban tett tapasztalatok bizonyítják, mert ngy a központi állami pénztár, mint az egyes adópénztáraknál, sőt olykor a magán forgalomban is érezhetővé vált a rézpénz hiánya. Ha veszszük akár a forgalom természetét és arányait, akár pedig más országokban a váltópénz arányát, tapasztalni fogjuk, hogy nálunk aránylag a forgalom kis mértékben van váltópénzzel ellátva. Ennek következtében sem a törvényjavaslat alapeszméje, sem pedig annak kiviteli módja ellen nem lehet kifogás, a mennyiben a kormány a quota arányában Magyarország terhére 600,000 forint erejéig kivan rézpénzt veretni, még pedig krajczárosokban és nem négy és fél krajczárosokban. Ezen az alapon a bizottság a törvényjavaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlja. Azonban a javaslattal kapcsolatosan a pénzügyi bizottságban felmerült egy eszme, amelyre a t. ház becses figyelmét kikérni van szerencsém és ez a pénzegység, a pénzláb leszállításának szükségessége. Ha tekintetbe veszszük, hogy a legnagyobb forgalommal és a sokkal nagyobb gazdagsággal biró országok, a melyek határaink mellett, vagy még távolabb feküsznek, mind kisebb pénzegységgel bírnak, lehetetlen, hogy fel ne tűnjék azon anomália, mely pénzforgalmunkban és hitelügyünkben, általában annak következtében fennáll, hogy a mi pénzegységünk sokkal nagyobb. Nemcsak elméleti, de gyakorlati tapasztalatok bizonyítják azt, hogy a pénzegységnek milyen befolyása van általában nemcsak az árviszonyok fejlődésére, de általában a háztartás és forgalom és költekezéseink arányaira is. Mert | vannak ugyan általános nemzetgazdasági és I nemzetközi törvények, melyek a forgalom természetét és arányait és a pénznek forgalmi arányait megszabják; azonban tagadhatlan, hogy ugy az átfejlődés, mint a költekezések arányai az államban, a magán forgalomban és a családban egyaránt nem csupán ezen általános nemzetközi törvényeknek hatása alatt vasnak, de egyszersmind a pénzegységnek befolyása alatt is állanak. És már azon egyetlen körülmény, hogy nekünk a piaczi, illetőleg a kis forgalomban lévó'25krajczároson túl csak forint áll rendelkezésünkre, meg fogja magyarázni azon sok pazarlást, mely a kisebb forgalomban ajándékozásoknál, fizetések megszabásánál, sőt magánál az árképződéseknél nálunk ezen egyetlen körülménynél fogva okvetlenül be kell, hogy álljon és ezt azok, kik a külföld viszonyait ismerik, szemmel láthatólag kell, hogy tapasztalták legyen s azt hiszem, hogy ennek bővebb bizonyítására és fejtegetésére kiterjeszkednem nem kell. Hogy a pénzügyi bizottság ezen eszmének concretebb és határozottabb alakot sem adott, annak két körülmény az oka. Az egyik az, hogy a pénzügyminister nr a legnagyobb készséggel és határozottsággal nyilatkozott e tekintetben, hogy maga is belátja a pénzegység leszállításának szükségességét és e tekintetben a kérdést tanulmánya tárgyává tette; másfelől pedig azon körülmény, hogy igen természetesen a monarchia másik felével összeköttetésbe kell tennie magát a kormánynak ily reform kezdeményezése és keresztülvitele czéljából. Nem akarok tehát arra kiterjeszkedni, hogy milyen módok és feltételekhez köttessék ezen reform keresztülvitele, mert azt hiszem, a kérdés sokkal fontosabb és sokkal nagyobb tanulmányt igényel, minthogy igy mellékesen más kérdéssel kapcsolatban annak bármely alakban concret formát adni szabad volna és kellene. Igy tehát ezen alkalommal csak arra szorítkozom, hogy midőn ezen törvényjavaslatot, mely tagadhatlan összefüggésben van ezen kérdéssel, általánosságban elfogadásra ajánlom, egyszersmind ngy a kormánynak, mint a képviselőháznak ajánljam a pénzegység leszállítása szükségességének eszméjét, mely összes nemzetgazdaságunk egészséges fejlődésével válhatlan kapcsolatban van. (Helyeslés jóbbfelöl.) lmon Ede í T. ház! A szőnyegen levő törvényjavaslatot elfogadom, elfogadom pedig azért, miután a tényleg fenforgó és megdönthetlen adatokkal beigazolt államszükséglet kielégítése czéljából a t. ház elé terjesztetett, elfogadom továbbá, mivel helyesnek találom, hogy a veretes kizárólag egykrajezárosokban eszközöltetni terveztetik, miután a tapasztalás bebizonyította, hogy a közforgalomban csakis e pénznem szaporítására van szükség. Ámbár megvallom, miként magam